Naplórészlet:
,,Soha nem lett volna szabad találkoznom vele, és leginkább nem kellett volna kutakodnom a 'The Aristocrat of Evil' néven is ismert Earl Vincent Phantomhive után."
...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy ledöbbenve hallgattam a beszélgetésüket, egyszer csak Diedrich a szekrényre pillantott, amiben bújkáltam. A szívem kihagyott egy dobbanást, mikor a tekintetünk összeakadt. Először hunyorogva figyelte a komódot, mire az Earl is hátrafordult. -Mi a baj Diedrich?- kíváncsiskodott. A pánik egyre jobban eluralkodott rajtam. -Szerintem van ott valaki.- morogta, majd egy nehéz mozdulattal felállt a karosszékből és megindult felém.
Kész. Végem van. Lebuktam.
A férfi ködös tekintettel a szekrény elé lépett, majd feltépte az ajtókat. Én pedig teljesen lefagytam. Abban a pillanatban olyan üres volt a fejem, akár egy hófehér papírlap. Semmire sem tudtam gondolni. A Baron azzal a hatalmas markával megragadta a felkaromat és kihúzott. Viszont az elzsibbadt végtagjaim és az ijedség miatt minden erő kiment a lábaimból, ezért hirtelen nem tudtam megtartani magamat és nekiestem a komódnak. Emiatt a rajta pihenő üvegváza elborult és hangos csörömpöléssel ért földet. Rögvest rám szegeződött az összes szempár és hirtelen síri csend telepedett le. Mindenki elhallgatott.
Én teljes erőmből a földre meredtem, közben háttal nekidőlve, remegő kezekkel tartottam magamat a szekrényen. Minden porcikám reszketett. Ezalatt a német nemes karbafont kezekkel, közönyösen méregetett. -Nahát {neved} kedves.- lépett mellénk Earl Phantomhive. A szívem összeszorult, amint meghallottam a hangját. Még a föld alá is el tudtam volna süllyedni szégyenemben. -Hé Vincent! Mégis mit keres itt egy cseléd? Csak nem utánunk kémkedik?!- nézett haragosan az Earl-re, majd rám. A torkom teljesen kiszáradt és egy szót sem bírtam kinyögni. Még csak felpillantani sem mertem. -Ugyan dehogy. Ő a legkedvesebb szobalányom.- mondta nyugodt hangon, közben kissé közénk lépett, mintha a testével egy pajzsot próbálna emelni. Komótosan felpillantottam a nálam legalább egy fejjel magasabb férfira, aki azzal a nyugodt és megtörhetetlen pókerarcával nézett Diedrichre. Mindketten határozottan állták a szemkontaktus és egyszer sem nézetek félre. Tekintetük mintha néma harcot vívott volna, mire a Baron felsóhajtott és összezárt karjait megadóan leengedte, majd csípőre tette. -Ahogy gondolod, de teis tudod, mit teszünk a szemtanúkkal.- nézett komor tekintettel Vincentre, akinek ezek a szavak hallatán a szeme sem rebbent. Bennem viszont még a vér is megfagyott. -Bízzátok rám a kishölgyet.- mondta kedélyes hangon, majd átkarolta a vállamat és egy finom mosoly kíséretében kivezetett a szobából. Végig maganon éreztem a rám tapadó szempárokat és Baron Diedrich sivár tekintetét. Körülöttünk összesúgtak, hol gúnyos kacaj, hol megvető megjegyzések morajlottak. Szánakozó pillantásokból sem volt hiány. Ameddig Earl Vincent határozottan előrenézett, én addig lesütött tekintettel haladtam végig a termen.
Amint kiértünk egy hatalmas kő esett le a szívemről, viszont a férfi tekintetében rögvest aggodalom ült ki. Nem is figyeltem hova visz, csak némán követtem. -Nem megmondtam, hogy maradj távol a billiárd szalontól?- nézett rám keserédes mosollyal, bár hangja inkább szomorkásan csengett. Hisz soha nem beszélt velem szigorúan. -Mit kezdjek veled te lány...- nevette érdes hangon és alig érezhetően rászorított a vállamra.
