Spidy as my lover {TaeKook}

Chapter: Three

A Jiminnel való csevelyem után elindultam az éppen tartó órámra. Egy kicsit késésben vagyok, de ez a tanár el szokta engedni a pár perces későket. Hisz szerintem ő is tisztában van vele, milyen is a diákélet.

- Jó reggelt, tanárúr! Elnézést a ké- rontok be a terembe, ahol nem várt ember fogad. Ugyanis nem a mi tanárunk van, hanem az angolos csoport másik tanára, Wong professzor.

- JeonGuk, jól sejtem?- fordul felém. Hevesen bólogatni kezdek. -Örülök, hogy végre befáradt az órámra. Üljön le és többet ne forduljon elő!- mutatott a pódium felé, mire gyors léptekkel megeredtem felfelé a lepcsőkön. Útközben szemkontaktusba elegyedek Taehyung csodaszépen csillogó íriszeivel is, csakhát ami jó, az nem tarthat sokáig, mivel folytatom az utam egészen Yeonjunig.

- Hé, miért vagyunk egybevonva?- dobom le a táskám a pad mellé és rögtön faggatni kezdem barátomat. Amikor Wong proffal szemeztem, már voltak gondolataim arról, hogy egybe vagyunk vonva, de Taehyung ittléte ezt alá is írta.

- Dean profnak közbe jött valami fontos dolga, így ezen a héten egybe leszünk vonva. Bár azt sem tudom eddig miért voltunk külön, hiszen csaknem ugyanott tartunk.- jön a válasz mellőlem, mire elhümmögök egy köszönömöt, majd az órára nem figyelve vizslatom az előttem hárommal ülő kékhajú szépséget. Igazából Dean különórái miatt színte kitűnő vagyok angolból, de azért be szoktam járni néha napján.

°timeskip°
Óra végén mindenki nagyon gyorsan elhagyta a termet. Én még kicsit rajzolgattam a füzetembe. Pontosan lerajzoltam, hogy milyen ruhám legyen. Természetesen maradtam a sima Pókember jelmeznél. Már csak ki kell vitelezni valahogy...

- J-jól rajzolsz.- hallok meg felülről egy mély orgánumú hangot, mire felkapom a fejem, ám arra nem gondoltam, hogy az illető pont a fejem fölött fog hajolni. Így szépen fejbefejeltem szegényt.

- Jézusom! Taehyug?- állok fel, majd amint megpillantom a kékhajút sietősen melléállok és megtartom derekát, mivel megszédült egy kicsit. -Ne haragudj, csak nagyon megijedtem.- kezdek el szabadkozni.

- S-semmiség tényleg.- néz fel rám vérző orral. Vagyis vérző kézzel, mivel bal kezével vérző orrát takargatja. -Ez az én szerencsém, látod.- mosolyodik el.

- Gyere, elkísérlek a mosdóba.- kezdem el terelgetni lefelé a pódiumról. A cuccomat ott hagytam, hisz láttam, hogy Taehyung cucca is ott volt még a padjánál.

Kint egy páran megnéztek minket, de az nem nagyon tudott izgatni, csak az, hogy ez az angyal el ne vérezzen a kezeim közt. Amint beértünk a legközelebbi mosdóba, lehúztam a pulcsim és az ujját bevizesítve letöröltem Taehyung arcára száradt vért.

- Egyáltalán nem kellett volna összekoszolnod értem a pulovered. Most még haszontalanabbnak érzem magam.- nevet fel kínosan.

- Ugyan, ez úgyis fekete. Simán ki fog jönni belőle. És mi az, hogy még haszontalanabbnak?- törölgetem le a vért mostmár kicsit idegesebben. Mi az, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés haszontalannak érzi magát.

- Csak tudod... Ez olyan, mintha magamat sem tudnám eltartani... Meg megvédeni.-

- Családi gondok?- érdezek rá arra, amit Chim mondott még alig 1 órája.

- Részben. JeonGuk...volt már olyan, hogy nem tudtad elmondani valaki iránt, hogy hogy érzel iránta?- néz fel rám. A kezem megáll a mozgásban és felveszem vele a szemkontaktust.

- Most..- itt nyeltem egy apróbbat, mivel az angyalka megnyalta a száját fogalmam sincs miért. -Most is így vagyok. Azt mondták, nem szabadna a közelébe kerülnöm és éreznem iránta azt a bizonyos dolgot, de azután már azt mondták, hogy jó kezekben lenne nálam. Jimin már csak ilyen kiszámíthatatlan.- oh shit.