szívrendezvény

hupszi

/blue jeans/

Lana Del Rey

3.fejezet

Imádok hajnalban kelni ami egészen fura egy szokás attól függetlenül ,hogy az emberek majdnem 90% utál tízóra előtt felébredni. Azonban én már gyerekkorom óta az éjszakában kezdem meg a reggelemet. Ami néha igazán megterhelő tud lenni ,ha az ember egy olyan szakmába dolgozik ahol a sok papírmunka és elintézetlen dolgok miatt akár hajnal kettőig is nyomja a számítógépet. De már hosszászoktam és soha se adnám fel ezt az életvitelt mert a reggeledő tájkép olyan csodát nyújt szemeimnek ,hogy néha úgy érzem a nap felkelte az én igazi nagy szerelmem.

Ma is így indult a napom.
Hálloingben nyújtózkodtam kint az erkélyemen a friss hideg reggeli szélben ,hajnal négy körül. A kávémat szürcsölgettem mikor megpillantottam New York felöl feljövő gyönyörű napsugarakat. Úgy éreztem muszáj vagyok ezt megörökíteni így bekapcsolva az Instagram alkalmazást a telefonomon lefotóztam sztoriba a kávémra vetődőtt reggeli napfelkeltét ami tükörződőt a barna italon.
Úgy éreztem ma is egy csodálatos napra viradtunk és nem ronthatja el ezt a napkelte által fegyülemlet bennem boldogságot semmi.

Elkezdtem készülődni ugyan is tegnap este írt nekem egy üzenetet Selina ,hogy ma reggel hétkor már el is kezdhetnénk a munkálatokat így áthívott a jegyese és saját házába. Kicsit megilletődtem attól ,hogy találkozni fogok Cameronnal ugyan is ha jó benyomást keltek nála akár több rendezvény szervezésére is felkér. A gardróbom ajtajába álva a választásom az új Givenchy  kollekcióra esett  amit még a friss fotózáson adtak nekem. Természetesen rajtam nem úgy ált mint egy top modellen de igazán csinos darabnak nézhettem elébe ami tökéletesen illett az én szakmai ruhatáramhoz. Egy elegáns vékony pamut ,sötét zöld zakót húztam magamra ami bőven a combom alatt volt így arra esett a választásom hogy csak egy egyszerű vastag harisnyát veszek alá a tűsarkúmmal.
Barna tincseimet kivasaltam és engedtem hogy a vállamra omoljanak. És a várt hatásnál jóval elégedettebben néztem a tükörbe , önarcképemre. Jól festettem-ha mondhat ilyet magára az ember. Szemspirállal kicsit feldúsítottam a pilláim majd ajkamra egy vörös rúzst kentem.  És indulásra készen vettem el az asztalomról a kocsi kulcsom.

Sóhajtva indítottam be a kocsi motorját ami hangos durrogásal melegedett fel. Valami bizsergő izgalom járta át a tenyeremet ,mintha előre tudtam volna hogy sok meglepetést fog hozni a mai napra a sors azonban kiheverve ezeket a gondolatokat elindultam New York utcáin.
A nap már bőven fent volt az égen ahogy kikanyarodtam a mellékútról és a főúton folytattam tovább az utamat egészen a városon kívüli hatalmas házig. Esküszöm mint egy villa. Ez beszarás!

