𝒯𝒽𝑒 𝒜𝓇𝒾𝓈𝓉𝑜𝒸𝓇𝒶𝓉 𝑜𝒻 ℰ𝓋𝒾𝓁 ♛𝘝𝘪𝘯𝘤𝘦𝘯𝘵 𝘹 𝘙𝘦𝘢𝘥𝘦𝘳 ♛

ஓ๑♛ III. Felvonás ♛๑ஓ

Másnap reggel Earl Vincent ágyában ébredtem. Mikor lassacskán felültem, a selyemágynemű lecsúszott a vállamról és a csupasz bőrömet megcsapta a szoba hideg levegője.
-Így meg fogsz fázni.- lépett mellém az Earl, majd kabátját levette és a hátamra terítette. Mikor realizáltam a helyzetet, gyorsan eltakartam magam a sötétkék takarójával. Lassan kezdtek eszembe jutni a tegnap este történtei és az arcom rögvest lángolni kezdett. Vincent a hálóhely mellé húzott egy széket, majd helyet foglalt.
-Hogy van... a tested?- kérdezte zavart arccal és enyhe aggodalommal a hangjában. Akkor az agyamban végigfutott a gondolat, hogy nekem soha nem lett volna szabad ebben az ágyban ébrednem. Mégis... eddig életemben nem volt részem ilyen csodálatos estében.
-Egész... jól... köszönöm.- rebegtem lesütött szemekkel. Szörnyen zavarban voltam és nem tudtam, mit kéne mondanom vagy csinálnom.
-Earl Vincent... amit tettünk...- törtek elő akadozva a szavak.
-Tudom. És nem hittem volna, hogy majd így fog végződni az este.- nevette a tarkóját vakarászva. Majd felállt és mindkét kezét a vállamra tette.
-De tudnod kell, hogy ez volt életem legszebb estéje.- mondta, közben egyenesen a szemembe nézett.
-Most hagylak felöltözni, de szeretném, ha a mai napot pihenéssel töltenéd. Még el kell intéznem egy pár dolgot, de később még beszélünk.- azzal egy csókot lehelt a homlokomra, majd finoman megcirógatta az arcomat és elhagyta a szobát.

~

Earl Phantomhive még aznap este meglátogatott és megbeszéltük, hogy mindenki elől titokban fogjuk tartani a történteket.
A következő napokban próbáltunk úgy viselkedni, mint mindig. Bár néhány hét múlva Vincent félrehívott és a karjaiba ölelt, megcsókolt újra és újra. Mikor lágyan, hol vadabban. De sosem okozott fájdalmat vagy alkalmazott erőszakot velem szemben, sőt néha úgy éreztem, hogy valóban szeret. Még csak nem is reméltem korábban, hogy egyszer ilyet fogok érezni.
    Az édes szavai, gyengéd érintései és a vágytól lángoló íriszei...
A férfi minden egyes alkalommal magával rántott a keserédes bűnbe, de egy percét sem bántam. Még ha tudtam is, hogy amit elkövetünk őrültség, és a végén én leszek az, aki meg fog sérülni, nem tudtam ellenálni neki. Mert szerettem őt.
És ez a szeretetem lett a vesztem.

Nem sokkal később két fiatal hölgy jelent meg a birtokon. Név szerint Lady Rachel és Angelina Durless. Mind a ketten elbűvölő kisasszonyok voltak, akik feltűnően sok időt töltöttek az Earl-el. Később megtudtam, hogy ez azért van, mert Vincentnek lassan feleséget kell választania. Amikor ezt Tanaka-san közölte, mintha egy tőrt döftek volna a szívembe.
És bár tudtam, hogy ennek előbb-utóbb el kellett jönnie, mégis leírhatatlanul fájt.
A napok hirtelen szürkévé váltak, még az idő is megállt körülöttem. Csak távolról figyeltem az uramat, amint Lady Rachelnek udvarol. Amit éreztem az nem féltékenység volt, hanem végtelen szomorúság. Mert mindig is tudtam, hogy egy szobalány és egy Earl között soha nem fog működni. Hiába tártuk fel egymásnak a szívünket és adtam neki az ártatlanságom, ez a kapcsolat már az elején halálra volt ítélve. És emiatt csak még fájdalmasabb lett az egész.
Earl Vincent távolságtartóbb lett mint valaha, biztosan tudta, hogy így mindkettőnknek jobb lesz. A hetek lassan teltek, majd egy őszi délutánon az Earl bejelentette a ház szolgáinak, hogy hamarosan egybekel Lady Rachel-el.

