Random Oneshots - by me

Tell Me

Ez a oneshot is fniki_ barátnőmnek íródott. ☺

-----------------------

Józan ésszel azt gondolnád, hogy a világ óriási, és pont ezért nem futsz össze random Los Angeles utcáin a kedvenc bandádból a kedvenc tagoddal. De, mint mondtam, ezt gondolnád józan ésszel, ugyanis akármilyen hihetetlen, velem megtörtént ez az eset. És nem is akárhogyan.

Csak sétálgatni indultam a parkba, ahogyan minden nap teszem, de ez a nap más volt. Miatta volt más.

Beléptem a park vaskapuján, és körbenéztem az őszülő tájon. A fák levelei nagyrészt már barnák és sárgák voltak, az avarban pedig néhol kisgyerekek játszottak. Imádom ezt a parkot, kiskorom óta rendszeresen kijárok ide.

Csak sétálgattam a saját megszokott útvonalamon, a kis ösvényen, és annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem azt a valakit, aki velem szemben sétált felém. Csak akkor figyeltem fel rá, amikor a mellkasának ütköztem, és majdnem elestem, de az a valaki elkapta a derekamat.

Aztán amikor megláttam a srác arcát, és egyenesen a vakítóan kék szemeibe bámultam, szó szerint elakadt a lélegzetem.

- Jól vagy? - kérdezte, miközben felsegített, konkrétan majdnem a földről.

- I-igen, köszi - hebegtem.

- Biztos? - ráncolta a szemöldökét. Olyan édes ilyenkor.

- Aham - bólogattam hevesen, miközben a szívem majd' kiugrott a mellkasomból. -, csak most le vagyok sokkolva - motyogtam.

- Miért is? - nevetett egy aprót.

- Mert itt áll velem szemben Daniel James Seavey - vigyorodtam el. Majdnem elkezdtem ugrándozva sikítozni, de visszafogtam magam, mert Daniel még a végén teljesen hülyének nézett volna.

- Személyesen - tárta szét a karjait mosolyogva, én pedig azonnal megöleltem a fiút. A fejem a mellkasáig ért fel, ezért egyből megcsapta az orromat Daniel illata. Rohadt jó illata van.

- Te hogyhogy itt sétálgatsz? - kérdeztem, miután elengedtem Seaveyt.

- A srácok otthon punnyadnak, én meg néha lejövök kiszellőztetni a fejem - vont vállat. -, de nem mindig botlok bele ilyen szép lányokba - mosolygott.

Úristen. Most Daniel Kibebaszott James Seavey tényleg azt mondta, hogy szép vagyok? MIASZAR.

- Hát, az sem mindennapos, hogy egy énekesbe botlok bele - néztem a gyönyörű, tengerkék szemeibe. Imádom a szemeit. Mondjuk, mit nem imádok benne? LoL.

{...}

Ezután, akármennyire is furán hangzik, együtt sétálgattunk tovább, és beszélgetésbe elegyedtünk.

- Mesélj magadról - mosolygott Daniel. - Mi a neved, miket szeretsz? Tudod, ilyesmik.

- Hát jó - sóhajtottam - Nicolette vagyok, de barátoknak csak Nicol. Szeretek táncolni és olvasni. Asszem ennyi - mondtam.

- Akkor most én jövök - dörzsölte a kezét Dani. - A teljes nevem Daniel Ja...

- Tudom - szakítottam félbe.

- Húsz é...

- Tudom - vigyorogtam.

- A kedvenc színem a...

- Tudom - vágtam rá.

- Imádom az...

- Almalevet - nevettem.

- Wow - sóhajtott elismerően Daniel. - Te aztán ismersz - nevetett.

- Hát, olyan dolgokat is tudok rólad, amiket még te sem tudsz magadról - böktem oldalba a fiút, aki ezután visszabökött. Majd megint megböktem, mire megint visszabökött, de akkorát, hogy beleborultam egy bokorba. Rip me.

- Nicol - nevetett Daniel. - Bocsi - nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Megfogtam a kezét, de nem feltápászkodtam, hanem lerántottam magam mellé, így már ő is a bokorban feküdt.

Ott feküdtünk ketten abban a bokorban, azon a kicsit sem átlagos őszi napon, és nem bírtuk abbahagyni a nevetést.

-------------------------

Remélem tetszett <3