A Konohai titka

5.fejezet

Gaara megint nem aludt a szobájában, bár most szerintem csak miattam nem jött fel.
Miért is jönne? A pokolba se kíván...

Összeszedtem néhány holmit, ami kellhet az elkövetkezendő napokban. Igazából még várom is egy kicsit ezt az egészet, hiszen eddig mindig csak felügyelőként vettem részt a vizsgákon.
Ez lesz az utolsó élményem...

Nem sokkal később már a megbeszélt helyen álltam, de még nem láttam senkit. Pedig tegnap Temari direkt külön feljött, hogy elmondja hova kell jönnöm. Nagyon ideges lettem, és már azon gondolkoztam, hogy visszamegyek a lakásba, de pont abban a pillanatban jelent meg a két kisgyerek.

- Úristen, Himawa-san. Nagyon sajnálom, de véletlenül rossz időpontot mondtam Temari-samának. Remélem nem kellett olyan sokat várnia. - az arcáról és a hangjából is sugárzott a gúny, de még nem tettem szóvá neki. Pedig nagyon idegesített. Elvileg, mint a Kazekage menyasszonya, és a falu jövendőbeli anyja, igen is tisztelnie kellene engem. Mindig is utáltam az olyan embereket, akik nem tudták hol a helyük.
Márpedig neki elég lent van.....

- Jajj, ugyan már! Képzeld még jól is jött ki, alig értem ide egy öt perce. Gaara alig akart elengedni. - vigyorogtam rá elégedetten, a lány pedig majd' fel robbant.

- Szerintem indulnunk kellene, a többiek már rég ott vannak a szálláson. - vetett véget aranyos kis bájcsevejünknek Mikoshi.

♡♡♡

Az út zökkenőmentesen telt, akkor kezdődtek a problémák, mikor a biztosok mindenkit összetereltek az étkezőben, azzal a szándékkal, hogy elmagyarázzák a történteket, és bemutassanak a vizsgázóknak.
Hármunkat a terem közepére tereltek, mellettünk csak egy vizsgáztató állt. A többiek kíváncsiskodva álltak körülöttünk.

- Gyerekek, bizonyára furcsálljátok a helyzetet, hogy az egyik csapat tagjai között változás történt. A helyzet az, hogy a kunoichi, aki eddig részt vett a vizsgán, sajnos egészségügyi okok miatt nem tudja folytatni azt. Himawa-sama nemrég költözött át Konohából Sunába. A két falu közös megegyezése alapján átveheti a helyet, ugyanis csak a költözés akadályozta a vizsgán való indulását. - magyarázta elég kesze-kuszán a dolgokat. Persze Matsuri nem bírta ki, hogy ne szóljon bele.

- Meg persze az is hozzájárult ehhez a döntéshez, hogy ő a Kazekage menyasszonya. - pislogott ártatlanul a lány, mire az egész terem nyüzsögni kezdett.
Nagyszerű...

- Öhmm, de ez nincs befolyással a képességeimre, szóval kérlek ne ez alapján ítéljetek meg. - fordultam a tömeg felé, szégyenlősen elmosolyodtam, majd még egy kicsit meg is hajoltam. A tömeg elkezdtett csendesedni.
Bevált.
Magamban azért még eleresztettem egy gúnyos mosolyt, hogy mégis hogy lehetnek ennyire barmok az emberek.
Dehát végülis így nekem csak könyebb...

∆∆∆

- Indulhattok! - hangzott el egy homoki ninja szájából. Persze a két geninnek esze ágában sem volt velem együtt maradni, ezért megpróbáltak lehagyni, teljes erejükből futottak, miközben azaz idióta Matsuri ott lóbálta a kezében a tekercset. Csak hogy mindenki tudja milyen van nálunk....
Komolyan mondom, mielőtt találkoztam volna ezekkel nem hittem volna, hogy vannak olyan emberek, akik ilyen szinten megállnak a fejlődésben. Dehát minden nap tanulunk valami újat...

Egy idő után elkezdtek kifáradni, de csak azért sem voltak hajlandóak megállni. Sőt, még csak rám sem néztek, pedig akkor láthatták volna, hogy ez csak nekik rossz, a fáradtság legkisebb jelét sem mutatom.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hirtelen egymásra néznek, majd mindta valamit jelezni próbáltak volna egymásnak.

