Spidy as my lover {TaeKook}

Chapter: One

Jungkook prov.

Biztos mindannyian ismeritek már a Csodálatos Pókember történetét, jól gondolom? Na nem baj. Azért én is elmesélem az enyémet, hogy legyen min szétunnotok az agyatokat.

A nevem Jeon JeonGuk. 21 éves egyetemista vagyok a Seoul-i Művészeti Egyetemen. A szakomon belül, ami a tánc és ének, nem számítok nagymenőnek, de a baráti köröm szerint a festő szakos lányok tömkelege már szemet vetett rám. Kár, hogy ők nem tudnak érdekelni. Ne tessék félreérteni, nem hagynak teljesen hidegen a lányok! Biszexuális vagyok, ami annyit tesz, hogy mindkettő nem érdekel. Jelenleg viszont egy férfi a kiszemeltem...

Na lényeg a lényeg, hogy kb. 2 napja Hoseokkal, Jiminnel és Yoongival el mentünk az egyik lepukkant házhoz úgymond bulizni. Ezt nem kell olyan nagy névre venni. Magyarul mi négyen iszogattunk meg táncoltunk egy kicsit ott. Mindannyian ugyan arra a szakra járunk és ők az egyetlenek, akik tudják, hogy bi vagyok. És nem is ítélnek el, hisz Yoongi és Hoseok együtt járnak másfél éve.

- Kook, figyelsz te rám?- kiabál át nekem Jimin a másik fotelból. Igen, kicsit nagyon hangosan dübörög a zene itt. Nem is értem, hogy a környékbeliek miért nem hívták még ránk a rendőröket.

- Mostmár igen.- húzom le a megmaradt sörömet, majd a dobozt egybegyűrve a kuka felé hajítom. Nagy meglepődésemre be is megy. -Kérdeztél valamit?- szentelem mostmár teljes figyelmemet a vöröshajú felé.

- Neked tetszik most valaki?- tér rá a számomra kényes témára, mire félre nyelem a nyálam. Faszom..

- Őszíntén igen...- nézek a két egymáshoz simuló, táncoló srác felé. -De nem fogom megmondani ki az.- vezetem vissza tekintetem a mellettem ülőre és diadalittasan rámosolygok. Jimin egy haragos pillantással díjazza tettemet, majd ő is szemügyre veszi a másik kettőt, miközben nagyot kortyol italából.

- Tudod, Jungkook. Néha igazán megoszthatnád velünk a szerelmi ügyeidet. Tudtommal a legjobb barátaid vagyunk és nem is ítélünk el.- mondja kerülve a tekintetemet. Na, ez is kellően részeg!

- Persze, Chim. Tudom. De te meg tudhatnád, hogy nem olyan könnyű ez nekem.- nézek én is Hoseokék irányába.

- Igen tudom. Hisz te vagy a naaagy magányos farkas, aki mindig magára támaszkodik, nincs igazam?- néz rám röhögve barátom, mire csak nevetve megcsóválom a fejemet, majd az órára nézek.

- Uh basszus. Mindjárt hajnali 2! Mennünk kéne!- kelek fel a biztonságot nyújtó fotelból. Oké, hogy felnőttek vagyunk, de aludni azért kéne, mert ki tudja holnap melyik profnak milyen kedve lesz.

- Gyerünk galambocskáim!- áll fel Jimin is. -Rakjunk rendet!- tapsol kettőt. Nem tudom hova akar ez rendet rakni, hisz ez a ház még most tisztább, mint amikor idejöttünk. De nem baj. Azert rakjunk rendet.

Gyenge fél óra alatt sikerült eltűntetnünk a sok pizzás illetve sörös dobozt, majd mindenki egy-egy zsákkal a kezében kitántorgott az ajtón. Mivel a kulcs nálam szokott lenni, én zárom az ajtót. Epp húznám ki a kulcsot, amikor egy csípést érzek meg a combomnál.

- Ahh a gecis kurva anyád, hogy rohadnál ketté!- nézek az említett területre, ahol egy méretes pók csücsül és esküszöm, hogy rám is grimaszolt!

- Na mi az Kook?- kérdezi Chim mellen sétálva.-Geci mekkora pók!- csap rá a combomon grimaszoló bogárra. -Na. Megmentettem az életedet.- mosolyog rám, majd elindul a masik két jómadár felé, akik már egymáson támaszkodnak a részegségtől. Igen, ők azért a kelleténéltöbbet ittak.

- Mi történt, kölyök?- kérdezi Yoongi a maga mély, most a piától rekedtes hangján.

