Hanyatló Birodalom: A Középső Kiralyság Temetése

4. FEJEZET: A király halála

Xian és Sori úgy döntöttek, hogy visszatérnek a fővárosba, reménykedve a legjobbakban. Megvárták a hajnalt az indulással, éjszaka veszélyes volt vidéken utazni, mert bármikor banditák áldozatává válhatott az ember. Ez egy új jelenség volt az országban, amit az emberek Mei Shi király pacifista politikájának tudtak be.

Amíg a hercegék aludtak, az alkancellár egyik embere megpróbálta úrának tervét megvalósítani. Naplemente tájától követni kezdte a Chu nagyúrat. A kancelláriáról a királyhoz, a királytól a házáig és házából Kuroba. A nagyúr meglepő módon csak két testőrével ment ki a vásárlónegyedbe, úgyan is a szabály előírja, hogy minden minisztert nyolc testőr kell védje. Talán valahol lemaradtak az őrök vagy civilbe voltak öltözve. A kancellár beült az egyik legnevesebb étkező teraszába, ahol rízsbort és sült kacsát fogyasztott. Indulás előtt viszont elment az illemhelyre. Az őrök pedig az asztalnál maradt. "Most vagy soha", gondolta magában a kém és odalopakodott az étkezde mögötti illemhelyhez, ahol korom sötétség volt, tehát észrevétlen tudott maradni. Amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó, eléje ugrott, viszont hátulról valaki egy kést kartott a nyakához.
- Dobja el a kést!, szólította fel az ismeretlen. Muszály volt engedelmeskedjen, így eldobta azt. Az ismeretlen újra megszólalt:- Hogy lehet valaki ennyire ügyetlen? Úgy néz ki, hogy Song úr csak ilyen ócska kacatokat tud felbérelni.
A támadó megijedt, úgyan is felismerte Song Gyeong hangját.
- Nem, nem, maga, maga az Gyeong úr?
- Őrök fogják el a kémet., szólalt meg a kancellár, az illemhelyről kilépve,- Szép munka volt, Gyeong. Minden elismerésem.
- Minden elismerés az öné uram, hisz ön találta ki ezt a briliáns ötletet.
- Ugyan kérem, hagyjuk a formaiságot. Zárják be a pincémbe. Majd eldöntöm, mi lesz a sorsa. Továbbá Gyeong úr szóljon a biztonságügyi miniszternek, hogy kutassa fel a többi támadót. Megértette?
- Igen, uram.

♧♧♧

Nemsokkal szürkülödés után ébredeztek Xian-ék. Sori felkellt az ágyból és kinézett az ablakon. Máskor egészen a tengerig el lehetett látni, most viszont köd borította el az egész vidéket. Xian is felállt és odament Sorihoz, majd hátulról átölelte. A kisasszony megforult és megcsókolták egymást. Ezután a koronaherceg kételkedően nézett ki a végtelen szürkeségbe és halkan megszólalt:
- Tényleg térjünk vissza a fővárosba?
- Van más választásunk?, kérdezte elkeseredetten Sori.
- Félek, hogy nemsokára véget érnek a szép napok és elveszítelek téged., majd megsimogatta a kisasszony arcát. Sori odabújt Xianhoz.
- Ilyeneket ne mondj, még a gondolatától is kiráz a hideg.
Az ajtón kopogtattak, Tsien lépett be rajta és meghajolt a pár elött.
- Indulhatunk?, kérdezte kényelmetlenül érezve magát, viszont még is keménységgel. Sori Xian-ra nézett és bólintott.
- Indulhatunk., jelentette ki határozottan a koronaherceg.
- Megvárlak titeket le a kapu elött. Igyekezettek, délre a fővárosba kell érjünk. Minden perc számít.

Tsien lement a kapuhoz és pár perc múlva Xian-ék is megérkeztek egy kisebb méretű zsákkal, amibe a holmijaikat pakolták. A biztonság kedvéért a párt hátulról négy zsoldos őrizte, hogy nehogy megszökjenek. Tsien megadta az indulási jelet és elindultak.

♧♧♧

A kancellár reggeli után, Pak úr társaságában, egyenesen a palotába ment, pontosabban a király magánlakosztályába, hogy megtudja a király aktuális állapotát. Az agyvérzés óta Li udvarhölgy vigyázott a királyra. Nem engedhette meg, hogy őfelségével valami történjen. Sőt amióta eltervezték a kancellár meggyilkolását, két másik udvarhölggyel őrizték. Ha a királyt idő elött elteszik láb alól, kiesik a kancellár kezéből a hatalom. Az épület előtt Hyeon eunuch álldogált és vész esetén az őröket kellett irányítsa. Amire megérkezett, az egész udvar a magánlakosztály előtt térdelt és hangosan sírt. Chu megrémült:
- Nem, nem lehet. Ez nem lehetséges!
Li udvarhölgy észrevette a nagyúrat és odaszaladt hozzá. Szemei kisírtak voltak és alig bírt levegőt venni.
- Uram., hajolt meg a kancellár elött.
- Nem, ez nem lehetséges! A király, a király ...
- Uram, őfelsége eltávozott az elők sorából.
Pak úr riadtan nézett a szintén tanácstalan kancellárra. Chu fejével intette, hogy menjenek be király szobájába. Pak egyet értve bólintott. A palota gyászoló népe észre sem vette az érkezőket. Beléptek a szobába. A király az ágyára volt fektetve és egy fehér lepedővel le volt takarva. A volt miniszter és a kancellár tisztelettudóan meghajolt. A kancellár könnyezni kezdett, majd a földre borult.
- Felség, miért hagyott itt minket! Felség, hogyan tehetik ezt velünk? Felség!
Pak úr is a földre borult, megpróbálta elfolytani érzéseit, de nem sikerült. Ő is sírni kezdett.
- Felség!