Viharos Kapcsolat _Detroit become human fanfiction (befejezett)

16. Rész _Fájdalmas Búcsú _Új Élet Kezdete (utolsó rész)

Leszállt az este, Ninesnak készülődnie kellett. Gavin bánatosan segített neki pakolni a tartozékokat, majd felvette kabátját, csuklyáját felvette. Nines megfogta erősen Gavin kezét, a férfi elkeseredetten nézte, ahogy összekapcsolódik a kezük és eláradt a szeme könnyel. Az android is szomorú arccal nézte Gavint, majd megölelte az ajtó előtt és a homlokára nyomott egy puszit, majd kisétáltak a lakásból ki az utcára. Az ég ismét beborult, Gavin úgy érezte magát, mintha egy temetésre indulna, de mégsem az volt. Összekulcsolt ujjakkal mentek egymás mellett, Gavin lehorgasztott fejjel sétált és a járdát nézte. Az android nem bírta nézni, hogy Gavin milyen állapotban volt, de sajnos nem tudott tenni semmit. Az embereknek nagyobb a hatalmuk.
Hosszú séták után elérték az android gyárat, melynek nagy kapui előtt megálltak. Gavin olyan erősen szorította magához Nines-t, mint még soha. 900 ebben a pillanatban nagyokat sóhajtott, majd megszólalt, megemelte Gavin állát. :
- Ne légy szomorú kérlek! Visszatérek hozzád.
-Tudom.... 😢😢😢 De akkor már nem a régi leszel... Még ez is olyannyira fáj, mintha a  másik lehetőséget választották volna....-valaszolt Gavin lehajtott fejjel, majd szippantott egyet.
- Ez igaz... De a szívedben benne leszek örökre... Idebent... - rátette a mellkasára a kezét és Gavin is rátette a kezét Nines kezére majd a gyönyörű szürke szemébe nézett.-Tudni fogod, hogy valaha nagyon is a tiéd voltam, vagyok és leszek is...  Hogy te tettél engem emberré, még ha külsőleg nem is voltam az, de belül azzá váltam, mert te azzá tettél... És ha hiszed, ha nem ez volt életem legszebb érzése... Még ha én el is felejtem sajnos, de te nem fogod, mert te nem fogod tudni. Belőled nem lehet kiszedni. Ha ember lehetnék, sosem felejteném el én sem. De sajnos nekem nem ez a sors adatott meg... De téged igen Gavin... Nagyon szerencsés vagy... Egyszer remélem én is az leszek... Valamikor egyszer... - mondta Nines és elmosolyodott, de félig szomorú is volt. - Köszönöm neked... Hogy megtanítottál szeretni! - Ekkor Nines hangja elcsuklott és egy kövér könnycsepp végig folyt az arcán, majd Gavin letörölte a pulóvere ujjával, odahajolt hozzá és egy utolsó de hosszú csók csattant el köztük. Ezután kinyílt a kapu, Nines levette a dzsekijét, és betakarta vele Gavin hátát, s az androidon már csak a fekete garbó maradt, s újra összeölelkeztek.:
-Tessék, vidd csak el! A tiéd lehet, hogy tudd, hogy ki voltam... Most mennem kell... Itt az idő, hogy újra aktiváljanak... És tudd, hogy....hogy....hogy.... Szeretlek!!!
-Én is téged.... Jobban, mint momdhatnám... - válaszolt Gavin elcsuklott hangon. Nines elszakadt Gavin karjai közül és szép lassan elindult a kapu felé, átlépte majd az szépen bezárult Reed szeme előtt. Gavin hatalmasat sóhajtott és az eső megeredt, Gavin pedig bőrig ázva csuklyával a fején ballagott vissza egyedül haza. Amikor hazaért, látta, hogy Tina ott áll a panel előtt rá várva.:
-Szia... - köszönt neki a lány együttérző hangon.
-Szia... - köszönt vissza keserves hangon Gavin.
- Annyira sajnálom...
- Nem kell... Csak elrontom a kedved...
-Dehogy is.... A legjobb barátom vagy. Egyértelmű, hogy melletted vagyok ilyen helyzetekben. - válaszolt Tina.
- Együtt voltunk.... Mint két szerelmes pár.... Szerettük egymást.... Csak nem mondtam el senkinek sem.... Mert féltem mit fog rá szólni más.... - mikor ezt Gavin bevallotta, Tina cseppet sem lepődött meg ezen.
-Gondoltam...-mosolygott a lány. - Nagyon illettetek egymáshoz... Nem lett volna kizárva...
-HM.... - mosolyodott el egy pillanatra Reed, de újra bánatos arcra változott.
-Nehogy megázzunk! Menjünk be!
-Jó... - egyezett bele a srác. Beléptek a nappaliba és leültek beszélgetni. Gavin ült a kávézó asztal előtt, mellette Tina ült átkarolva a hátát.
-Ő volt az egyetlen android.... Aki megtanitott arra, hogy kell szeretni... Az összesre csak úgy néztem, mint egy darab műanyagra.... De ő más volt... Más... - folytatta Gavin.
- Elhiszem... Ha gondolod elmehetünk valahova, hogy kicsit eltereld a gondolataid...
- Köszi de most nem szeretnék... Baj lenne, ha most egyedül szeretnék lenni?
-Nem dehogy. Itt lakom a közelben úgyis. Ha bármi van, hívj! Oké?
