Hanyatló Birodalom: A Középső Kiralyság Temetése

2. FEJEZET: Szavazás

Chu nagyúr Hyeon eunuchhal habozás nélkül visszaindult a fővárosba. Nem engedhette meg, hogy a király meghaljon, hisz akkor a főeunuch félelme beigazolódhat, mert kitörhet egy esetleges örökösödési háború és azt a környező országok is kihasználhatják és saját javukra fordíthatják.

Ez idő alatt Hi Cé hercegnő is elidult haza fele, An miniszter társaságába. A többi nemestől eltérően a hercegnő fiával (férje meghalt amikor a fiúk hat éves volt egy csatában) a főváros Kuro nevű külvárosában laktak, ahol főleg egyszerű polgári osztályba tartozók éltek, egy-két vidékről felköltözött kisnemessel. Továbbá csak egy egyszerű emeletes házban éltek, mint bármelyik egyszerű városi lakos, amely királyi rangjukhoz méltatlan volt. Hisz végül is Hi Cé férjének Ming hercegnek a nagyapja Ho Se király volt.

♧♧♧

Xian herceg megfogta Sori kisasszony kezét. Sori kisasszony elvörösödött és szégyenét takargatni próbálva elfordította fejét. Ezt látva az ifjú herceg zavarba jött és elengedte a lány kezét.
- Üljünk le., mondta remegő hangon a herceg és a földre leterített díszes pokrocra mutatott. A hercegnő óvatosan ránézett Xian-ra, majd csak egyet bólintott és leültek a pokrócra. A herceg hátra dőlt, karjaival megtámasztva magát és a tó vízében megcsillanó, vöröslő esti napfényt figyelte. A kisasszony ülve maradt és ismét óvatosan a hercegre nézett. Egy olyan érzés fogta el amit még soha nem érzett senki iránt. Bizseregni kezdett a hasa, szíve erősebben vert, arca tűzvörösbe váltott át.

A herceg és a kisasszony születésük óta ismerték egymást, együtt nőttek fel. Emellett Sori csak kisnemes volt, viszont gazdagabbak és elismertebbek voltak, mint sok főnemes. Édesapja éveken át gazdaságügyi miniszter volt, ezért ő volt az ország egyik leggazdagabb embere. Ennek ellenére Sori-ék, hasonlóan a herceghez, szerény körülmények között éltek. Talán ez volt az egyik olyan dolog, ami összekötötte a két fiatalt gyerekkoruk óta. Még életkorban is közel voltak egymáshoz, a most tizenöt éves Sori csak hat hónappal volt idősebb Xian hercegnél. Egész életükben úgy nőttek fel mint a testvérek és testvérként tekintettek egymásra, viszont az utóbbi időben az úrfi megváltozott. Sokkal többet kereste a lány társaságát és egyre jobban megpróbalt közeledni Sori felé.

Amikor Sori a rügyező fa felé fordította el a fejét, a herceg ismét megfogta a kezét és felült. A kisasszony libabőrös lett és óvatosan megfordult. Xian elkezdte simogatni a kezét, majd a hátát. Xian megszólalt:
- Mondta már valaki, hogy mennyire gyönörű a hajad? És a szemeid!
Sori zavarba jött és megpróbált szólalni:
- Kö-szö-nöm., mondta remegő hangon.
Xian ezután megsimogatta az arcát, majd egyre közelebb hajolt hozzája, egészen addig míg ajkaik összeértek és egybeolvadtak. Amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan véget is ért. Xian Sori kezébe nyomott egy levelet, majd felállt és halkan hozzátette:
- Olvasd el.
Amire a kisasszony ki tudta volna nyitni a száját addigra Xian elszaladt. Sori úgy érezte magát, mindha valaki a földhöz ragasztotta volna. Mivel nem tudott felállni, kibontotta a levelet és elolvasta azt:

Levél szerelmes tulipánomnak

Nem tudom szemtől szembe elmondani neked, hogy mit és hogyan érzek, ezért írásba foglalom ezeket.
Félve írom le a sorokat, félve a válaszodtól, félve gondolataidtól, de tudd mint a te szerelmes bátyád soha nem hagyom el az én egyetlen nővéremet.
Mivel nem tudom ezt a tényt magamba tartani, itt és mond leírom:
Szerelemes vagyok beléd!
Béna vagyok, naív vagyok,
Sokszor még vak is.
Bocsáss meg, de beléd szerettem.
Bocsáss meg nekem!
Szeretlek,
A te egyetlen bátyád