NaLu - Jégszív

4.Fejezet

Natsu és Lucy dühösen nézte egymást, Juvia pedig szóhoz se tudott jutni.

- Figyi szivi,máskor talán örülnék,hogy egy lány ennyire akarja a kegyeimet,de most már leszállnál rólam? - kérdezte Natsu

-Először is mondtam már,hogy ne szólíts szivinek másodszor pedig nem keresem a kegyeidet te beképzelt barom - mondta dühösen Lucy

- Akár mit is mondasz szivi,de marhára nehéz vagy - mondta a fiú,aki lelökte magáról a lányt és felállt.

-Mi a fenét képzelsz magadról te tuskó? Így kell bánni egy lánnyal? - kérdezte mérgesen a szőkehajú lány

- Fogalmam sincs, hogy kell bánni veletek - válaszolta bunkón Natsu

- Talán az anyád nem tanított meg az illemtanra? -kérdezte karba tett kézzel Lucy

- Oh dehogynem,de mint jólnevelt kisfiú félreértelmeztem a szavait. Na és te szivi,téged nem tanítottak meg a szüleid a jólnevelt kislányok viselkedésére? Tudják egyáltalán milyen csúnyán beszélsz? - kérdezte gúnyosan Natsu

- Fogd be, és hányszor mondjam még, nem vagyok szivi. A nevem Lucy. Érted vagy beleverjem a fejedbe? - válaszolt dühösen a lány

- Miért nem fogod be végre a szád. Kezdesz untatni szivi - mondta a rózsaszínhajú fiú

- Én szóltam - ezzel Lucy egy hatalmas pofont adott a vele szemben álló Natsunak

- Ejnye Natsu,látom te még mindig nem értesz a lányokhoz - jelent meg Jellal

A két lány meglepetten nézett a férfira.

- Jellal professzor? - kérdezte egyszerre a két lány

- Hello kislányok,látom szép kis kalamajkát okozott az én kissé neveletlen keresztfiam. - mondta Jellal

- A keresztfia? - kérdezte meglepetten Lucy

- Hello keresztapa,te mit keresel itt? - kérdezte Natsu meglepődve

- Én itt tanítok,na és ha jól tudom hamarosan te is ide fogsz járni iskolába. - válaszolta Jellal

- Igen,de úgyse sokáig leszek itt - mondta Natsu

- Na de mégis miért? - kérdezte a férfi

- Mert apa biztos megint elront valamit és nekünk mennünk kell egy másik városba - mondta a fiú

- Natsu,azt nem fogom hagyni!Apád néha ostoba,de amit eddig tett,azt mind értetek tette. Szeret téged és az anyádat is. - mondta Jellal és átkarolta Natsut

- Tudom,keresztapa,de néha jobb lenne,ha egyszerűen csak...mindent hagyna úgy,ahogy van.  Nem értem miért csinálja ezt. - mondta a fiú bánatosan

- Talán igazad van. Gyere,most csapunk egy görbe estét,te meg én na és persze a lányok-vigyorodott el Jellal

-Vén perverz!-ezzel Natsu beverte keresztapja képét,majd elindult hazafelé.

- Natsu,hát így kell bánni a keresztapáddal- kiáltott Jellal, Natsu után,majd a fiúhoz sietett.

Lucy és Juvia elindultak szintén hazfelé. A szőke hajú lány egész idő alatt dühöngött.

- Mégis mit képzel magáról ez a beképzelt tuskó? Utálom utálom! - mondta Lucy dühösen

- Nyugi Lucy,ne légy ennyire dühös már. - próbálta nyugtatni barátnőjét Juvia

- Ne legyek?Hiszen ez a fiú úgy tett mintha...egy ostoba liba lennék,aki csak arra vár,hogy felfigyeljenek rá. Idióta! - kiabált dühösen Lucy