Hanyatló Birodalom: A Középső Kiralyság Temetése

3. FEJEZET: Szökés

Chu nagyúr az ülés után azonnal el akarta hagyni a gyűlés termét, viszont a bejáratnál a főeunuch várt rá és az épület mögé hívta. A kancellár egyre feszültebb lett és amint meglátta eunuchot faggatni kezdte őt:
- Mondja már mi történt? Ha ilyen diszkrét módon vár rám, még a végén azt hiszik, hogy valamit eltitkolok a királyról.
- Nyugodjon meg, senki nem fog mondani semmit.
- De térjünk végre a lényegre. Rosszul van a király? Vagy Hi Cé hercegnő érkezett a palotába?
- Őfelsége állapota rosszabbodott. Az orvos szerint nincsen sok hátra.
A kancellár elégedetlenül köszörült a torkán.
- Most mit tegyünk?
- Hozza el Xian herceget a palotába és vezesse elém. Akarok személyesen is beszélni vele.
- Megyek, személyesen hozom a palotába.

♧♧♧

Ez idő alatt a rózsák a kancellária egyik szobájába gyülekeztek, az alkancellár vezetése alatt. A kancellária épülete közvetlenül a Nagy Gyűlés épülete és a király magánlakosztálya között helyezkedett el. Egy földszintes, öt szobás épületről volt szó, mely a palota területén az egyetlen agyagból épült létesítmény volt.
Az ülésen a nyolc képviselő mellett a rózsapárti kormánytagok és egy pár befolyásos kereskedő vett részt. Song Jo Mi, az alkancellár hűvös tekintettel nézett a résztvevőkre és öklével az asztalra csapott:
- A nem jóját! Hogyan lehetnek maguk ilyen szerencsétlenek?! Elértük, hogy a teljes nemesség számára a mi jelöltünk legyen a megfelelő, erre önök még annyira sem voltak képesek, hogy két semlegest meggyőzzenek.
- Sőt egy áruló is ül itt közöttünk!, szólalt meg az új gazdaságügyi miniszter.
- Hogyan? Tessék?, súgták egymás között a jelenlevők hitetlenkedve.
- Ugyan is ..., szólalt meg a miniszter újra,- A rózsa frakcióban kilencen ülnek és csak nyolcan szavaztak a mi jelöltünkre.
- Ez igaz, ez igaz!!, helyeselte mindenki.
A jelenlevők nem is sejthették, hogy pont az a személy árulta el őket, aki a leghűségesebb volt mindannyiuk közül. Ez a személy Song Gyeon Mi-Chu-Sa tartomány képviselője volt és ráadásul az alkancellár másodfokú unokatestvére. Amikor Jo Mi nem őt jelölte gazdaságügyi miniszternek, felvette a kapcsolatot a tulipánokkal, reménykedve, hogy általuk majd több hatalomhoz juthat. Ő volt a semlegesek és Min miniszter között az összekötő, kapcsolattartó személy. Az ő érdeme volt az, hogy mind a négy semleges Xian hercegre szavazott.
A hangzavart az alkancellár állította meg, azáltal, hogy megszólalt:
- Uraim, most nem az a lényeg, hogy ki árult el minket. Azt majd később derítsük ki. A lényeg az, hogy megtudjuk, hogy mi történt a királlyal.
- Ma reggel újra megvizsgáltam őfelségét., jelentette ki a királyi orvos, aki hivatalából adodóan úgyszintén egészségügyi miniszter is volt,- A király agyvérzést kapott és nincs sok hátra neki.
- Öntudatán kivüli állapotban van?
- Azt nem tudom, csak annyit tudok, hogy képtelen bármilyen fajta kommunikációra.
- Most mit tegyünk?, kérdezte aggódva az egyik képviselő.
- A kancellár nem maradhat régens. Ha régens marad, akkor a király haláláig leszámol az egész Rózsa-frakcióval., mondta ingerülten az alkancellár.
- Viszont ha elmozdítjuk őt, nem kerülünk mi veszélybe?
- Hogyan kerülnénk? Ha a kancellárt eltávolítjuk az útból, akkor a törvények alapján az alkancellár lesz az új kancellár és az új régens. Ha az új kancellár eltávozik az élők sorából vagy lemond, akkor királynő. De mivel nincs, így a kormány jelöl ki új régenst.
Mindenki egyetértően bólogatott. Song Jo Mi felállt a helyéről és magabiztosan a résztvevők felé fordult:
- Uraim, bizzanak mindent rám, én intézkedem.

