Az erkélyről

Ma, mint mindig

Ideges vagyok. El fogok késni! Gyorsan bezárom az ajtót és leviharzok a lépcsőn, közben átgondolom, hogy minden megvan-e. Az a rohadt doboz! Vissza három emeletet, majd újra le. Szapora léptekkel indulok a villamos felé. 5 hete nem ültem ezen a villamoson.
Nem kell sokat várnom, egyből befut a megállóba.
Felszállok és közben felidézek minden pillanatot, az összes alkalmat, amikor felültem a villamosra. Az összeset, mikor visszafele és az utolsót, amikor a végigzokogtam a 2 kilométeres utat a házatoktól hozzánk, amit persze gyalog tettem meg.
Egyre hevesebben ver a szívem. Természetesen most kell leöntenem magam teával... Lassan odaérek, a megbeszélt időpontig pedig van 10 perc. Baszki mi legyen? Otthon vagy egyáltalán?!
Észre sem veszem és már a ti megállótokban vagyok. Egyre több emlék jön elő, az összes este (beleértve az utolsót...). Rohadt ideges vagyok. A lehető leglassabban sétálok a panelek közt, még azt is megvártam, hogy a kislámpa zöldre váltson. Még így is idő előtt vagyok.
A gyomrom görcsöl, a szívem a torkomban dobog. Megállok a lépcsőház előtt és úgy teszek, mint aki visszakeresi a kódot, amit álmomból felkeltve is tudok. 36csillag3092. Közben nézem vissza a beszélgetést és még idegesebb leszek.
Bepötyögöm a kódot, erősen rántok egyet a vasajtón, majd a rácson. Szépen lassan battyogok fel a lépcsőn, eszembe jut, amikor lefele kettesével mentél le, meg az is amikor megpróbáltam és majdnem rádestem, majd otthin gyakoroltam... Amikor el kellett volna mennünk a boltba, de helyette csak ültünk az ajtó előtt... Amikor először lépcsőztem fel hozzátok...
Felérek és megállok az ajtó előtt. Alig bírok levegőt venni. Elrakom a mobilomat és a fülhallgatót is. Csak nem tudom rávenni a testemet, hogy mozogjon.
Hirtelen erőt veszek magamon és bekopogok, majd választ nem várva belépek az ajtón. Megcsap a lakás illata, az összes emlék minden. Amikor a szülinapi ajándékot, amit kaptál tőlem kiraktad az asztalodra, amikor felpróbáltam a fekete gatyád, amikor keservesen próbálták megtanítani táncolni, amikor elénekeltem neked a Rap God-ot, a karaoke, az összes tál popcorn, az összes sleepover, mikor suli után átmentem, minden emlék.
Te a kanapén vagy, fejeden füles. Halkan leveszem a cipőm, majd megállok a nappaliban.
-Te megnőttél...