Akaratomon Kívül 2 - Aki Mer Az Nyer |Befejezett|

24.

Ty-al lementünk az étkezőbe, ami az utóbbi napokban inkább szolgált megbeszélésekre, mint valódi étkezésre. Már mindenki ott volt, és aggodalmasan kérdezgette a mellette ülőt, hogy mi történt. Én hatalmas görccsel a hasamban léptem az asztalhoz, és a körmeimet a tenyerembe vájva próbáltam csillapítani a kezem a remegését. Úgy öntött el a félelem a hírt hallva, hogy Noah eltűnt, ahogy eddig nagyon ritkán, ami engem is meglepett, bár mindenki szemében hasonló riadtság villant. Miután leültünk egymás mellé Ty-al, Tyler megállt az asztal egyik végén, és minden szem rá szegeződött.

- Tegnap este Noah azt mondta nekem, hogy beszélnie kell Peggel, és lejött. Én nyugodtan mentem aludni, de ma reggel nem volt sehol. Körül néztem, de sehol nincs a házban.

- Basszus. – Csúszott ki Mike száján.

- Le is jött hozzám. – Bólogatott Peg, majd lehajtott fejjel folytatta a beszámolóját. – Megkérdeztem, hogy mi a baja, ugyanis nagyon rosszul nézett ki.

- Igen. – Erősítettem meg Peget. – Én pont akkor mentem fel a szobámba, amikor Noah lejött, és elég ramatyul festett.

- Ahogy az utóbbi időben... - Tette hozzá Lizzy, aki Tyler mellett állt, és a hátára tette a kezét.

- Azt mondta, valami nincs rendben körülöttünk, és lehet, rájött, hogy mi. – Folytatta Peg. – Azt nem mondta, mire gondol, de nagyon komolynak nézett ki. Azt mondta, utána kell néznie. Elmegy, de reggelre bőven visszaér.

- És te engedted, hogy elmenjen? – Kérdezte Tyler, kissé megemelt hangon.

- Dehogy! – Rázta Peg a fejét rémülten. – Azt mondtam, hogy beszéljen előbb veletek, és hogy valakit vigyen majd magával, mert egyedül veszélyes lenne most, hogy valaki meg akar titeket ölni.

- Erre ő?

- Azt mondta, így fog tenni. Kiment, és hallottam, hogy felindul a lépcsőn.

- Aztán mégis elment. – Vontam le az egyértelmű következtetést.

- Azt mondta, reggelre bőven visszaér. – Rázta a fejét Tyler, Lizre nézve. – Már vissza kellett volna jönnie.

- Lehet bajba került. – Mondta Xanden.

- De lehet, hogy nincs semmi, baja, csak belemerült a kutatásába. – Jegyezte meg Aaron.

- Ezt nem értem. – Szólalt meg Tyler maga elé bámulva. – Ez nem rá vall. Mindig megfontolt, és elővigyázatos. Nem a feje után szokott menni.

- Megkeressük. – Döntötte el Lizzy.

- Hogyan? – Kérdezte Aaron. – Fogalmunk sincs, hogy hova ment. Nem tudjuk, milyen elmélet után akar kutatni, nem tudjuk, merre induljunk. – Tárta szét a karját, én pedig elgondolkoztam, hogy mikor vált Aaron a racionális gondolkodóvá a csapatunkban.

- Ez igaz. – Hajtotta le Lizzy a fejét. – De csak tehetünk valamit.

- Nem hinném. – Rázta a fejét Mr. Griff. – Nem indulhatunk el irány nélkül, semmire nem mennénk vele. Egy dolgot tehetünk, várhatunk, hátha felbukkan. – Mondta ki a tanárunk, mire Tyler az asztalra csapott az öklével. Lizzy hozzásimult, és megfogta a kezét.

- Nem ülhetünk ölbe tett kézzel! – Bukott ki belőlem, ugyanis máris láttam magam előtt, ahogy mindannyian beleőrülünk a várakozásba.

- Nem fogunk. – Állt fel Mr. Griff. – Én most elmegyek Tylerrel, Xandennel, és Aaronnal a műszaki boltba. Beszerezzük, amire Pegnek szüksége van, és visszaadjuk Lizzy képességeit.