Kölcsönös gyűlölet

3.rész

A hétfő reggel olyan volt, mint mindig. Szörnyű. Sokan fontolgatták, hogy elmennek inkább orvoshoz és valamilyen betegségre hivatkozva otthon maradnak. A végén természetesen csak a szokásos álmos és kedvtelen arccal sétáltak be az iskola kapuin.

-Nem tudom, mi van velem, de a szokásosnál is álmosabb vagyok. - panaszkodott az iskola egyik folyosóján állva Changbin.

-Hát nem is tudom... Talán nem kéne egész este a játékot nyomni? - böki meg az arcát Chan.

-De hát Felix kényszerített!

-Kényszerített anyád arra, hogy megszüless! Te könyörögtél nekem, hogy játszak veled. - vág vissza a szeplős, mire mind felnevetnek. Ezután ők ketten egészen becsengetésig ezen veszekednek.

Becsengőkor már mindenki a saját termében a helyén ül. Jisung helye leghátul volt egyedül, mivel a tanárok nem bírták, hogy bárki került mellé, ő beszélt folyamatosan hozzá és ezzel zavarta az órát. Már az első két hét után nem engedték senkinek, hogy mellé üljön.

Jisung most is hamar végzett a dolgozattal, ezért miután elégedetten beadta a lapot, a padra dőlve aludt.

A tanár az óra végén 10 perccel kicsengetés előtt beszedte mindenkitől.

-Figyeljetek még egy kicsit, még nincs vége az órának. Biztos vagyok benne, hogy ez a hír váratlanul fog érni benneteket. Főleg így nyári szünet előtt pár hónappal.

Mindenki nagyon kíváncsi volt. Az oktató kinyitotta a terem ajtaját, és mosolyogva invitált be egy fiút, aki a tábla előtt megállva egyből meghajolt.

-Sziasztok! Hwang Hyunjin vagyok. Most volt lehetőségem iskolát váltani, igazából csak 2 évre költöztem el ebből a városból. Szeretek olvasni, a tanulás eddig nem jelentett gondot és régóta táncolok. Remélem be tudtok fogadni, és mindenkivel jól ki fogok jönni, legyünk jó osztálytársak. Köszönöm.

Mindenki elkezd suttogni a padtársával, hogy milyen helyes. Eddig szimpatikus mindenkinek.

-BROOO!

Felix hirtelen pattant fel és ölelte át barátját.

-Ülhetsz mellém, Seungmin majd átül máshova.

-Már elnézést fiam. - szólt közbe a tanár, Seungmin pedig felháborodottan nézett "barátjára". - Majd én eldöntöm, rendben? Melléd már biztos nem ül emiatt. Ki mellett szeretnél ülni?

-Igazából nekem teljesen mindegy.

-Rendben Hyunjin. Megnézzük hogy viselkedik HAN JISUNG!!!!! ennyi idő után valaki mellett.

Jisung neve kiáltására felriad, és lassan emeli fel a fejét, kapucnija és haja miatt nem sok mindent lát, ezért csak csukott szemmel várja tovább, hogy miért ébresztették fel édes álmából.

Hyunjin belül imádkozik, nehogy az a Han Jisung legyen. Imáját most sem hallják meg, mivel egyből felismeri a tegnap általa kiválasztott ruhadarabot.
Lassan odasétál és leül mellé.

-Szia.

A nemrég keltett kisepri a szeme elől a haját, és kikerekedett szemekkel néz új osztálytársukra.

Hyunjinnek már csak ez nehézséget okoz a levegővételben.

-Hát te? Ugye most csak álmodom?

-Sajnos nem.

-Mi az, hogy sajnos? - háborodik fel egyből Jisung.

-Nem... Nem úgy értettem.

-Jó, mert én meg rémálomra gondoltam.