- Mi lenne, ha megállnánk kicsit? Eléggé megszomjaztam. - mondtam, miközben kezeimmel térdemre támaszkodtam, és megpróbáltam minél elkínzottabb képet vágni, közben még egy kínos-sajnálkozó mosolyt is megvillantottam.
Ők hirtelen lelassítottak, majd gúnyos tekintettel néztek rám. Mivel nem álltak meg rögtön, így ők egy kicsit előrébb helyezkedtek el mint én.
Tökéletes.
Hirtelen nekiindultam, hogy odafussak hozzájuk, de az utolsó pillanatban úgy tettem, mintha megbotlottam volna. Hogy ne essek el, hirtelen beléjük kapaszkodtam, mire egy ideig mindketten döbbenten álltak, majd nemes egyszerűséggel arrébb löktek.

- Hogy lehet valaki ennyire haszontalan meg szerencsétlen?! De nyugi, amint visszaértünk a faluba mindenkinek tudni fog róla, hogy milyen is vagy valójában. - vigyorgott rám vérben forgó szemekkel a kis picsa.
De mondandója nem igazán tudott meghatni, ugyanis mindkettejük karján ott virított a pecsét, amellyel bármikor melléjük tudok teleportálni, és ami pár másodpercen belül már meg sem látszódott.

- Öhhm...öhhm.....én sajnálom. - próbáltam a lehető leggyámoltalanabb képet vágni - Ha nem baj...... - mutattam a tőlünk nem messze elterülő kissebb homokbuckára, és elindultam felé azzal a szándékkal, hogy majd leülök és ott iszok kicsit.
Nem tudtam pontosan mire készül az a kettő, de lehetőséget akartam adni, hogy megvalósíthassák.
Egy utolsó kis móka még belefér....

És ahogy sejtettem, amint elég messze értem tőlük, hirtelen elkezdtek teljes erejükből az ellenkező irányba futni a szánnivalóak.

Én csak békésen befejeztem utam a buckáig, majd a tekercset keztem el forgatni, amiről az a két agyhalott még nem tudja, hogy nálam van.
Először még azt hittem, hogy a csaj csak Gaarának teszi az agyát, de mióta egyre több időt töltök vele rájöttem, hogy ilyen szintű fogyatékosságot egyszerűen nem lehet megjátszani.

A nap hátralevő részében csak heverésztem, néztem az eget, elképzeltem, hogy hogyan fognak reagálni az eltűnt tekercsre, meg, hogy vajon rájönnek-e, hogy tőlem függ az eredményük.

És persze azon is, hogy talán balesetnek kéne beállítanom a halálomat. Vagy talán azt elhitetni, hogy egy ellenséges csapat ölt meg.
Az utóbbi ötletet hamar elvetettem, hiszen a konohaiak tudnák, hogy ez hazugság, és a végén még nem lenne béke.
Ha már ennyit küszködöm amiatt a kibaszott béke miatt, legalább legyen már valami értelme.

Végül arra jutottam, hogy az lenne a legjobb, ha a végén a csapattársaimat hibáztatnák a halálomért. Kicsit még talán hozzám képest is szívtelen, de annyi szart tett már ellenem az a csaj, hogy igazán megérdemelné. A kisfiú meg tulságosan nyalja a seggét. Ezzel nem tudok mit kezdeni, magának csinálta a bajt azzal, hogy a rossz oldalra állt.....

Aztán gondolkodtam még Gaarán is.
Hallottam ugyan szóbeszédeket róla, de azt hittem, majd megpróbál velem kommunikálni. Azt hittem ő is olyan, mint én, hogy titkon családot akar. És mégha nem is bír annyira, azért majd lesz gyerekünk, akit szerethetünk.
Igazán nem lett volna nagy áldozat, hogyha ezért cserébe egy fedél alatt kell élnem egy másik emberrel.
Igazából, mintha csak lakótársak lennénk.
Vagy azt hitte, hogy én mindenféle nyálas szarságot elvártam volna?
Mondjuk ez megeshet, hiszen akinek megpróbáltam előadni magam, pont eféle.
De akkor is!
Már a legelső pillanatban úgy nézett rám, mint egy kutyára és úgy került, minthogyha minimum leprás lennék.
Talán van valakije?
Én szakítottam el valakitől?
Hiszen a házasság nem az ő, hanem a vének döntése volt, könnyedén megeshet, hogy neki már volt valaki, akivel közös jövőt tervezett.
Mi van, ha Matsuri azért van ennyire kiakadva, mert kivülről hiába játssza, hogy csak rajong a Kazekagéért, de igazából tényleg volt valami közöttük? Mi van, ha még most is van?
Ha azért ennyire szemtelen velem, mert tudja, hogy Gaara le se szar?

Neeem, azért ennyire nem kell túlértékelni azt a lányt....

Elmélkedésemből három idegen chakraforrás szakított ki......