Ez volt az a pillanat az életemben, amikor minden értelmetlenné vált.

Először azt hittem, hogy csupán lelkileg merülhettem ki, mert az utóbbi napokban mindig fáradt voltam és alig bírtam kikelni az ágyból. Akármit csináltam, gyorsan elfáradtam és a legkisebb feladatok is nehezemre estek. Sőt gyakran fejfájásra lettem figyelmes, ami eddig csak néha-néha fordult elő. Sokszor csak úgy megszédültem vagy hányingerem volt, amit lassan rossz előjelnek kezdtem venni. De letudtam annyival, hogy csak a stressz okozta mindezt.
De az egyre gyakoribb rosszullétek, hányás, hátfájás és a legvészesebb tünet, a havi ciklusom kimaradása csak egy dologra utalhatott...

Mégpedig hogy várandós vagyok.
És csakis az Earl-től lehet...

A kétségbeesés teljesen eluralkodott rajtam. Nem tudtam, mit kéne tennem. Hisz hogyan állhatnék elé azzal, hogy 'A gyermekedet várom', mikor éppen a házasságát tervezgeti? De eltitkolni sem tudom örökké, egy terhes szobalányt pedig sehol sem tűrnek meg.
  Mit kénne tennem?

Aznap bezárkóztam a szobámba és beteget jelentettem. De igazából nem bírtam a többiek szemébe nézni, főleg Earl Vincentől féltem a legjobban. Annyira kétségbe voltam esve, hogy síráson kívül másra nem voltam képes. Tudtam, hogy ha valóban állapotos vagyok, az a véget jelentheti. Mivel egy házasságon kívüli gyermek bűnnek számít, főleg ha egy Earl fattyáról van szó.
Választanom kellett... vagy a Phantomhive birtokon maradok, de akkor le kell mondanom a szívem alatt növekvő babáról vagy pedig az anyaságot választom és végleg elmegyek.

A következő napokban csak ezen rágódtam, nem tudtam mitévő legyek.
Nem álltam készen az anyaságra, sem arra, hogy elhagyjam ezt a kastélyt. Főként Vincentet nem akartam elveszíteni.... de mindezek ellenére ragaszkodtam a még meg nem született gyermekemhez. Nem tudnám leírni ezt az érzést... egyszerűen kötődtem hozzá és bármi áron meg akartam védeni.

~

A harmadik napon valaki kopogott a szobám ajtaján és bár nem hívtam be, mégis bejött. Teljesen megrémültem, ezért magamra húztam a takarót. Mindenem remegett és folyton csak azt kántáltam a fejemben, hogy ha Earl Vincent az, nem fogom tudni neki elmondani.
-{neved} kisasszony?- hallottam meg Tanaka-san aggódó hangját és bár valahol megnyugodtam, de hatalmas szégyenérzet fogott el.
-Az uram beavatott a történtekbe, mert aggódik érted... de tudni akarjuk, hogy mi történt veled.- lépett közelebb a komornyik, én pedig lassan előbújtam a takaró alól. Azt mondta, hogy segíteni akar, és hogy Vincent is épp annyira tanácstalan, mint én. Végül mindent elmeséltem Tanaka-sannak, azt is, hogy várandós vagyok és nem tudom mitévő legyek.
Az idős komornyik végig figyelmesen hallgatott és amiért a leginkább hálás voltam, hogy egyáltalán nem nézett rám megvetően vagy undorral. Pedig egy ilyen esetet nem szoktak jó szemmel nézni, sőt azonnal ki is dobhatnak a házból. Ehelyett megnyugtatott és azt javasolta, hogy hallgassak a szívemre. Ő is észrevette, hogy az Earl és köztem egy erős kötődés alakult ki, amiben soha nem lehetünk boldogok.
Rengeteget beszélgettünk, én pedig nagyon nehezen választottam.

A következő estén Earl Phantomhive személyesen jött el, hogy megnézze hogy vagyok. Én pedig készen álltam elmondani a döntésemet.