♧♧♧

A főeunuch megérkezett Xian hercegékhez. Kiszállt hordszékéből és kopogtatott az ajtón. Hi Cé hercegnő nyitott ajtót és meghajolt a főeunuch előtt.
- Főeunuch uram, minek köszönhetem a látogatását?
- Chu kormányzó kéreti a koronaherceget.
- A koronaherceget?
- Igen. Gratulálok felséges asszonyom, Xian herceget a Nagy Gyűlés koronaherceggé választott.
Hi Cé hercegnő örömében az eunuch nyakába ugrott. Végül az álma mégis valóra vált, az ő fia fog pár nap mulva a trónra lépni.
- Hol van a herceg?
- Hercegnő!, kiáltott valaki a távolból. Az eunuch és hercegnő a hang irányába fordultak. A volt gazdaságügyi miniszter volt az, Tsien úrfival az oldalán. Hi Cé meglepődötten futott oda az érkezőkhöz.
- Uram. Hallotta a hírt, fiamból koronaherceg lett.
- Asszonyom, ön meg hallotta a hírt, hogy a fia megszökött a lányommal?
Hi Cé arca elsáppadt, az eunuch szája tátva maradt.
- Ki futott el kivel?
- Jól hallotta amit mondtam.
- Az nem lehetséges. Az én fiam ilyet soha nem tesz. Ez te is tudod Tsien, úgye? Te is egyetértesz velem? Miért nem szólalsz meg?
- Asszonyom, a fia ön miatt szökött el., szólalt meg higgadtan Tsien.
- Badarság! Az én trónörökösöm ilyet sohasem csinálna.
- Nyugodjon meg, asszonyom!, szólalt meg a főeunuch.
- Elküldöm egy pár zsoldosomat, hogy keressék meg a szökevényeket. Maga meg velem jön a kancellárhoz. Tsien, te vezeted a zsoldosokat.
- Igen, apám.

Amíg Tsienék útnak indultak, a hercegnőék megérkeztek a kancelláriára, ahol épp Chu nagyúr az áruló Song-al beszélt. A szárnysegédje belépett az ajtón, hogy bejelentse az érkezőket.
- Engedd be őket.
Nagy meglepetésére a volt gazdaságügyi miniszter lépett be a terembe, a hercegnővel és a főeunuchhal.
- Pak úr (Sori apja) milyen rég nem láttam önt, hogyan szolgál a kedves egészsége?
- Nagyon jól vagyok, kancellár.
- Épp most tudtam meg az ördögi tervet, hogy hogyan akarnak megölni az este folyamán. Kiváncsi rá?
- Song Gyeong kérem hagyjon magunkra, szeretnék a kancelláral az ön jelenléte nélkül beszélni.
Az áruló meglepődötten nézett a volt miniszterre.
- Maga tudja a nevem?
- Évfolyamtársam volt a Kereskedelmi Iskolában a maga édesapja.
Gyeongnak erre már nem tudott reagálni, szótlanul felállt és elhagyta a termet. Chu Pak úrra fókuszálta szemeit és elégedetlen hangon megszólalt:
- Hol van a koronaherceg.
- Ezért jöttünk, hogy elmeséljük önnek a történteket.
Ezek után Hi Cé hercegnő és Pak úr felváltva elmesélték, az elöző nap estéjét.
- Szóval megszöktek?
- Igen. Ez azt jelenti, hogy szerelmesek.
- Gyermeki szerelem ez, semmi egyéb., fűzte hozzá feszülten a hercegnő.
- Ez nem gyermeki szerelem, már mind ketten felnőttek.
- Ők még gyerekek!
- Nem gyerekek! A lányom már nem gyerek!
- De igen!
- Fejezzék be!, ordított rájuk a kancellár. Mindketten elhallgattak és próbálták az egymás iránt egyre növekvő ellenszenvüket elrejteni.
- Kérem Pak úr, menjek ki egy kis időre.
Pak úr morrogva felállt és kiviharzott a teremből. Hi Cé már száját próbálta kinyitni, amikor Chu nagyúr megszólalt:
- Hogy viselkedhetsz ilyen gyerekesen? Mindent elrontasz.
- Ezt hogyan értsem?
- A fiad még nőtlen és itt van egy gazdag és népszerű ember lánya, akiből királynő lehetne.
- Királynő egy khedevar-ból? Egy ilyen szörnyszülött nem lesz soha a fiam felesége!
- Ő lesz a királynő!
Hi Cé elborzadottan nézett a kancellárra.
- Soriból királynő? Ez most egy vicc?
- A vicc az ahogyan te viselkedsz hercegnő. Javaslom változtasd meg a véleményedet Sori-ról, ha a fiadat a trónon akarod látni.
- Te most megfenyegetsz engem?
- Ez nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés, hogy többet ne hibázz! Engedjétek be Pak úrat.
Pak úr most már higgadtan lépett be az ajtón és szótlanul ment az asztalhoz és megállt elötte.
- Üljön le.
Pak úr leült és megpróbálta észre sem venni a hercegnőt.
- Kérem hozza vissza a koronaherceget és a koronahercegnőt a városba.
- A koronahercegnőt?
- Igen, jól hallotta. A lánya lesz a koronahercegnő és Xian herceg felesége.
Pak úrnak tátva maradt a szája és nem tudott megszólalni.
- Kérem vigyázzon a lányára, ő az ország jövője.
- De a lányom ...
- Egy khedevar? Igen, tudom. Viszont jelenleg ő az egyedüli méltó személy a királynői pozícióra, csak ő tudja megvédni a királyt.

