Szeptember 1/2

473 12 0
                                    

Azonnal tudtam, hogy jóban leszünk. Elindult az egyetlen üres pad felé, de nem tudta elkerülni a figyelmem ahogyan végig mért. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és újra a tanárra figyeltem. Az óra további részében csendben jegyzeteltem. Bár meg kell hagyni nem volt túl egyszerű. Olyan szinten hangosak voltak a többiek, hogy alig hallottam valamit, igaz Haller próbálta csitítani őket, de mindhiába. Mikor csengettek megkönnyebbülten dőltem hátra a széken és kifújtam a levegőt. Köröztem néhányat a csuklómmal, ami roppant is néhányat. Lehunytam szemeim és próbáltam egy pillanatra kizáni mindent és rendezni a gondolataimat. Mikor kinyitottam a szemeim aprót sikítottam, ugyanis valaki ült a padomon. A könyves srác.

- Huh. Szia.- mosolyogtam rá-Reni vagyok.

-Arnold. Mit olvasol?-nézett le a padomra amire időközben kiraktam a könyvet amit éppen olvasok.

-Könyvet.-néztem rá pajkosan.

-Micsoda humor. Hűha! Le vagyok nyűgözve!-flegmán megforgatta a szemeit, és gúnyosan nézett rám.

-Ennek örülök. Még senki nem értélelte ennyire a poémomat!-szóltam vissza. Nem szeretek alul maradni a szócsatákban.- Te vagy au első.

-Vigyázz a szádra kislány. Nem tudod kivel állsz szemben.-még folytatta volna, de közbevágtam.

-Először is. Nem állok hanem ülök. Másodszor,nem vagyok kislány. Nemsokára tizenöt leszek tehát már bőven kamasz vagyok, az pedig eléggé messze van a kislánytól. Harmadszor pedig. Te jöttél ide, nem hívtalak vagy nem kértelek, hogy rontsd itt nekem a levegőt. Nem is értem minek kötözködsz. Negyedszer meg, szerintem tudsz olvasni. Ha egy kicsit is megerőltetnéd magad rájönnél, hogy a tetején ott virít a cím szóval nyugodtan elolvashatod. Most pedig kérlek távozz.-elkerekedett szemekkel nézett rám majd fogta magát és emelt fővel visszament a helyére. Kár. Pedog jóban lehettünk volna.

Csak ekkor tűnt fel, hogy mindenki elhallgatott körülöttünk és minket figyelt. Majd mikor Arnold leült hangos tapsban és füttyben törtek ki. Elpirulva hajtottam le a fejem. Nem szeretek középpontban lenni. Meg amúgy is csak megvédtem magam. Mi ezen olyan magy cucc?

-Nagy voltál haver!-mondta a hosszabb hajú deszkás srác.

-Most aztán beoltottad a seggfejt!

-Így kell ezt!

-Asszem mi jóban leszünk.

Ekkor valaki megérintette a vállam. Érdeklődve emeltem tekintetem Virágra.

-Menő voltál! Tökre jól megvédted magad! Bárcsak én is így vissza tudnék szólni!

-Ugyan, semmiség.

-Figyi! Ugye mi akkor barik vagyunk?

-Persze!

-Akkor majd ha oan izébe kerülök akkor megvédeeeesz?

-Persze! Erre vannak a barátok nem?

-Jeeej! Oan ari vaaagy Reniii!

-Köszi!

-Szóval Reni?-hallottam meg egy hangot mögülem.

-Igen. Na és te?

-Ricsi-mondta a deszkás fiú. Ako ezek szerint ricsik. Oké.

-Amúgy hogy-hogy nem voltál gólyatáborban Ren?-elmosolyodtam a becenév hallatán.

-Most költöztünk ebbe a kerületbe és segítettem ki pakolni és egyebek Rics.-vigyorogtam rá. Felröhögött a befejezésen.

-Az kalssz.-válaszolt majd összeröhögött valamin a Gaefielddal.

Én pedig csak visszafordultam és csengetésig olvastam. Virág pedig aludt. Kingát egyébként nem láttam, valószínűleg az A-sokkal lógott.A nap további része is nagyjából így telt annyi kivétellel, hogy párszor elbeszélgettem Virággal. Na és persze megismerkedtem Zsoltival És Davel. Mindketten jófejek és legjobb barátok.Teljesen különböznek mégis kiegészítik egymást. Aztán ott van még Jaques aki csak franciául tud és eléggé félénk. Illetve nagyon keveset tud magyarul, de ha megpróbá magyarul kommunikálni akkor csak össze-vissza makog és semmit nem lehet érteni. Gáborról csak annyit tudtam meg, hogy szereti a rejtvényeket mivel állandóan azokat fejtegette és nem nagyon kommunikált semkivel. Egyébként Virággal egymás melletti szekrémyt kaptunk ahogy Kingával is. Majd ki kéne dekorálnom. Hmm. Az utolsó óra után gyorsan bepakoltam a táskába és felraktam a székem, majd megvártam Virágot aki kicsit komótosanban mozgott. A suli elé érve Virágra néztem:

-Merre mész?

-Felfele. Te?

-Én iiis!

-Szupiiiiiiiii! Akkor mejünk együtt! Mint a barátok.

-Igen, mivel azok vagyunk Virág.

-Nem baj. Akkor is.

-Hát oké.

Hazafelé sokat beszélgettünk és nevettünk. Mindenféle szóba került, és mindíg volt valamejikőnknek hozzáfűznivalója. Hozzánk érve elbúcsúztam majd bementem. Levettem a cipőm és a nepszemcsim leraktam a komódra.

-MEGJÖTTEEEEEM!

-Szia kicsim!-jött elém anya a konyhából.

-Na milyen volt?-kérdezte. Én közben leültem a konyhapulthoz és elmeséltem mindent.

-...szóval összességében nagyon jó első napom volt.

-Ennek igazán örülök.-mosolygott rám kedvesen-menj tedd le a táskád, utána gyere enni.-ja igen, idő közben megterítettem.

-Rendben.

Feltrappoltam, és leraktam a táskámat, gyorsan elmentem WC-re és elvégeztem folyó ügyeimet, majd pedig hideg vízzel megmostam az arcom, mivel nagyon meleg volt. Ebéd után felmentem a netre ahol már bejelöltek az osztálytársaim a különböző közösségieken. Visszajelöltem, válaszoltam azoknak akik írtak, stb. Este bepakoltam holnapra és előkészítettem a ruháimat amiket holnap fel szeretnék venni. Lezuhanyoztam és elvégeztem az esti rutinom. Ágyba bújás után beállítottam az ébresztőt, majd elnyomott az álom.

Íme az új rész! Remélem tetszett! Bocsi a késésért! Mostantól rendszeresen lesznek. Ha tetszett kérlek jelezd egy Vote-tal!

Puszi:

                      Bogyó❤❤❤❤


A Szent Johanna Gimi kicsit másképpDonde viven las historias. Descúbrelo ahora