A Konohai titka

3.fejezet

Arra keltem, hogy négy ember magyaráz valamit fölöttem. Lassan kinyitottam a szemem, de csak résnyire, hogy senki se vegye észre. Remek. Homok színű falak, szóval csakis Suna-ban lehetek.

- És mi van, hogyha ő ölte meg Daisukét? - kérdi egy női hang.

- Temari, te kinéznéd ezt ebből a lányból? - kérdez vissza egy mélyebb hang.

- Bocsássanak meg, hogy közbeszólok, de orvosilag lehetetlen, hogy ő ölte volna meg azokat a ninjákat, ezenfelül több mint egy óráig próbáltuk újraéleszteni, nagy szerencséje, hogy még időben ideért, ha pár perccel később teszi, belehalt volna a sérüléseibe. Nem hiszem, hogy elvágta volna a saját nyakát. - jegyezte meg a végén kissé cinikus hangon az orvos.
Ó, ha te azt tudnád!

- Lehet, hogy ő az a konohai lány, akit azért küldtek, hogy a Kazekage-sama felesége legyen? - szólalt meg újra a mélyebb hang.

- Ritkán hallani tőled ilyen értelmes megszólalást, Kankuro. De attól még csöppet sem biztos, hogy ez így is van. - mondta a lány.

- Nemsokára fel kell ébrednie a kisasszonynak, vagyis ami azt illeti már nagyon is ideje lenne. - nézett az órára. Vártam még egy kicsit, hogy ne legyen feltűnő, hogy pont a doktornő megszólalása után ébredek fel, majd lassan elkezdtem kinyitni szemeimet. Aztán felültem az ágyban, miközben négy kíváncsiskodó szempár figyelt. Vagyis inkább három, a negyedik inkább megvetéssel nézett felém.
Ő lenne a jövendőbeli férjem?

- Hol vagyok? - kérdeztem olyan félénken, amennyire csak tudtam.

- A Sunakagurei kórházban. Emlékszel mi történt veled? - jött közelebb Temari.

- Csak annyira, hogy a konohai kíséretem elmegy, aztán rengeteg banditának tűnő ember támad ránk. A maguk csapata könnyen kezdte elintézni őket, de miközben a gyengékkel foglalkoztak két erősebb ninja megtámadta őket hátulról, azt mondták csak így bonthatják fel a békeszerződést, de amíg beszéltek Daisuke-san hátulról leszúrta őket, majd azt mondta fussak, aztán ö-ö-összeesett és-és... - az egészet remegve mondtam, de a végén el is sírtam magam.

- Nyugi, semmi baj! Valószínűleg egyedül voltak, most már vége. - nyugtanott a lány. Ilyen magas beosztásban van, mégis ilyen kedves? Milyen helyre kerültem én? Remélem nem lesz minden ennyire nyálas.

- Nem azt kértük Konohától, hogy erős shinobit küldjenek? - meglepett a hang, magamon kívül még senkit sem hallottam így beszélni.
Csak éppen az volt a baj, hogy rólam beszélt ilyen gyűlölettel...

- Kazekage-sama! Kérem, ne legyen ilyen előítéletes. - mondta félig félve, félig parancsolva Temari.
Érdekes párosítás...

- Köszönöm, hogy védeni próbálsz, Temari-san, de így igaz. A csaták terén nem vagyok túl ügyes, viszont elég jó ember ismerő vagyok, azt mondják kiváló a memóriám, és sanitéc ninja is vagyok. - mondtam még mindig félénken.
Ettől ki fogok készülni.

- Amikor azt mondtam a Hokagénak, hogy erős nem egy ilyenre gondoltam. Ez a lány semmire sem jó. Ha nem bírt meghalni a többivel, akkor majd én ölöm meg. - nézett rám vérfagyasztó szemekkel, majd kisétált az ajtón. Én csak "ledermedve" néztem utána, majd olyan történt, amit álmomban sem hittem volna. Shuka-kun megszólalt.

~Majd meglátjuk, hogy melyikőtök nem jó semmire~

~Ezt meg, hogy érted?~

~A másik felemmel is kapcsolatban vagyok, ahogyan te is. És meglepő módon kedvel téged. Ha valami hülyeséget csinál az a Gaara gyerek, az örületbe kergeti, csak is neked~nem láttam, de éreztem, hogy elmosolyodik.