A jégeső szétverte a főváros fából épült, szalmatetős házait. Néhol az egész tetőt levitte a heves időjárás, mindössze a szétázott gerendákat otthagyva. Van amely háznak a tető ablakát verte be a jég. A fákon lévő gyülmöcsök, pontosabban mondva azok virágjait tönkre tette a vihar, a termésnek idénre annyi, sőt lehet az elkövetkező években is. A lakosok lassan az utcára merészkedtek, hogy felmérjék a károkat. Mindenki néma csendben volt, részben a rémültségtől, részben az elkeseredettségtől. Csak az emberek csizmáinak a csoszogó-recsegő zaja hallatszott. Habár ezen a vidéken szokásos jelenség volt az ilyes fajta jégeső, az Ikrek havában, ez felülmúlt mindent. Emberemlékezet óta nem volt ilyen, vagy legalább is nem jegyezte fel senki. Pedig ha természeti csapás volt, a krónikások, szerzetesek, költök lírában vagy epikában fogalmazták meg azt vagy építették bele ezen eseményeket történetekbe, a céllal, hogy megőrizze az utokór számára.
Nem messze a tragédiát szenvedett várostól, a rízsföldeken túl, gyülekezett egy pár főnemes egy lerobbant régi kúriában. A dohos, omladozó épület mindössze öt szobából állt, kettő a személyzet számára, három a ház urának és családjának. E hely inkább szégyenletes és alacsonyrendű, mintsem nemesi körök társalgására való hely volt. Viszont itt kivételesen a falnak nem volt füle, vagy csak gyapottal tömték be, hogy ne kapjon huzatot? Az ügy, amiről szó volt talán még tragikusabb volt, mint a jégeső. A Középső Királyság történelme során talán az egyik legnagyobb válságot élte át. A trónon már huszonöt éve ülő Mei Shin király nagyon hamar özvegy lett és a nemesek nyomása ellenére sem volt hajlandó újraházasodoni, így az országnak nem volt trónörököse. A királyság nemessége már eddig is megosztott volt, viszont most a két frakcióra szakadt tábor közötti ellentét nagyon élessé vált. Az ultrakonzervatív Rózsa frakció arra törekedett, hogy a király féltestvérének a fiát ültesse a trónra, így a vérvonalat "zavartalanul" folytatva, míg a reformista Tulipán frakció a király első unokatestvérének a fiát, Xian herceget ültette volna a trónra. A mai napon a Tulipán frakció tagjai gyűltek össze, a herceg édesanyjával Hi Cé hercegnővel, a lerobbant kúriában.
Hi Cé hercegnő újjaival dobolt a szoba közepén álló faasztalon, An Hui élelmiszerügyi miniszter fel-alá járkált a gyékény szönyegen, Min Su Tsu biztonságügyi miniszter mély levegőt vett, majd a vizi pipájához nyúlt, fogdosgatta azt és az említésre méltó Chu Sen Lin kancellár egy régi krónikát tartott a kezébe, megpróbálva teljesen észrevétlenül maradni. Min Su Tsu megunva a jelenlévők tétlenségét, megszólalt rekedt hangján:
- Igaz, hogy a Nagy Gyűlés¹ holnap dönt a trónöröklésről?
Chu kancellár elkeseredett arccal nézett Min-re és csak bólintott egyet. An miniszter odament az asztalhoz és rácsapott.
- Nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlenek vagyunk és hagyjuk, hogy az ellenfeleink nyerjenek?!
- Nem hagyjuk., szólalt meg Hi Cé,- Mi nem hagyjuk. Vagy netalán más okból gyültünk össze eme átkozott napon?
- Igaza van a hercegnőnek. Gyors és okos döntést kell hozzunk, ha győzni akarunk., helyeselte Hi Cé szavait a kancellár.
- Viszont nem felejthetjük el azt a tényt, hogy a gyűlésben a rózsák többen vannak mint a tulipánok. Tehát ...
- Viszont ott van négy képviselő amely egyik frakciónak sem a tagja., vágott An szavába a kancellár.
- Tehát a kancellár ezzel azt mondja, hogy meg lehet győzni a semlegeseket?
- Ha a semlegesek bojkottálják a szavazást, akkor magukra haragítják a népet és az egész nemességet, mert megakadályozták a trónörökös kinevezését. Muszály oldalt válasszanak. Míg a rózsáknak kettő, addig nekünk mind a négyükre szükségünk van., magyarázta Min.
- Igen, ez így van., értett vele egyet a kancellár.
- Habár nem is rossz ötlet ..., motyogta maga elé a hercegnő.
- Mire gondolsz?, kérdezte érdeklődően a kancellár.
- Ha holnap elérjük, hogy a semlegesek ne vegyenek részt, akkor a rózsák nyakába varrhatjuk az ügyet, hisz ők (pontosabban az alkancellár) ellenezték a szavazást. Tehát míg mi bevállaltuk a veszélyt, hogy veszítünk ...
- Addig ők mindent megtettek, hogy a szavazás érvénytelenné váljon, sőt létre se jöhessen., fejezte be An Hi Cé mondatját.
- Milyen jó ötlet. Ma este megyek és meglátogatom a semlegeseket a Márvány Palotában²., helyeselte Min Su Tsu, majd felállt a helyéről, el akarta hagyni a termet, viszont az ajtó előtt egy lépéssel megállt és megfordult,- Mi lesz ha nem sikerül?
A hercegnő mosolyogni kezdett.
- Abban az esetben jön a rég bevált fegyver.
Su Tsu szintén mosolyogni kezdett, majd kiment az ajtón. A folyosó végén a király egyik eunuchja nézett a miniszterrel szembe. Min meglepődötten nézett az eunuchra. Odament az eunuchhoz, aki meghajolt előtte.
- Maga meg, hogy kerül ide?
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Hanyatló Birodalom: A Középső Kiralyság Temetése
ФэнтезиA küszöbön a vég. A király haldoklik, az ország kettészakadt. Hatalmi harc indul a trónért. Minden egy viharos-jégesős napon kezdődött ...