Sötét erők - Ébredés

I. Az idegen

Selina Kyle egy elhagyatott épület tetején ült és onnan fürkészte az utcákat. Már három órája ott gubbasztott és figyelte ahogyan a nappal átfordul éjszakába. Közben a város egy pillanatra sem állt meg; nyüzsgő és élettel teli volt, mint mindig. A lány szeretett úgy tenni, mintha részese lenne ennek a nagy sokaságnak. Ilyenkor nem érezte magát olyan egyedül. Persze ez hazugság volt - kegyes hazugság, de megnyugtatta a legrosszabb estéken is.

Állát a felhúzott térdén pihentette és úgy várta a következő áldozat felbukkanását.
Igazság szerint nem csak a várost bámulni mászott fel ide, innen ugyanis tökéletes kilátás nyílt a tudatlan emberekkel teli főtérre. A lány smaragdzöld szeme villogva követte a járókelőket, mindent tökéletes precizitással mért fel és elemzett ki. Előre meg tudta mondani mikor, kit és hogyan érdemes kirabolni és hogy utána merre meneküljön és milyen gyorsan tegye azt. Az évek és a megszerzett tapasztalat rutinossá tette.

Persze csak a rengeteg balsikere után. Újoncként szinte mindig lebukott, hibát hibára halmozott és a végén mindig elfogták vagy megverték. Ha tehette volna, mindig az utóbbit választotta volna; ugyan sokáig fájtak neki a sebei, egy idő után begyógyultak. Azonban nem tudott rosszabbat elképzelni annál, amit az árvaházba hazaérve kapott. 
Valamit soha nem tudsz elfelejteni.

Így hát a lehető legügyesebb tolvajjá képezte magát. Figyelte hogyan csinálják a többiek, naphosszat gyakorolt és finomította a technikáját, míg nem a legjobbá nőtte ki magát a szakmában. Ma már nem akadt olyan zár vagy lakat, amit ne tudtak volna feltörni Selina Kyle fürge ujjai.

Hogy büszke volt-e rá? Cseppet sem.
De egy kemény világ kemény embereket szül és ha nincs esélyed törvényesen élni, akkor muszáj más utat találnod. Senki más nem tudta ezt jobban, mint a lány.

Egyébként is volt néhány szabály, amit soha nem szegett meg. Például soha semmilyen körülmények között nem lopott gyerektől vagy szegény illetőtől. A zsákmányát pedig gyakran megosztotta másokkal és sakkban tartotta vele Zacket, az árvaház elmebeteg vezetőjét.

Szóval valamilyen értelemben mégiscsak jó ember volt - mármint szerette ezt gondolni magáról.
Nem fő gonosz, csak öntörvényű tolvaj. Mint macskanő a DC comics-ban. Sanyarú múlttal rendelkező, erős női karakter, aki képes küzdeni a végsőkig.  Annyira szerette a hősnőt, hogy saját magát is róla nevezte el!
Az egyetlen különbség, hogy a nő képes lett kitörni a helyzetéből, szabad lett és új esélyt kapott. Selina sosem fog.

A semmiből kisebb szellő támadt és meglebbentette a lány éj fekete tincseit. Mintha a hatodik érzéke kapcsolt volna, furcsa megérzés lett újjá rajta. A főtér sarkában fény villanására lett figyelmes, aztán az árnyékokból egy férfi lépett elő hosszú palást szerű ruházatban. Léptei sietősek voltak, láthatóan igyekezett valahova. Riadtan pillantgatott a háta mögé, mintha attól tartana, hogy követi valaki.

A férfi egyértelműen rosszban sántikált. Tökéletes.

Selina hirtelen felugrott a helyéről és meglepő vakmerőséggel átvetette magát az épület peremén. Zuhanás helyett azonban biztos kézzel megragadta az ereszeket és ügyes kis ugrásokkal leereszkedett. Kezeit karcolták az éles téglák de a lány rá sem hederített. Szívét elöntötte az üldözés izgalma és az adrenalin szétáradt az ereiben. Az utolsó ablakrácsot megragadva leengedte magát a földre, majd rohanni kezdett. 

Megkerülte a több emeletes házakat majd bevágott abba a félreeső utcába ahová sejtette, hogy tart a férfi. Éles kanyarral befordult és erősen beleütközött a kiszemeltbe. Az meglepett nyögéssel fogadta a lányt, palástja alól pedig furcsa dobozkák potyogtak ki.

- Elnézést Uram, figyelmetlen voltam. - szabadkozott, majd lehajolt, hogy összeszedje őket. A férfi morogva követte a lányt, sietős mozdulatai közben mintha remegtek volna a kezei. A dobozkák bizonyára nem üvegből lehettek, mivel az a betonra koppanva szilánkosra tört volna, viszont hasonlóan átlátszó anyagú, gyógyszer tárolóknak tűntek. 

Minél tovább nézte őket, annál különösebbnek tűntek. Először azt hitte közönséges csillámpor van bennük, de aztán feltűnt neki, hogy az egész olyasmi mint egy kavalkád, ami örvénylik. Legjobban az univerzumhoz és a csillagrendszerekhez tudta volna hasonlítani. Bizarr módon melegséget árasztottak és fénylettek. Összevont szemöldökkel közelebb emelte, hogy jobban megnézhesse.

- Add azt ide! - tépte ki a kezéből az idegen a fiolát. - Bolond, senkiházi mugli!

A lány ha lehet még jobban összezavarodott. Ez valami új szitokszó akart lenni? Talán arra utalt, hogy hajléktalannak tűnik? Igaz, hogy nem volt sok pénze, de azért ügyelt az igényes megjelenésére.

- Aljanép! -köpött egyet a földre búcsú gyanánt, majd elhaladva Selinát szinte fellökve kicsörtetett az utcából. Amit persze nagyon nem kellett volna - mosolyodott el a lány. Így, mikor a testük összeért egy pillanatra, pont volt ideje benyúlni a férfi köpenye alá és elemelni egy darabot az érdekes dobozkák közül. A tárcáját már az első ütközésnél lenyúlta, de ez az új szerzemény csak a hab a tortán.

Dudorászva elindult hazafele. Szokatlanul jókedve támadt, élvezte az enyhe szellőt és a meleg nyári időt. Az elmúlt hetekben rémálmok nyomasztották, ezért sokszor volt fáradt és levert. Most viszont talán minden jóra fordul - dobálgatta egyik kezéből a másikba a dobozt.

Már csak két évet kell valahogy kibírnia az árvaházban. Azután végre megszabadul Zacktől és elmehet ahová csak akar! Annyi helyet szeretett volna még látni és annyi népet megismerni!

Bűntudat hasított belé, amikor azokra a gyerekekre gondolt, akiket hátra fog hagyni. Akkor senki nem fogja majd megvédeni őket. 

Lehajtott fejjel ballagott haza és amikor letette a fejét a párnára, azonnal elaludt.