Újonc

13. rész

Sziasztok!:)
Először is wow(!!!) nem gondoltam volna, hogy ennyien érdeklődtök még az Újonc miatt. Elképesztően jól esik és hatalmas nagy mosolyt csalt az arcomra, szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm!
(Talán picit gyenge rész visszatérés szempontjából, de nem igazan tudtam volna úgy megírni a részt másképpen csak, ha nagyon előreszaladok a dolgokban:/)

Jó olvasást! Xx

Apró léptek zaja csapta meg a füleit Harrynek, de nem érzett félelmet. Tudta jól, hogy egyedül Louis szokott csak idejárni rajta kívül.
Az eget bámulta mosolyogva és lehunyta a szemét.

-Tudtam, hogy te vagy az Louis!- képtelen volt letörölni a vigyort az arcáról, vagyis addig a pillanatig tényleg nem, amíg meg nem fordult.

Tényleg Louis volt és egy számára ismeretlen katona. Hirtelen eluralkodott a fiatal fiún a félelem és a féltékenység. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen, majd haptákba kapta magát.

Lou köpni nyelni nem tudott. Micsoda kínos helyzetbe keveredett... Leonarad és a kisfiú, akivel megcsalta párját. Dehogy kisfiú... Harry egy nagyon vonzó férfi.
Leo mosolyogva előre lépett és fejével biccentett, majd kedves hangon megszólalt.

- Mi még nem találkoztunk, Leonard vagyok nem rég tértem vissza a bázisra, de előtte is itt voltam már!

Harryben elkezdtek összetevődni a kirakó darabjai.
Kedves férfinak tűnt számára, azonban érezte azt a nagyon furcsa hangsúlyt, mikor arról beszélt, hogy ő előbb itt volt, mint Hazza. Talán... pontosan ez volt a célja? Mi van, ha ő Louis pasija?
Nem az lehetetlen, mondjuk mindig egyedül jött ide.

- Harry Edward Styles vagyok!- árulta el illedelmesen a nevét.- Uram, engedélyt kérek a távozásra.

-Az engedélyt megadom.- mondta Lou teljesen megsemmisülve.

Percekig csak csendben álltak, majd vegül Leo szólalt meg:

-Nos, ki volt ő Louis?- semmi rosszindulat nem volt a hangjában.

A parancsnoknak kellett egy kisidő, mire rájött, hogy a hangszálai még a helyén vannak, szóval igazán mondania kéne valamit.

-Nem hallottad a nevét? - kicsit csípős megjegyzés volt. Hoppá... - Ő a legfiatalabb Újonc itt és szerintem egész Amerikában. Béna és ügyetlen. - persze cseppetsem vélekedett már így róla.

-Nem gondolom, hogy valóban annyira utálatos lenne, ha a keresztneveden szólított, te pedig nem leckéztetted meg.- térdére hajtotta a fejét.

Louis csak csendben nézte őt.
Féltékeny?

Eközben Harry természetesen az egyik bokor mögül figyelte őket és nyílván mindent hallott, amit a parancsnoka mondott róla.
Az a szemét! Micsoda egy alattomos alak! Szegény fiú azt hitte, hogy kezd rendeződni a kapcsolatuk, miután együtt edzettek, miután Louis megmentette. Harrynek még mindig az az érzése volt, hogy az a csók, amit álmodott a valóságban is megtörtént.
De egyáltalán miért édekli, hogy Louis így viselkedik?
Nyilván azért, mert fontos neki a parancsnoka véleménye. Nem azért, mert meleg vagy bármi ilyesmi, hiszen ez lehetetlen, ő Roseba szerelmes és nem mellesleg teljesen heteró.

-Aranyos fiúcska, szerintem tetszel neki. -mosolygott Leonardo és a fejét a másik férfi vállára hajtotta.

Oké, most már biztos, hogy ő Louis párja, ehhez nem fér kétség.

-Mi az, hogy fiúcska? Ez meg van lőve? Dehogy jön be. Hahó, h e t e r o s z e x u á l i s vagyok!- gondolta magában Harry.

Louis válasza természetesen egy hangos kuncogás volt.

Olyan édesen kuncog...

Vagyis így gondolta volna, ha nem ilyen helyzetben lettek volna, így csak bosszantotta ez a közhelyes reakció és végérvényesen visszaindult a bázisra, miközben különböző jelzőkkel illette a parancsnokát.