A hétfő reggel olyan volt, mint mindig. Szörnyű. Sokan fontolgatták, hogy elmennek inkább orvoshoz és valamilyen betegségre hivatkozva otthon maradnak. A végén természetesen csak a szokásos álmos és kedvtelen arccal sétáltak be az iskola kapuin.
-Nem tudom, mi van velem, de a szokásosnál is álmosabb vagyok. - panaszkodott az iskola egyik folyosóján állva Changbin.
-Hát nem is tudom... Talán nem kéne egész este a játékot nyomni? - böki meg az arcát Chan.
-De hát Felix kényszerített!
-Kényszerített anyád arra, hogy megszüless! Te könyörögtél nekem, hogy játszak veled. - vág vissza a szeplős, mire mind felnevetnek. Ezután ők ketten egészen becsengetésig ezen veszekednek.
Becsengőkor már mindenki a saját termében a helyén ül. Jisung helye leghátul volt egyedül, mivel a tanárok nem bírták, hogy bárki került mellé, ő beszélt folyamatosan hozzá és ezzel zavarta az órát. Már az első két hét után nem engedték senkinek, hogy mellé üljön.
Jisung most is hamar végzett a dolgozattal, ezért miután elégedetten beadta a lapot, a padra dőlve aludt.
A tanár az óra végén 10 perccel kicsengetés előtt beszedte mindenkitől.
-Figyeljetek még egy kicsit, még nincs vége az órának. Biztos vagyok benne, hogy ez a hír váratlanul fog érni benneteket. Főleg így nyári szünet előtt pár hónappal.
Mindenki nagyon kíváncsi volt. Az oktató kinyitotta a terem ajtaját, és mosolyogva invitált be egy fiút, aki a tábla előtt megállva egyből meghajolt.
-Sziasztok! Hwang Hyunjin vagyok. Most volt lehetőségem iskolát váltani, igazából csak 2 évre költöztem el ebből a városból. Szeretek olvasni, a tanulás eddig nem jelentett gondot és régóta táncolok. Remélem be tudtok fogadni, és mindenkivel jól ki fogok jönni, legyünk jó osztálytársak. Köszönöm.
Mindenki elkezd suttogni a padtársával, hogy milyen helyes. Eddig szimpatikus mindenkinek.
-BROOO!
Felix hirtelen pattant fel és ölelte át barátját.
-Ülhetsz mellém, Seungmin majd átül máshova.
-Már elnézést fiam. - szólt közbe a tanár, Seungmin pedig felháborodottan nézett "barátjára". - Majd én eldöntöm, rendben? Melléd már biztos nem ül emiatt. Ki mellett szeretnél ülni?
-Igazából nekem teljesen mindegy.
-Rendben Hyunjin. Megnézzük hogy viselkedik HAN JISUNG!!!!! ennyi idő után valaki mellett.
Jisung neve kiáltására felriad, és lassan emeli fel a fejét, kapucnija és haja miatt nem sok mindent lát, ezért csak csukott szemmel várja tovább, hogy miért ébresztették fel édes álmából.
Hyunjin belül imádkozik, nehogy az a Han Jisung legyen. Imáját most sem hallják meg, mivel egyből felismeri a tegnap általa kiválasztott ruhadarabot.
Lassan odasétál és leül mellé.-Szia.
A nemrég keltett kisepri a szeme elől a haját, és kikerekedett szemekkel néz új osztálytársukra.
Hyunjinnek már csak ez nehézséget okoz a levegővételben.
-Hát te? Ugye most csak álmodom?
-Sajnos nem.
-Mi az, hogy sajnos? - háborodik fel egyből Jisung.
-Nem... Nem úgy értettem.
-Jó, mert én meg rémálomra gondoltam.
DU LIEST GERADE
Kölcsönös gyűlölet
FanfictionAz egyiknek meg volt az oka, hogy utálja a másikat - bár, ez egy hatalmas butaság volt - a másik pedig egyszerűen utálta, igazán ő sem tudta, miért. Kezdés: 2019. 07. 29.