Másnap Rafi és anyukája elmentek a fodrászhoz. Amikor Rafi haja is készen lett egyből mentek haza hogy ebédelhessenek, na meg persze Rafi is elmehessen a moziba.
- Azta fiam hogy nézel ki! Mintha az én apámat látnám aki egy világsikerről jött haza!
- Ó Apa, pedig nem is vágott olyan sokat.
-Dehogyisnem!-szólt közbe anyuka- Oroszlán sörényed nőtt volna ha ma nem megyünk el!
-Haha! Na csináljuk együtt azt a legendás pizzát édes?-nevetett Apa.
-Dehát azt mondtad ha én csinálom annál nincs jobb.-emlékeztette anyuka.
-Igen, de ha ketten csináljuk na akkor az a frankó! Na?
-Rendben, Rafi van kedved neked is csatlakozni?
-Persze Anyu! Na gyerünk!
És a kis család jobbnál jobb pizzákat sütött jókedvűen addig amíg...
-JAJ EGEK! Rafi ne zsonglőrözz a késekkel!-Ijedt meg Rafi anyja.
- De Anya nem vagyok olyan béna hogy leejtsem.
-Ilyet többé meg ne lássak!
-De a Nagyapától tanultam és akkor sem esett bajom.
-De a nagyapád...
-De a nagyapa nagyon is imádta az extrém dolgokat-vágott közbe apuka.- És abban szerintem semmi baja nem lesz Rafinak sem, nézd kedves.......ezt örökölte.
-Manfred ne kezdjük megint...-figyelmeztette komoly hangnemben az anya.
-Rendben...Rafi tedd le a késeket!
Amikor a pizzák készen lettek a család leült ebédelni. Ebéd után Rafi még egy kicsit a városban sétált és a boltok kirakatait nézegette, sőt egy kicsit bement bowlingozni is. Aztán eljött a fél négy. A barátok elmentek a moziba. A vígjátékon rengeteget nevettek (sőt Rafi annyira nézte a filmet hogy a kukoricát véletlenül az orrába tette, ezen is sokat nevetgéltek) . A mozi után mindenki hazament. Az eső zuhogott. Rafi kapucnival a fején kocogott hazafele. Eszébe jutott anyja figyelmeztetése, de elfelejtette az esernyőt. A jókora pocsolyákat látva eszébe jutott egy kiskori játéka: a pocsolyaugrás. Egyre nagyobb és nagyobb pocsolyákat ugrálgatott át vagy szaltózva, vagy hátrafele, vagy balettugrásban, vagy pörögve, vagy a kedvencével a nagy ugrással végén egy spárgával....hiába ő egy artista. A nagy esőbe hazafelé azonban észrevett valakit ugrándozása közben. Egy sötét lila kabátban hosszú fekete hajú érdeklődő lányt. Őt nézte (ez nyilvánvaló). Rafi gondolta hogy odamegy hozzá, látta hogy rövidnadrágban van a lány és azt is hogy teljesen elázott hiába volt rajta kabát. Segíteni akart neki de a semmiből egy vad kerékpáros száguldott és Rafi ijedtében átugrotta hogy el ne üsse. A hirtelen mozdulattól egy nyilaló fájdalmat érzett a térdében. Egy nagy pocsolyába zuhant végül. Nem elég hogy fájdalmas volt, de még vizes is lett de nagyon. "Mit fog szólni Anya?!" gondolta.
CITEȘTI
Menni fog
DragosteRafael (akit Rafinak fogunk becézni) artista családban született, ahol a tehetséget az egész világnak megmutathatja. Apja célja (ugyanúgy mint a nagypapának, dédapának, ükapának stb.) , hogy a következő generációra is továbbmenjen kötélmászástól kez...