Akaratomon Kívül 2 - Aki Mer Az Nyer |Befejezett|

27.

Másnap mindenki izgatottan tolta magába a pirítósokat, még Lizzy is, aki már teljesen egészségesnek nézett ki, leszámítva a tapaszokat a kezén, a nyakán és a halántékán.

Reggeli után mindenki elvonult összepakolni a pár cuccot, ami az útra kellhet. Ezzel pár perc alatt kész lettünk. Az utóbbi időben tökéletesre fejlesztettük a képességet, hogy minél kevesebb idő alatt összeszedjünk minden igazán fontos dolgot a környezetünkből. A sok meneküléshez jár ez a tehetség.

Hogy kiléptem a szobámból, hogy a nappaliba várjam meg a többieket, a szobája felé igyekvő Xandenbe ütköztem.

Meglepődve néztük egymást pár másodpercig.

- Bocsi. - Motyogta végül Xanden, miközben megpróbált kikerülni, de én megfogtam a karját.

- Xanden.... - Szólaltam meg, de nem tudtam, hogy folytassam. Felém fordult, és a szemembe nézett. Annyi mindent el szerettem volna neki mondani. Hogy sajnálom, és tudom, hogy egy dög voltam. Hogy tényleg szeretem, és nagyon fontos nekem, és nem szeretném, hogy ezentúl kínos legyen, ha együtt kell lennünk. Hogy nagyon sokat jelentett nekem az együtt töltött idő, és szeretnék még sokáig vele lenni barátként. De egyszerűen nem jöttek a számra a szavak. Szerencsére nem is volt rá szükség.

- Semmi baj. - Mondta egyszer csak, mire kikerekedett szemekkel fürkésztem az arcát. - Rendben vagyunk. - Simította meg a karomat egy apró mosollyal a szája szélén, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Megkönnyebbülésemben rámosolyogtam, amit viszonzott, majd folytatta az útját a szobája felé.

Én továbbra is mosolyogva ugráltam le a nappaliba, ahol Mike felhúzott szemöldökkel figyelte a bevonulásomat. Nem mondtam neki semmit, csak elé ugráltam, és szorosan megöleltem. Ő felnevetett, és viszonozta az ölelésemet.

- Valakinek visszatért a jókedve. - Jegyezte meg.

- Indulás! - Kiáltott fel Mr. Griff a lépcsőn a többieknek, mire mindenki leözönlött az előszobába egy-egy telepakolt hátizsákkal.

- Indulhat az újabb kaland! - Vigyorogtam rá a többiekre, akik kevésbé lelkesen mosolyogtak vissza rám. Igazából teljesen átéreztem az aggodalmukat, ugyanis a mi kalandjaink gyakran tartalmaznak sérüléseket, fájdalmat és támadásokat. Senki sem gondolta, hogy ezúttal elkerüljük ezeket.

Mindenesetre nekiindultunk a lejtős földútnak.

Mindenki próbált olyan öltözéket választani, ami elég kényelmes a hosszabb útra, és elég rugalmas, ha harcra kerülne a sor. Magyarul a miniszoknyák és kiskosztümök elmaradtak (fiúknál és lányoknál egyaránt). Én a szokásos cicanadrág, nagy pulcsi kombinációt választottam, Lizzy pedig a kedvenc farmerében, és kötött pulcsijában lépkedett Tyler mellett. Ginny szokás szerint tiszta feketében volt, a harc elősegítését pedig acélbetétes bakancsával biztosította. Ahogy rá tévedt a tekintetem, feltűnt, hogy a legtöbb ékszerét is levette (azért pár nyaklánc maradt), és hogy a haját megmoshatta, aminek következtében teljesen kikoptak belőle a rózsaszín csíkok, és a haja szinte teljesen fehéren omlott a vállára.

Éppen mosolyogva hallgatta Aaron és Mike beszélgetését, akik kézen fogva sétáltak.

Aaron hozta a formáját, és a kényelmes jelzőt teljesen átértelmezve egy szivárványszínben pompázó melegítőt vett fel, de efölött már elsiklott a tekintetem.

Mr. Griff Xanden mellett lépkedett, és néha Pegre tévedt a tekintete, aki ezt észre sem vette, csak nekem és Ty-nak magyarázva valamit a könyvtárról, határozottan haladt előre. Peg volt köztünk az, aki még harci ruhában is elegánsan nézett ki, amit fogalmam sincs hogy csinált.