Leparkolok egy méreg drága autó mellet és próbálok nem arra koncentrálni ,hogy milyen lehet egy olyan szépséget vezetni. Megállok a ház bejárata előtt és csengettek egyet a kapu csengőn. Vajon minek köszönheti a sikerét Cameron? Nem jön semmi válasz az ajtó mögül. Jó háznál járok egyáltalán? Mindegy. Egy újabbat csengettek mire meghallok az ajtó mögül néhány hangzavart.
-Nézzétek át a webcímeket. Megnézem ki az-hallok meg egy férfi kiáltás mire nyitódik az ajtó és próbálok nem össze esni ott azon nyomban. Lábaim elernyednek ,bőrőm pedig lesápad még a víz is lever ahogy meglátom Daniel Benson arcát. Megszólalni se bírok ahogy tenger kék írisze ugyan olyan meglepedséggel néz az én szemeimbe.Az arcom lángba borul és a testem próbálja felemészteni a zavart. Azonban ő gyorsabban kapcsol és megköszörülve a torkát végig néz rajtam.
-Téves lakás-feleli erőltetetten majd olyan hirtelenséggel csapja rám az ajtót ,hogy huzatot okoz a képembe. A szél hatására megrendülnek arcizamim és egyszerű dűh roham tölt el. Ez még is mi a jó fészkes fene volt?"téves lakás". Adok én neki olyan téveset-kezdek el dörömbölni az ajtón mire az újra kinyílik.
-Mondom téves-ráncolja előttem a szemöldökét és újra zárná be az ajtót azonban én ezt megakadályozom a lábammal.
-Nem -nem téves-nyomom előre az kilincset és szinte beesek a házba . Hangos kopogtatással járom a folyosót ami egyenesen a hatalmas nappaliba vezet ahol a fehér bőrkanapén két vörös párost vélek felfedezni.
-Oh ,Laura már itt is vagy?-nézz rám hirtelen felállva a kanapéról Selina és közben Cameron tekintete is rám szegeződik.
-Hamarabb is itt lettem volna csak Mr. Benson nem volt hajlandó beengedni.-árultam be a pasit pillanatok alatt de egyáltalán nem furdalt a lelki ismeretem . Mivel lekötött az a sok bennem rejlő kérdés. Mit keres itt Daniel Benson? Miért volt ekkora tahó? Miért néz rám Cameronnal együtt furcsán? Selina miért tündököl a boldogságtól?
-Selina ő a barátnőd?-fordul a jegyese kedvesen a lány felé.
- Az is azonban az egyik esküvőszervezőnk is egyben.-jelenti ki . Mi az ,hogy egyik?
-Hogy mi?-kérdezte szinte egyszerre a két fiú.
-Megmondtam neked baby hogy van egy középsulis barátom aki nagyon jó esküvő szervező lenne. De te már lefixáltál mindent Daniellel amit igazságtalanságnak tartottam ezért én is hazudtam neked egy ici picit.-tör ki a vöröske ahogy felveszi a kezébe a földön császkáló háziállatát. Én pedig próbalom felemészteni a hallottakat.
És  amíg ő a tacskójába bújva mosolyog mi tátott szájjal bámulunk rá. Most ez komolyan engem használt bosszúra a férje ellen?
Nem is rossz Selina-nevetek fel magamban mire nem bírom ki hogy ne mosolyodjak el ahogy Cameron is.
-Akkor ketten rendezítek az esküvőt. Ennyi -kacag fel ördögíen Cameron miközben a melletem álló Danielre és rám néz.

-De jól tudod Cam ,hogy csak is egyedül dolgozok.- forgatja meg a szemeit karba tett kézzel. Nagyszerű! Akkor csak nekem volt az egyik álmom az hogy egyszer vele dolgozzak?-lombozodom le.
-Ne csináld már Daniel, Laurával biztos kijösztök majd hisz annyira hasonlítottok. Nem hagyhatod cserben a legjobb cimbidet.-oh ,akkor ők ketten barátok. Már kezdem érteni a dolgot. Cameron az ő barátját kérte fel Selina meg a sajátját avagy is engem.
-te pedig.-fordul a vöröske a barátnője felé.-este még meg leszel  ezért büntetve.-áll vigyorogva fel és húzza hosszú csókba a régi sulis társamat miközben az felkuncog mi pedig ocsmárólva nézzük a már túlzottan szerelmes párt.
-Dolgozom veled egy feltétellel Laura Baker.-fordul hirtelen felém a hisztis kék szemű. De jó ,hogy még neki feltételei is vannak-forgatom meg gondolatban a szemeimet.
-ha én vagyok a főnök.-nyújtsa felém a tenyerét én pedig bele vigyorgok az arcába. Nem , tényleg nem ilyennek gondoltam a híres szervezőt Daniel Bensont de valahogy ez a forma jobban tetszik az elképzeltnél. Túlságosan is olyan akivel eltudok bánni egy kézzel.
-sok kifogásom van ez ellen és előre látom ,hogy ez biztosan nem így lesz de most benne vagyok csak is azért mert én szemelőt tartom azt amit te nem. Még pedig őket. Ha mindketten akarnak mindkettőnket a nagy napjukra akkor én nem fogom elrontani az ovodás hisztijeiddel-csapok bele a markába és így történik az hogy életem során már másodszor fogok kezet Daniellel. Az első alkalommal olvadoztam tőle most pedig harcba szállok vele.

-Tök drámaiak vagytok meg minden de nem kezdhetnénk el ,hogy például hol legyen az esküvő?-néz ránk Cameron cinikusan miközben ott a pimasz mosoly a száján. Mindketten bólintunk és helyet foglalok a kanapén Selina oldalán miközben Benson MacBookját kezdjűk el vizsgálni.
-Van egy rossz hírem.-sugom Selinának aki érdeklődve néz rám.
-Holnap hoznom kell a drága látos asszisztensemet is.-kuncogok fel mire Seli össze zavarodottan tekint rám majd felfogva a szavaim megszólal.-Akkor biztos lehetsz benne ,hogy kitaposom a belét annak a ribancnak.-feleli jól hallhatóan így a két férfi kérdőn tekint rá mire csak egy ti úgy sem értitek fej rázással áttereli a témát arra hogy szeretné ha lenne valami táncos produkció is a esküvőn. Hát igen ez van mikor valaki mer nagyot álmodni azonban ha átlag emberekkel akar művészi táncot létesíteni az nehezen fog menni.
-azt inkább később megvitatják.-bólogatok Danielre pillantva és igazából csak ekkor fogom fel igazán hogy mi is történik most velém. Daniel Bensonnal dolgozom közösen!igen azzal a Daniel Bensonnal a világ hírű Bensonnal .