Menni fog

Egy délután a barátokkal

Rafael Conday a legsikeresebb és legfantasztikusabb kötéltáncos két hét múlva a főtéren!-ez olvasható majdnem minden plakáton a városban. Rafi mint mindig most is nagyon készül erre az alkalomra.

-Oké már befejeztük a próbát!-mondta az apja.-már így is remekül csinálod fiam!

-Kösz! (eközben felkapja a gördeszkáját)

-Hova mész?

-Megígértem a barátaimnak hogy lógunk egyet a deszkaparkban.

-Jó, menj csak ennyi neked is megjár, de vacsorára itthon legyél ám! Tudod milyen anya amikor sokáig nem vagy itthon.

-Ja igen! Nyugi nem töröm ki a nyakamat!-aztán Rafi el is ment.

Apja összepakolt s bement a szobájába aminek fala tele artista képekkel, híres mutatványokkal már a 90-es évekből, köztük a legújabb kép Rafael legelső fellépéséről amin csak 10 éves volt de már tüzes karikákon ugrott át a nézők szeme láttára. Erre apja mindig is büszke volt. Tudni illik, hogy a Conday család nem olyan cirkuszi artisták akik csak sátrakban lépnek fel, ők ilyen magánutazók lakókocsival járnak és ha megkérik őket pláne ha meg is fizetik cirkuszban is fellépnek, eddig több mint 200 cirkuszt tettek híressé. Egyszer csak megcsörrent a telefon Conday asszony volt az (vagyis anya).

-Szia drágám!

-Szervusz Many! Nem zavarlak?

-Nem, most végeztünk a próbával.

-Rafi mit csinál?

-Elment a barátaival görizni.

-Ugye magával vitte a térdvédőt, a könyökvédőt és a sisakot?

-Persze drágám nem is kellett neki szólni.

-Huh, megnyugodtam.

-Na mikor végzel a bevásárlással? A plázában egy fél napig is elvagy!

-Épp most tartok hazafelé, jó lesz holnapra pizza?

-Persze de te csináld! A tiédnél nincs jobb.

-Gondoltam, pár perc és otthon vagyok szia!

Eközben Rafiék a gördeszkaparkban jobbnál jobb ugratásokat csináltak s közben ha megálltak dumáltak.

- Nahát Dave! Nem is tudtam, hogy a szaltó már ennyire jól megy!-dicsérte barátját Rafi.

-Még szép! Régen göriztünk, ritkán vagytok itthon.

-Ja az év legtöbb napját utazással töltjük, mint nyaralással.

-De most, hogy itthon a főtéren lépsz fel így nem kell sehova mennetek.-mondta a másik haver.

-Hé, ki kér Amerikai fánkot?- kérdezte Jenny (ő az egyetlen lány ebben a fiús társaságban).

-ÉN!!!-kiáltották kórusban a fiúk. És mindenki vett egyet-egyet (nyugi, hagytak Jennynek is)

-Hmm!-de régen ettem-mondta Rafi

-Hmm csokis!-mondta a másik.

-Elmehetnénk holnap moziba nem?

-De mehetnénk tényleg, holnap úgyis egész napra esőt mond.

-Rafi jössz?

-Hát...persze!-vágta rá.-úgyis egyre kevesebbet próbálunk.

-Akkor holnap fél négykor. Megnézzük Kapcsolj ki 2 -t?

-Azt a vígjátékot? Hát persze! Röhögni akarok!-egyezett bele Dave.

Beszélgettek még egy kicsit aztán a barátok szétszóródtak és mindenki hazament. Rafi villámgyorsan hazagurult. Otthon jógázott a szobájában, imádta ezt csinálni, ilyenkor a lábai nagyon el tudnak lazulni. Csak valaki megzavarta a nyugalomban anyja nyitott be.

-Bocsi, hogy zavarlak Rafi de mivel két hét és fellépsz azért a hajadat is rendbe kéne tenni nagyon megnőtt. Holnap elviszlek a fodrászhoz jó?

-Persze de mikor?

-Délelőtt 8-kor ebédre hazaérünk. Apád főz.

-Ja akkor belefér a fél négy.

-Miért?

-Holnap moziba megyünk a haverokkal.

-Persze nyugodtan. Csak vigyél majd esernyőt.