Kölcsönös gyűlölet

1.rész

Este mind a 9 fiú izgatottan feküdt le, nagyon várták már a holnapot. Hatan azért, hogy újra együtt legyen a társaság, hárman pedig azért, mert a sztori után kíváncsiak voltak a számukra még idegen fiúra.

Mivel szombat volt, és a találkozót délután négyre beszélték meg, délelőtt mindenki elvolt a saját dolgával.

Chan pakolt a házában, nem akarta rendetlenséggel fogadni rég nem látott barátját, annak ellenére, hogy tudta, amint belépnek fél perc nem kell, és újra szétszedik a házat, mint mindig.

Mivel most Minho és Woojin volt a soros, 3 óra felé találkoztak és elmentek nasit, innivalót, és ilyesmiket vásárolni.

Felix áthívta Changbint magához, unatkozásra hivatkozva, így már délelőtt megkezdték a videójátékozást. Természetesen egymás zavarba hozása a bókokkal sem maradhatott ki. Mindenki tisztában volt vele, hogy szeretik egymást - még ők is - mégsem voltak együtt. Féltek, hogy ezzel elrontanák a baratságukat, inkább megszenvedtek az érzéssel.

Hyunjint a nagyszülei már nem bírták, folyamatosan járt a szája, rohangált össze vissza, mint mikor a kisgyerekek várják a Mikulást. Megsajnálta őket, ezért kutyájával folytatta a játékot. Túlságosan izgatott volt.

Seungmin videóhívásban segített Jeonginnek megérteni a matekot, mivel szegény legfiatalabbon kifogott valami.

Jisung még az igazak álmát aludta fél egykor is, de telefonja csörgése szakította ki édes álmából. Meg sem nézte ki az, csak csukott szemmel fogadta a hívást és hagyta maga mellett a telefont.

-Hm? - "köszönt".

-Hyung, még csak most keltél? - hallja meg Jeongin hangját, mire hümmög egyet.

-Tudod mennyi az idő? - szólal meg Seungmin is. - Már itt vagyunk Chan Hyungnál.

Erre Jisungnak egyből kipattannak a szemei, és látja, hogy bizony csak átverték.

-Nagyon vicces. Komolyan, azért hívtatok fel, hogy tanuljunk? Stréberek... - sóhajt nagyot, és nagyokat ásítozva ül fel, telefonját megállítja úgy, hogy lássa a fiúkat, és ők is őt.

-Nem, már befejeztük. Fél egy van. Meddig voltál fent az este, és mikor óhajtottál volna felébredni? - kezdi a faggatást a legfiatalabb.

-Nem sokáig anya. Csak olyan kettőig. Na, de miért hívtatok? - nyújtózik nagyokat.

-A véleményedre vagyunk kíváncsiak erről a Hyunjin gyerekről.

-Mégis mi lenne, Seungmin? Nem ismerem, a hallottak alapján egy köcsög, biztos meg lehetett volna oldani, hogy itt maradjon. - von vállat.

-Nem tudom... Lehet a szülei nem engedték, vagy a szüleitől lehet nem akart olyan fiatalon elszakadni. Nekem az nem tetszik, hogy a fiúk a személyiségéről és ilyesmikről nem mondtak semmit. Titokzatoskodnak, mintha Isten jönne közénk titokban.

-Ez is igaz. - helyesel Jeongin. - Na meg, vajon ő tud rólunk? A fiúk meséltek neki rólunk? Én félek, mert mi van, ha most ő visszatér, és mi ki leszünk taszítva? Összejön a régi kis csapat, és mi, a legújabbak meg mivel nem ismerjük, nem fog velünk foglalkozni. A Hyungok meg el lesznek vele foglalva. - ossza meg azt, ami nyomja a szívét.

-Dehogy leszünk kitaszítva - nevet fel Jisung. - Elhiheted nekem, velünk is fognak foglalkozni. Észre sem fogják venni, hogy visszajött. - jelenti ki magabiztosan.

-Ahhoz képest tegnap Minho Hyung már jól otthagyott játék közben... - emlékezteti Seungmin, mire csettint egyet a nyelvével.