NaLu - Jégszív

10.Fejezet

- Mondjátok meg őszintén, ilyen példát kell mutatni? Két idős ember vagytok, akik csak folyton veszekednek, isznak, Jellal meg a nőket bámulja. Nektek kéne a fiatal diákoknak megmutatni, hogy az életnek milyen jó oldala van. Ehelyett ti ezt csináljátok. Tökre elegem van már ebből. Na és te apa, még mindig, nem teszel semmit, hogy kibékítsd őket! Te anya pedig mindig dühös leszel minden apróságon! Befejeznétek ezt végre! Végeztem veletek - ezzel Natsu elment a barátaival. 

- Na ezt most jól megkaptuk. - mondta Jellal. 

- De végülis igaza van Natsu-nak. - szólalt meg Erza. 

- Úgy látszik a fiúnk többet lát mint mi. Hiszen, mi állandóan csak veszekszünk egymással, rossz példa vagyunk Natsu számára. - mondta Narumi

- Igazad van szivecském. Jobb szülőkké kell válnunk, na és persze jobb emberekké. - mondta Igneel. - Na és nektek erről mi a véleményetek?

- A keresztfiamnak igaza van, mindenben. Hiszen tanárként én sem viselkedhetek így, hiszen a diákoknak jó példát kell mutatnunk, azzal, hogy igenis boldog házasok vagyunk, ugye te is így gondolod Erza drágám? - kérdezte a férfi.

- Igen, pontosan így van. Mivel én vagyok az igazgatónő, nem viselkedhetek úgy, mintha a kocsmába lennék. - mondta Erza. - Natsu felnyitotta a szemem, és mielőbb meg kell változnom. 

Ez idő alatt Natsu és barátai a parkba értek. 

- Natsu, minden rendben van? - kérdezte Lucy.

- Hát persze, ne haragudjatok, de egy kissé kikeltem magamból. - mondta a cseresznyevirág hajú fiú.

- Semmi baj. - válaszolta Gray. - Tudod, mi holnap megyünk le a tengerpartra. Mi lenne ha velünk tartanál, hátha jobb lesz a kedved. 

- Köszi srácok, ti tényleg annyira jók vagytok. - mosolyodott el Natsu. - Már előre félek attól a naptól, amikor el kell mennem innen. 

- Ugyan, szerintem abból nem lesz semmi, ne aggódj. - mondta Juvia. 

- Szerintem se. De ha nem bánjátok, mi megyünk. Akkor holnap találkozunk. - mondta Gray és megfogta Juvia kezét. 

Ezután mindenki elköszönt egymástól, majd lassan mindenki elment, csak Natsu és Lucy maradt a parkban. Ekkor hirtelen elkezdett esni az eső és ők egymásra néztek. 

- Mondd Natsu, amit a diszkóban kérdeztél... - kezdett bele mondandójába lassan a lány. 

- Igen? - kérdezte érdeklődve Natsu.

- Szóval, hogy legyek a barátnőd...nos...azt te komolyan gondoltad? - kérdezte Lucy.

- Hát persze, te kis butus. Szerinted, ha nem gondoltam volna komolyan megtenném ezt? - kérdezte a fiú. 

Natsu ekkor hirtelen közel hajolt Lucy ajkához és megcsókolta. A lány boldogan viszonozta az édes csókot.

- Natsu, mondd hogy nem álmodom, és te tényleg szeretsz engem? - kérdezte reménykedve Lucy.

- Nos...nem tudom, hogy szeretlek-e, de azt igen, hogy nagyon vonzódom hozzád. - mondta a cseresznyevirág hajú fiú. 

- Nem szeretsz? - kérdezte szomorúan Lucy.

- Nem tudom, de kérlek érts meg engem. Évek óta ugrálok egyik iskolából a másikba, és nem tudom, hogy kell szeretni. Engem mindig csak a balhé és a verekedés érdekelt. Még sohasem mulattam hasonló korú diákokkal, mint ma. Én nagyon jól éreztem magam veletek, és emiatt félek. Rettenetesen félek, attól, hogy nem tudok majd senkit se szeretni. - mondta a fiú.