Aznap este kimentünk. Ahogyan megbeszéltük James ment elől. Mi csak követtük. Kész labirintus volt. Néha lépteket hallottunk. Már egy ideje csak sétáltunk. Hírtelen két őrt láttunk. Mögöttünk jöttek.
- Állj!- kiabálta az egyik.
Peadge a nyakláncához nyúl. Az őrök eltűntek. Valószínűleg megállította az időt. Akkor megláttuk a kivezető ajtót. James kinyitotta és újra megláttuk a kinti világot. Már csak azt kellett megtudnunk hogy hol vagyunk. A házat ahova be voltunk zárva egy erdő vette körül.
- Na most merre?- kérdezte Mike.
- Induljunk meg egy irányba. Majd csak kilyukadunk valahol.- mondta Amber.
Lépteket hallottunk közeledni.
- A bokorba! Ott nem vesznek észre.- mondtam.
Mindannyian bebújtunk a bokor mögé. Vártunk egy kicsit. Miután elmentek kibújtunk. Elindultunk az egyik irányba. Rengeteget kellett gyalogolnunk mire megláttuk egy város fényeit. Siettünk a fény irányába. Egy városban találtuk magunkat. Bár este volt de mégis nagy volt a forgalom. Nem úgy mint a kisvárosokban. Egy kis bódé előtt hajtottuk álomra a fejünk.
Helló nemsokára jövök egy új résszel. Bocsánat hogy ennyit kellett várnotok erre a részre. Tudjátok nem volt nagyon ötletem hogy most miről írjak. Még jelentkezem.
YOU ARE READING
A tíz kulcs
FantasySziasztok! Sophia vagyok. Egy teljesen átlagos lány. Legalább is a tizenharmadik születésnapomig. Utána megváltozik minden. Először a költözés utána meg megtudják a titkomat. Mondhatni fejre áll az egész életem.