Akaratomon Kívül 2 - Aki Mer Az Nyer |Befejezett|

6.

Kinyitottam a szemem.

Az ablakon besütött a nap éles fénye, bevilágítva az egész szobát, a fehér falakat, és a franciaágyat, aminek az egyik felén feküdtem.

Pislogtam párat, hogy élesebben lássak, majd ülő helyzetbe húztam magam. A virágos takaró a derekam köré volt tekeredve.

Elaludtam, de nem álmodtam. Mindenesetre nem emlékeztem rá.

Lizzy összegömbölyödve szuszogott mellettem. Nem akartam felébreszteni, így amilyen halkan tudtam, kiosontam a szobából, és a konyha felé vettem az irányt. Ahogy haladtam, megcsapott a reggeli illata. Gyorsított léptekkel értem be az étkezőbe, ahol már Mike és Noah a reggelit készítette elő.

Beálltam az előkészületekbe, és tányérokat pakolásztam, miközben szépen lassan mindenki leszállingózott. Mindenki elfoglalta a szokásos helyét, és nekiálltunk anyám mennyei tojásrántottájának.

Mindenki boldogan lapátolta magába az ételt, csak a csámcsogás hallatszott. Ty mellettem iszogatta a kakaóját, a másik oldalamon Xanden boldogan mosolygott rám.

Tyler és Lizzy még reggelizés közben is megoldották valahogy, hogy egymás kezét fogját, velük szemben Noah és Mike halkan beszélgetett.

Anya és apa büszkén néztek végig a társaságon, majd amikor megakadt rajtam a szemük, elmosolyodtak.

Pár percig minden idilli volt. Akár el is lehetett volna képzelni, hogy nem szökevények vagyunk, akik próbálnak rájönni kik is valójában, és mit kellene tenniük. Szinte kezdtem is elhinni.

Aztán egy rezgés hallatszott, és Mike rögtön a zsebéhez kapott. Szinte remegő kézzel halászta elő a telefont, amit mindig magánál tartott, majd kikerekedett szemekkel olvasta el a bejövő üzenetet.

- Aaron írt. – Jelentette be, mire mindenkinek megállt a kezében a villa, és érdeklődve nézte a sebesen olvasó Mike-ot. – Azt írja, jól van. – Nézett végül fel, mire megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amiről nem is tudtam, hogy visszatartottam.

- De jó! – Mosolyodott el Lizzy is boldogan, és összenézett Tyler-el.

- Mit írt még? – Kérdezte Noah letéve a villáját.

- Ginny apjának a titoknokával, Isaac-el volt valami galiba. Azt mondja, elég nagy felfordulás volt, és Ginnynek, az apjának, meg még pár különlegesnek menekülnie kellett. Nem részletezi mit jelent a felfordulás. – Ráncolta a szemöldökét Mike. – Viszont mind jól vannak, és épp bujdosnak valahol.

- Nem írja, hol?

- Nem. – Rázta a fejét Mike, és máris elkezdte bepötyögni Aaronnak a választ.

- A sok „szeretlek", és „nagyon hiányzol", „nem, te hiányzol jobban" üzi között kérdezd meg, hogy nem hallott-e valamit Mr. Griff-ről. – Vigyorogtam rá, mire válaszul egy rosszalló pillantást kaptam.

- Jó, de csak ha megbeszéltük, hogy omlunk egymás karjaiba amikor újra látjuk egymást. – Szólt vissza Mike, miközben le sem vette a szemét a telefonról.

- Ezért bírlak, fogolysrác. – Kacsintottam rá, aztán inkább befejeztem a reggelimet.

- Szóval a rossz tekintetű titoknok a hatalomért megy. Nem lepődöm meg. – Mondta Tyler két falat között, Lizzy pedig egyetértően bólogatott.

- Sosem tetszett az az ember. Olyan sunyinak nézett ki. – Osztottam az észt én is.

- Egyet értek. – Villantotta rám Noah a jégkék tekintetét a pohara fölött. Noah-val kapcsolatban mindig volt egy olyan érzésem, mintha ő mindent előre látna, csak van olyan önzetlen, hogy hagyja, az emberek maguktól jöjjenek rá a hibáikra. Volt valami az átható tekintetében, ami már az első pillanattól megfogott, és azóta sem hagyott nyugodni.