Naplórészlet:
,,Soha nem lett volna szabad találkoznom vele, és leginkább nem kellett volna kutakodnom a 'The Aristocrat of Evil' néven is ismert Earl Vincent Phantomhive után."
...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már lassan öt éve szolgálom a Phantomhive grófi családot szobalányként. Az édesanyám is bejárónő volt a birtokon egészen addig, amíg férjhez nem ment. Bár az volt a legmeglepőbb a megérkezésemkor, hogy a család feje pusztán egy 18 éves Lord volt, aki még a Weston College egyetemen tanult. Az édesanyjuk, Claudia Phantomhive és az előző családfő sajnos hamar életüket vesztették egy szörnyű balesetben. Így a fiatal Lord Vincentre hagyva az 'Earl Phantomhive' címet. Amikor idekerültem, még Lady Francis is itt élt, de nemrég egybekelt Earl Alexis Leon Midforddal.
Amikor megismertem Vincent Phantomhive-ot, egy csökönyös fiatalember volt, aki nem igazán hallgatott másra. Sokszor ellógta a táncórákat és inkább elvonult egy könyvvel. Nem egyszer találtam rá az udvar egy eldugottabb részén, miközben a magántanára éppen rá várt és Tanaka-san kétségbeesetten kereste őt a kastélyban. De ennek ellenére az egyetemet komolyan vette és kitűnően teljesített. A ház összes dolgozójával és velem is mindig kedves volt, bár néha megviccelt minket. Előfordult, hogy megijesztett takarítás közben, eldugta a szennyes kosarat vagy pedig hátulról kioldotta a kötényemet. De ez csak az elején volt. Az idő teltével és az édesanyjuk elvesztése után egy kötelességtudó, erős és határozott férfivá érett.
Earl Vincent-el egy nagyon jó kapcsolatot ápoltunk. Természetesen csak mint a ház ura a cseléddel. Más nem is jöhetett szóba. Mégis különösen sok időt töltöttünk együtt és számos dolog volt, amiről csak nekem mesélt. Nem egyszer fordult elő, hogy teregetés közben leült mellém és csak beszélgettünk különböző dolgokról, amiket érdekesnek vélt. De szerintem a férfi csak magányos volt és szüksége volt valakire, akiben megbízhat.
Egyszer azt mondta, hogy hagyjam a porolást és inkább menjek vele, mert meg szeretné mutatni a kedvenc helyét. Megragadta a kötényemet és maga után húzott. Miután a kastélyt messze elhagytuk, egyszer csak egy fehér, kissé régi fapadhoz értünk, ami távol esett a birtoktól. Az a hely még délben is árnyékos volt, mivel magas fák ölelték körbe. És a mesterségesen ültetett rózsabokrok helyett gyönyörű vadvirágok nőttek mindenhol.
Earl azt kérte, hogy üljek le mellé és maradjak egy kicsit vele. Így is tettem. Szerettem hallgatni amit mesél, ahogy leírja a dolgokat és ahogyan a világot látja. Akkor esett meg először, hogy fejét az ölembe hajtotta, közben mosolyogva fürkészte az arcomat. Ezzel engem teljesen zavarba hozva. Nem mertem megszólalni, csak mereven néztem le rá, mikor enyhén elnevette magát és finoman megcirógatta az arcomat. Azt mondta, ne legyek ennyire kimért vele és hogy jobban szereti, amikor mosolygok. Azt is hozzátette, mennyire nyugodt a közelemben. Arra kért, hogy maradjak mindig mellette és hogy soha ne áruljam el. Ennyire közvetlenül még sohasem beszélt velem. A szavai leírhatatlanul boldoggá tettek. Azt éreztették velem, hogy fontos vagyok neki és hogy szüksége van rám. Akkoriban bármit megtettem volna érte. Vincent lassan lehunyta a szemét, én pedig gondolkodás nélkül az ujjaimat finoman a hajába túrtam és játszadozni kezdtem sötét tincseivel. Megilletődtem, miután észrevettem magamat és el akartam venni a kezemet, de a férfi azt mondta, hogy folytassam, mert jól esik neki. Végül így maradtunk egy darabig. Csendben figyeltem férfias arcvonásait és csak hallgattuk a falevelek susogását, miközben a kellemes tavaszi szellő a bőrünket simogatta. Akkor azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a pillanat.
