Vér és nyál

Prológus

Minden 14 évesen kezdődött.
-Állj fel és küzdj!- hallottam a földön fekve egy fiú hangját, akit mindenki csak úgy ismer hogy Baranyai Balázs. Ő a suli izomkolosszusa, akivel nem éri meg ujjat húzni. Ő az iskolai kosár csapat kapitánya, eléggé ismert a városban. És most itt vagyok az suli udvaron a betonon fekve. Mindenki csak nevet kezében telefonnal, és videózzák az eseményeket.
-Állj fel te picsa!-hallom ismét a hangját. A fejem zúg mindenem iszonyatosan fáj. Felállok a lábaim remegnek, de nem adom fel. Hirtelen érdekes vas íz jön a számba. Hiszen ez vér! Gyorsan végig fut az agyamon, vajon melyik ütése miatt ömlik a vér a számból. Egy pillanat alatt a maga 190centijeven előttem áll és elkapja a pólóm.
-Ha még egyszer megpróbálod elvenni a csapatban a helyem, esküszöm hogy nem éled meg a másnapot!-továbbra is zug a fejem és az utolsó erőmet is össze szedve arcon köptem.
Egy kék szobában ébredtem. Itthon vagyok végre. Lassan felülök. A fejem még mindig fáj, és jó pár zúzódást is beszerezetm a legutóbbi incidens után. Történetesen én is benne vagyok a kosár csapatba persze a női csapatba, de felkértek segéd edzőnek, és drága izompacsirtánk ezt nem vette jó néven. Lemegyek a konyhába, és mégse lepődök hogy senki nincs itthon. Apámról semmit se tudok, anyám nagy eséllyel tárgyaláson van az öcsém...hát valahol biztos csavarog. Iszok egy pohár vizet majd ránézek az időre. Este 8 óra. Gyorsan a telefonomhoz nyúlok és tárcsázok.
-Áron most azonnal gyere haza-szólok a telefonba köszönés nélkül. Mivel anyám folyamatosan dolgozik vagy ha nem dolgozik alszik, a nap 24 órájában és vigyázok rá. Csupán egy évvel fiatalabb mint én, de teljesen felelőtlen.
-Jó tíz perc és otthon vagyok-mondta majd letette. Próbáltam vissza idézni a délutáni eseményeket. Ki hozott haza? Elájultam? Vertek még utánna is? Ezekre nagy eséllyel nem most fogom megtudni a választ. De az az íz. A vér. Éreznem kell megint. Megkerestem a fürdőszobában a borotvámat, és nemes egyszerűséggel félbe törtem. Egy apró vágást ejtettem a karomon, amiből egyből kibuggyant a vér. Végig nyaltam a vágás helyét. Ez...ez...finom. Állapítottam meg. Majd hallottam a kilincs csukódását. Gyorsan eltettem mindent, és lementem hogy főzzek valamit magunknak, anyám úgyis éjfél körül ér haza.
És itt vagyok én Nagy Emma jelenleg 16 évesen, aki a napjai nagy részét azzal tölti hogy erdőben kisebb állatokra vadászik minimális vér mennyiség miatt. Vagy kórházakba lopódzik be hogy megcsapolja a vér ellátmányát. Pár éve az a nap mindent megváltoztatott. Számomra olyan ez a vér ivás, mint másoknak az üdítő. Néha citrom lével ízesítem vagy csak úgy magában iszom. De erről senki semmit nem tud.