- Csak egy ártatlan pókcsípés. Nem történt semmi más.- legyintek, majd előre sietek. Basszus le kell kezelnem majd, gecire fáj..

- Csak a végén nehogy az a falon mászkáló bogárember legyél. Hogy is hívják?- röhög Yoongi saját nyomorán.

- PÁUKEMBER!- ordítja közbe Hoseok, mire nem csak a becsiccsentett párból, de Jiminből és belőlem is kitör a nevetés. Ez a mi idiótán jó társaságunk.

Út közben mindannyian leválnak tőlem, hiszen én lakok a legmesszebb a sulitól meg a háztól is. Természetesen..

Mikor a házunk elé értem, halkan előhorgásztam a kulcscsomómat és próbáltam szintén hang nélkül belopózni a lakásba. Nem akartam felébreszteni Jin Hyungot, aki csak annyit kötött a lelkemre, hogy éjfelkor itthon legyek. Azt hiszem nem jött össze.

Jin Hyung egyébként a nagybátyám. A szüleim halála után ő kezdett el nevelni és szerintem jó munkát végzett. Mármint nem haltam meg, meg főzni is tudok magamra. Igaz munkám még nincs, de azért tanulok, hogy majd legyen.

Némán leveszem a kabátomat illetve a cipőmet és a táskámat lerakom a kis komódra, ami az előszobában foglal helyet. Bemegyek a nappaliba és eldőlök a kanapén. Úgy döntöttem, hogy nem megyek most fel az emeletre, ugyanis a padló arra felfelé nagyon nyikorog, az pedig plusz hangforrás.
Az álom hamar bevon hálójával valamiért. Pedig én sosem tudtam hamar elaludni a baleset óta.

°reggel°

- Kelj már fel JeonGuk, mert el fogsz késni az órádról!- kelt fel idézőjelesen szépen Jin. Gondolom nem aludt jól, akkor szokott ilyen lenni. -Hülye kölyök, neked mennyi az éjfél, hm?- siet ki a konyhába, én pedig lekászálódom a kanapéról -magyarul legurulok róla- és követem nagybátyámat, aki már a reggelimet rakja le az asztalra.

- Bocsánat, Jin. Csak nem néztük az időt. Tudod jól, hogy a srácokkal milyen jól tellik az idő.- ülök levele szemben, miközben próbálom elkapni tekintetét, de nem engedi. Komolyan mondom, néha olyan tud lenni, mint egy tini, akinek pont megjött a havi.

- Te pedig nagyon jól tudod, hogy mennyire féltelek. Nem akarom, hogy megismétlődjön a... az.- néz végre bele szemembe. Komolyra fordítva a szót, attól én is félek, de az, hogy elmenjek a barátaimmal inni, meg szórakozni egyet, az nem akkora gond, ugye? Pár percig még mosolyogva szemezek az idősebbel, aki miután kivisgálta hazúgságdetektoraival szemem világát, tekintetét a mögöttem, a falon lógó órára vezeti. -Uramatyám! Nekem már 2 perce úto kéne lennem! Na meg persze neked is!- kezd el pakolászni. Gyorsan befalom a maradék rántottát, mellé megiszom a kávémat, majd felállok a székről és Jin Hyung mellé lépve berakom a mosogatóba. Jin megfordul és szúrós szemmel mér végig.

- V..Van valami baj?- kérdezem dadogva kicsit.

- Igen. Te mindig ennyire izmos és magas voltál?- lép hozzám és letaperol. Szó szerint! Mindenhol!

- J-JIN!- fordítom el vörös fejem. -Menni kéne, nem?- mondom, mire elenged.

- Szent ég.. Igen. Menj fel öltözni. Na sicc!- lök meg a lépcső felé, miközben rásóz egyet hátsómra. Urggg..de utálom ezt. Régen is mindig ezt csinálta. Volt amikor vendégek előtt!

Fent a szobámba menet kiválasztottam mai szettem, ami egy sima fehér póloból és fekete farmerból állt, de amikor a pólót felhúztam, az egy kicsit szűkebbnek hatott a kelleténél. Mi az isten történt velem? Remélem nem az, amivel tegnap a YoonSeok páros szórakozott. Vagyis az ma volt már... Mindegy nem ez a léyeg! Mi van ha..mi van akkor, ha én lettem... PÓKEMBER?!

Hello emberek! Régóta nem tettem ki könyvet ezért hoztam egy VKookot. Az egészet egy fanart ihlette na meg persze a MARVEL fanságom °3° Remélem tetszeni fog a többi rész is! Igazából 4 vagy talán 5 részes lesz az egész..HeHeHeeee

#taekookisREAL