Lesz Ami Lesz

10. Fejezet (Ace Szemszögéből)

- Így jártál. – nevetett Liza.

- Amúgy, szerintetek milyen volt a bál? – gondolkozott el Sel.

- Basszus, tényleg. Az ma volt. – mondta szomorúan barátnője.

- Azt hiszem, ezt még megköszönitek nekem egyszer – mondtam büszkén és sóhajtottam egyet drámaian. – elnapoltattam. Holnap este kerül megrendezésre. Miattad csináltam. Tudtam, hogy sokat jelent neked, ahogy azt is, hogy a húgom és Matt sem jött volna el nélküled. Én meg pláne nem mentem volna úgy. – néztem a kis szöszire mellettem.

Elmosolyodott, és egy halk köszönöm után megölelt. Felállt és töltött mindenkinek az alkoholos italból, amit a húgom hozott. Helyet foglaltunk és elindította az időközben kiválasztott filmet. Én ültem a kanapé szélén mellettem Elizabeth, utána Selena és végül Matthew. A film végére már nem emlékszem. Egy hangos kattanásra ébredtem. Tudtam, hogy valaki lefotózott minket, de nem volt kedvem kinyitni a szemem. Végül győzött a kíváncsiságom. Alice állt előttünk és mosolyogva örökítette meg a pillanatot. Végig néztem a kis csipetcsapaton. Liza a vállamra dőlve aludt, a karomat pedig szorosan magához ölelte. Teljesen elzsibbadt. A húgom Matt ölében volt vele szembe, aki szorosan fogta a derekát. Egy pléd volt rájuk terítve, és ránk is. Nem emlékeztem, hogy került ránk, mindenesetre már nagyon melegem volt alatta, szóval, amilyen halkan csak tudtam felálltam és Alice-re néztem. Intett, hogy menjek vele a konyhába.

- Kérsz kávét?

- Elfogadom, köszönöm. – mondtam miközben a szemem dörzsöltem.

- Mióta vagytok együtt Lis-el? – kérdezte.

- Mi nem járunk. – vakartam a tarkóm kínosan.

- Ugyan már, nekem elmondhatod. – nevetett.

- Ez az igazság. – sóhajtottam.

- Pedig, ahogy egymásra néztek. Még én is elolvadok. – tette le elém a kávét mosolyogva.

- Kétlem, hogy ő bármit is érezne irántam. Legalábbis barátságnál többet. – ittam bele a kávéba.

- Soha nem tudhatod. – ült le velem szembe.

- Jó reggelt. – jött be a konyhába Matt és Sel.

- Nektek is. – válaszolta a velem szembe ülő nő. – Kávét?

Én csak biccentettem feléjük.

- Az jól esne. – mondták egyszerre.

Egymásra néztek és elmosolyodtak.

- Fúj, ne itt nyáladzatok! – furakodott át közöttük a Lis.

- Csak féltékeny vagy. – nyújtotta ki a nyelvét a bátyja.

- Rátok? De hát nincs is köztetek semmi, nem? – húzogatta a szemöldökét mindentudóan.

- Lemaradtam volna valamiről? – értetlenkedtem.

- Semmiről. – válaszolta a húgom.

- Csak barátok vagyunk. Még. – kacsintott rá Matthew.

- Légyszíves ne terrorizáld szegény lányt, már tiszta vörös. – húzta arrébb Alice és leültette.

Hangos nevetésben törtem ki.

- Én legalább merek lépni. – mordult rám a haverom.

- Mert én hova lépjek? Nem vagyok itt jó helyen? – néztem rá ártatlanul.

Azt hittem kimondja, hogy mire vagy kire célzott, mert akkor biztos, hogy megfojtom abban a csepp kávéban, ami a poharamba maradt. De csak morcosan rám nézett.

- Na fiatalok. Van valami terv mára? – kérdezte Alice.

- Igen. Ma van az iskolabál. – válaszolta izgatottan Elizabeth.

- Na és ki lesz az fiú, akit rátudtál venni, hogy elmenjen pont veled? – nézett rá komolyan.

Az állkapcsom megfeszül és épp robbanni készültem, amikor elnevette magát.

- Csak viccelek. Senki nem érdemli meg, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal mehessen, mint te. – ölelte magához szorosan.

- Kapd be! – nevetett a nyakába.

- Azt hiszem, én megyek és lefürdök. – álltam fel.

Felmentem az emeletre és előszedtem a ruháim, amik Matt-nél maradtak, a legutóbbi buli óta. Jó érzés volt, ahogy a meleg víz végig folyt a testemen. Megtörülköztem és felvettem az új ruháim. Amikor lefelé tartottam a lépcsőn hallottam, hogy Elizabeth és Selena Lucas-ról beszélget. Nem akartam hallgatózni, de túl kíváncsi voltam.

- Tényleg elmondtad neki, hogy megcsókoltad Ace-t?

- Igen. – nevetett. – De a fejét sajnos nem láttam. Tuti lefotóztam volna.

- Lucas egy féreg Even-el együtt. Miért divat manapság a fiúk körében, hogy fogadnak abban, melyikőjük mászik hamarabb a lány bugyijába. Undorító. – mondta felháborodva Selena.

Annyira mérges lettem, hogy gyorsan lesiettem a lépcsőről, és elakartam menni a sráchoz. De a lányok nem engedtek. Muszáj volt lenyugtatnom magam, ezért elmentem az edzőmhöz. Öt éves korom óta bokszolok. Apám régen világbajnok volt. Ez az egyetlen, amit tudok a családomról. Mikor megtudtam azt éreztem megakarom neki mutatni, hogy jobb vagyok nála. Azt akartam, hogy lássa, a kicsi fia nélküle is sikeres.