Az erkélyről

A kanapé alá gurult bábu

  Érezted már azt, hogy láthatatlan vagy? Hogy senki se lát, hall vagy érzékel bármi módon? Csak azt veszed észre, hogy minden szavad kétségbeesett kiáltás a légüres térbe, minden tetted egy reménytelen lépés szembe az árral. Egyszer csak feladod a kiáltozást és a kapálózást és belenyugszol abba, hogy nem látszol. A gondolataidat nem hallják meg, azok akiknek szól, sőt nem hallja meg senki -legalábbis te így érzed-, és te sem hallasz olyan gondolatot ami neked szólna. Olyan mintha egy másik univerzumban lennél. Az emberek nem néznek rád, te nem nézel az emberekre. A vonaton mindenki ignorál, de tényleg mindenki, mintha nem is ember lennél. Csak egy szégyenfolt, valami ami nem oda való. Mint amikor a fagyiba keveredik egy kis csoki is a kanálról. Kit érdekel? Úgy érzed magad mint a kanapé alá gurult társas bábu, amit majd költözéskor kivesz onnan valaki. Egy vagy a sok internezető közül, egy vagy azok közül aki ír, egy vagy a több ezer megtekinésből, egy a milliós lejátszásból. Miért is vennének észre? Miért vagy más mint az összes többi? Belül rengeteg érzés, kiírod magadból, mint oly sokan. De te nem látszol. Ergo nem vagy jobb náluk. Az emberek unnak. Ha látják a profilodat, továbbgörgetnek, hisz megnézték már, nem tetszett. De te írsz tovább, hátha megtalál valaki. Minden novella és próza... A kiáltások. Ne add fel. Kiálts még. Valaki meg fogja hallani. Menj az árral szembe a rohadt életbe! Miért kéne olyannak lenned mint mindenki? Nem olyat kell írnod ami nekik jó, hanem ami neked. Lehet, hogy ők nem fogják értékelni, de az írás nem róluk szól. Az írás rólad szól. Minden gondolat, minden érzésed. A te kiáltásod. Üvölts nekem, hallani akarom, ahogy magad vagy. Hallani akarom a gondolataidat, te vagy a toll, hadd legyek a papírod. Írj le mindent, amíg nem találod meg azt aki megőrül érted. Azért amit írsz, az összes kiáltásért és az összes lépésért, amit az árral szemben teszel meg.
Mert találni fogsz valakit, ígérem. Nem lesz hiába semmi, és nem lesz majd olyan amit meg kéne bánnod. Ez csak átmenet. Semmi sem örök. Én ezt kiáltom.