-Persze... Rendben...-mondta Gavin a kanapén ülve. Tina szép lassan elhagyta a lakást, elköszönt, s Gavin hallotta, hogy az előszobában becsukódik  az ajtó. Szép lassan betemette arcát a tenyerébe, a térdein könyökölve zokogott halkan. Nem volt ott senki, csak ő. Nem volt senki sem, hogy hátulról megölelje, a karjaiba zárja. Azt kívánta, bárcsak megjelenne mögötte Nines azzal a hírrel, hogy mégsem csinálnak vele semmit, és újra a karjai közt érezhesse magát.
Egész nap nem tudott enni, inni, s este sem tudott aludni egy szem hunyást sem. Amikor meg sikerült elbólintania, állandóan Nines járt az álmaiban. Amikor 23.40-kor felnézett az ágyában, bízott abban, hogy az egész egy rossz álom volt, és Nines mellette fekszik, de aztán sajnos nem így volt. Nines nem aludt mellette, nem érezte az illatát, nem hallotta a szuszogását, ismét elsírta magát, a takarót a fejére húzta, Nines kabátját kezdte ölelgetni, azt áztatta el a szemeivel, haja már nedves volt, a párna is vele együtt.:
-Miért kellett elvenni tőlem!!!? Miért??? Miért???? Mit vétettem!!!!!???? Mit!!!!? - elkezdte ütni az ágyat tiszta erejéből, aztán amikor már lenyugodott egy kicsit, újra visszaaludt, de nem álmodott semmit sem. A következő ébredése már reggel volt. Felébredt, a feje sajgott, a szemei fájtak, a mellkasa kissé szúrkált, de nem törődött semmivel sem. Nem érdekelte semmi sem az égadta világon. Utálta magát, az embereket, az életét is. Ő volt az egyetlen értelem, aki létezett az életében, és még őt is elveszik tőle, hogy egyesek érdekében jobb legyen a teljesítmény azon a kurva munkahelyen. Elindult dolgozni, senkihez sem szólt, csak leült az asztalához papírokat kitölteni. Még Connornak se volt kedve beszólogatni. Régen utálta az androidokat, de amióta Nines belépett az életébe, soha többé nem fog ilyen lenni velük, még ha Connor az, akkor sem. Hankkel ezután sem volt jó viszonyban, az azért biztos, de vele sem akart piszkálódni. Max a főnökkel vagy Tinával állt szóba, senki mással rajtuk kívül. A túloldalon Connor figyelembe vette Detektív Reed-et, és akárhogyan is utálta, ő is aggódott érte.
-Úgy tűnik nagyon sokat jelenthetett neki az az android.-mondta Hank.
-Pedig utálja őket...-jegyezte meg Connor is.
-Hát most ha magamból indulok ki... Én is utáltam őket... Lehet neki is annyit jelenthetett ő, mint nekem te. - fordult Hank Connor felé. Connor mosolyogni kezdett.
-Igaza lehet Liutenant.-bólintott Connor egyetértően.
-Tudja hadnagy... Azt hiszem megbántam, amit mondtam... Nem kellett volna... A szavaknak súlya van... Azt kívántam, bár ne lenne itt... Hát..most itt van... Nincs itt.... Deaktiválták...
- Hát... Akkor többet ne mondj ilyet! Mert sajnos a rossz kívánságok is valóra válhatnak....-mondta Hank.
- Lehet, hogy nem is akart rosszat... Sosem nézett rám ellenségesen... Most meg már nincs lehetőség bocsánatot kérni tőle... - hajtotta le a fejét Connor.
-Hát igen sajnos... Mindig akkor jön rá az ember mit tett vagy mondott, mikor már késő kijavitani... Most már te is tudod fiam...
- Igen hadnagy...-mondta Connor és elmentek nyomozni.
Eltelt két nap, s az android újrafrissítve, új vérrel új memóriával szolgálatba állhatott. Amíg az android nem készült el, addig Gavinnek nem kellett dolgoznia, és otthon maradhatott.
   Péntek reggel, telefonáltak Reed-nek, hogy kész az android. Gavin megköszönte szomorú hangon, és letette a kagylót. Délben kiszállították Gavinhez, és felvitték a lakására. Csak a szállítási költséget kellett kifizetnie, aztán a futárok távoztak is a lakásból. Reed aktiválta Ninest, s kinyitotta a szemeit. Elkeseredetten tekintett a szemébe. Újra az az üres tekintet, újra az a semmitmondó szavak hangzottak a szájából.:
-Üdvözlöm gazdám! Kérem a nevét megadni nekem!
- Mit tettek veled....? - megindultak a könnyei, majd a karjaiba borult, de azok a kezek többé nem tudtak visszaölelni.
😔😔😔😔😔

THE END

SZIASZTOK AKIK OLVASTÁK EZT A REGÉNYT!
VÉGÜL SZOMORÚAN VÉGZŐDÖTT. TOMBOLTAK BENNEM AZ ÉRZÉSEK, AMIKET EBBE A REGÉNYBE ADTAM KI MAGAMBÓL, HOGY AZ ÉLET MENNYIRE SZEMÉT ÉS IGAZSÁGTALAN TUD LENNI...
KÖSZÖNÖM HOGY EL OLVASTÁTOK ÉS REMÉLEM HOGY MÉG VELEM MARADTOK AKIK SZERETIK AZ ILYEN REGÉNYEKET , MERT SZERETNÉK MÉG SOK DETROIT BECOME HUMAN FANFICET ÍRNI. 🙂🙂🙂😺

PLUSZBAN MÉG SZERETNÉK EMELLÉ A REGÉNYKE MELLÉ PÁR RAJZOT CSATOLNI, AMIKET MAGAM KÉSZÍTENÉK EL.
ÜDV. HAJNALKAB