♧♧♧

Tsiennek nem volt olyan szempontból nehéz dolga, hogy kitalálja a keresés kezdetének a helyszínét, hanem tudta, hogy hol kezdje azt. Tudta, hogy Xian családjának tulajdonában volt egy apró vidéki ház, a tengerparthoz közel, a fővárostól öt órányi gyalog útra. Az is tudta, hogy Xian, ha rosszul érezte magát vagy kikapcsolódásra vágyott, mindig abba a házba ment, hogy felfrissüljön. Nem sokkal sötétedés elött érkeztek meg a házhoz, amely ablakaiból kiszűrödött a fény. Kopogás nélkül benyitottak az ajtón és a szerelmes párral szemben találták magukat.
- Tsien!, kiáltotta Sori kisasszony és bátyja nyakába ugrott. Xian odalépett az ölelkező testvérpár mellé.
- Te, hogy kerülsz ide és kik ezek a katonák?, kérdezte örömmel telve Sori.
- Az apánk küldött értetek, hogy vigyelek titeket vissza a fővárosba.
- Mi nem megyünk sehova., jelentette ki határozottan Xian.
- Xian!
- Vissza kell térjetek a fővárosba, mert ha nem erőszakkal kell visszavigyelek titeket és azt meg nem akarom.
- Nem megyünk vissza. Holnap reggel hajóra ülünk és egészen Wa-ig⁴ meg sem állunk.
- Bátyusom, nem akarok többet szenvedni. Csak békében és szeretetben, távol a politikától.
- Anyám még mindig nem fogadja el a döntésemet?, kérdezte csalódottan a herceg.
- Édesapám mindent meg tesz azért, hogy ne kelljen szétváljatok egymástól. De ahhoz vissza kell térjetek a fővárosba.
- ... és ha csapda az egész?, kérdezte kételkedve Xian.
- Nem bízol meg bennem? Mi rosszat tettem neked koronahercegem?
- Koronaherceg?
- A gyűlés téged választott meg trónörönösnek.
- Az nem lehetséges ..., engem? Én, a Középső Királyság koronahercege?
- Igen, felség.
Sori szorosan Xian-ba kapaszkodott és rémülten nézett a bátyjára.
- Kérlek, gyertek vissza a fővárosba.
Ezután letérdelt Xian elé, aki egy lépéssel hátrébb lépett, ijedtségében.
- Felség, kérem jöjjön vissza velem, hadd legyen ön az ország királya.

⁴ Egy sziget az országtól keleti irányban