A Szent Johanna Gimi kicsit másképp

Szeptember 2./2

Az irodalom tanárnak tipikus szigorú "suli réme" kinézete volt. A naplót odacsapta az asztalhoz, és szigorú tekintettel mért végig minket. Nem mintha ettől az osztályban bárki is zavartatta volna magát. Ugyanúgy ment a duma és az ökörködés tovább. Bár mondjuk mit is vártam....Amikor a tanárnak feltűnt, hogy nem fognak egyhamar elhallgatni ismét felemelte a naplót és odavágta az asztalhoz. Teljes erőből. Au! Bár figyelemmel követtem a mozdulatsort, összerezzentem az ijedtségtől. Végre befogták, ugyanis bele se merek gondolni, hogy mi lett volna ha nem. Brrr. Miután elégedetten konstálta, higy mindenki befogta a csőrét belekzdett a bemutatkozó monológba.

-Üdv mindenkinek! Én Kardos Kálmán vagyok a magyar tanárotok.

-De tanár úr! Hol a kardja?-kiabálta be Dave az általa viccesnek hitt beszólást. Persze rajtam és Kingán kívül mindenki felröhögött. De ahogy néztem Krados sem volt elragadtatva a rendkívül szellemes poéntól, így ht gyilkos tekintettel méregette Davet. Ajjaj.

-Megtudhatnám a nevét fiatalember?-vonta fel fél szemöldökét.

-Felmayer Dávid vagyok. De szólítson csak. Móka Mikinek. Ez az ismertebb nevem.-nem tagadom, ezen én is elmosolyodtam, de éreztem, hogy már csak pár csepp kell a pohárba.

-Nos, Dávid.-emelte ki a Dávid szót-ha még egy ilyen szellemesnek sem nevezhető hozzászólással merészel előhozakodni, az igazgatónál köt ki. Az első napon. Igen. Velem csak ne járassa a bolondját!

-Rendben Kardos úr!-mondta Dave. De láttam rajta, hogy jól szórakozik a helyzeten.

-Ajánlom is!-bólintott-Nos tehát gyerekek. Ki olvasta el a kötelezőt?-a magasba emeltem a kezem, és ahogy néztem rajtam kívül Kinga és Arnold-Hm. Megkérdezhetném, hogy a többiek miért nem? Vagy mindegy is hagyjuk.

Az óra további részében mar csak megosztott nehany fontos információt, én pedig serényen jegyzeteltem. Néhány kérdést is feltett, amelyekre válaszoltam/tunk. Ezen kívül ajánlotta az olvasókört, amely az Ő szakköre. Mindenképpen megnézem majd, mert egyébkémt nekem szimpatikus csak sajnálom szegényt, hogy már az első nap kikészítik. Mi lesz itt később? Kicsengő után ismét kimentünk az udvarra és elkezdtünk beszélgetni. Vagyis én csak kezdtem VOLNA ugyanis Ricsi ismét megtalált.

-Na Ren? Készen állsz?-kérdezte, majd rámkacsintott.

-Háááááát.......-húztam el a szám-nem is tudom.

-Naaaa! Jó lesz! Vigyázok rád, megígérem.

-Az előbbiből kiindulva....

-Sajnálom! Többé nem csinálok ilyet. Eskü!

-Jólvan! Csináljuk!

Ismét felálltam a deszkára, Ő ledig megfogta mindkét kezem. Ismét rácsodálkoztam, hogy mennyire aprők az én kezeim az övéihet képest és, hogy mennyire elvesznek benne. Szorosan tartott. A szemebe nézett és elmosolyodott azon, hogy mennyire szorítom a kezét. Elindultén pedig nagyon koncentráltam, de még így is éreztem a tekintetét magamon. Lassan haladtunk és mentünk pár kört. Ezután elengedte az egyik kezem és úgy folytattuk a körözést. Sokat nevetett rajtam, ugyanis ha megbillent a deszka azonnal pánikoltam.

-Megpróbálod egyedül is?

-Háát....legyen.-vettem egy mély levegőt.

Elindultam, de azonnal megcsúsztam. Szerencsére Ricsi elkapott. Elvesztem a karjaiban, de a megelepetéstöl mozdulni sem tudtam. Hirtelen annyira biztonságban éreztem magam, hogy azt el nem tudom mondani. De aztán észbe kaptam és felálltam. Méh próbálkoztam párszor, és néha sikerült néha pedig bénáztam. Ricsi azonnal megfogott barmi1 történt, de nagyon jól megvoltunk. Temgeteget nevettünk és hamar eltelt a szünet. A többiek mosolyogva figyeltek minket, Dave videózott, és néhányszor ki is röhögtek. Ami viszont csak ezután tűnt fel, hogy az egész udvar minket figyelt. Zavarba is jöttem tőle mázli, hogy csengettek szóval bementünk.  Suli után Virággal beszélgetve pakoltunk be a szekrényünkbe. Ekkor lépett oda Kinga.