Yuri és Én (BEFEJEZETT)

4. Rész

A bajnokság épülete felé rohantunk kéz a kézben. Siettünk. Mindjárt jön a díjazás, ha nem késtük még el. Ahogy az út mentén szaladtunk, Yuri a korcsolyás ruhájában én pedig kisírt szemekkel, eléggé megnéztek az emberek. Mondjuk ehhez lehet annak is köze volt, hogy Yurit szinte mindenhol felismerik.

A hatalmas épületbe beérve az emberek szeme még jobban ránk tapadt, Yuri a fellépők bejáratához vezetett, ahol simán és zökkenőmentesen be is jutottunk. Átmentünk a folyóson és rögtön a pálya szélén is találtuk magunkat. Yakov ahogy meglátta a szőkét elkezdett kiabálni vele, majd lerángatta a lábáról a cipőt és korcsolyát húzott a lábára. Lilia a bordó sálamat levette a nyakáról, közben a riporterekkel visibált, hogy hagyják békén a fiút. Miután a korcsolya a lábán volt elkezdték a pálya fele lökni az értetlen arcú Yurit.
A pályán már fel volt állítva az emelvény. A lépcső legalsó fokán J.J állt, pont ahogy sejtettem. A másodikon Viktor Nikiforov. És az első meg... üresen állt! A fiú szinte lekéste a saját díjátadóját.

Amint a jégre lépett az emberek elkezdtek tapsolni. Yuri Angyalkáitól szinte nem is lehetett hallani a zavart bemondó hangját. Yuri a többiek fele haladva kibontotta eddig copfba kötött haját. A nézők valamennyire lecsendesedtek s így a bemondó is neki foghatott az első díj felkonferálásának.
„Yuri Plisetsky megdöntötte Katsuki Yuuri férfi egyéni szabad programjának rekordját! 241,32! Az összpontszáma pedig... 352,58! Az ifjú Yuri Plisetsky senior debütálása óta magánál tartja az aranyat, még az világbajnok Viktor Nikiforovnak se engedte át! Vajon ő válik a műkorcsolya új legendájává?"
Egy csokor virágot nyomtak a kezébe és pár kép készítése után a versenyzők elkezdtek elszállingózni. A riporterek a pálya szélén várták őket. Láttam Yurin, hogy szabadulni akar, de ez nem olyan egyszerű, ha épp az előbb nyerted meg a világbajnokságot. Hát igen, a tehetségnek ára van. Mindenféle kérdést tettek fel neki, volt pár érdekes is, így közelebb húzódtam hozzájuk. Érdekelt, hogy Yuri, hogy kezeli a figyelmet.

- Milyen érzés harmadszorra is legjobbnak lenni?

Yuri lazán egy "jót" válaszolt. A riporternek ez nem volt elég, így tovább kérdezgette.

- Ön szerint képes túlszárnyalni Viktor Nikiforov-ot?"

- Nem akarom túlszárnyalni őt! Ha megtörténik megtörténik, de nem ez a célom.

A riporter megvakarta a fejét, nem ilyen válaszokra számított... sokkal szaftosabbakra. Körbe nézett, hátha eszébe jut valami jó, kivesézhető kérdés... és akkor meglátott engem. Egy nagy vigyor terült el az arcán.

- Mondd csak Yuri. Azt csiripelték a madarak, hogy egy lány miatt akartál megint az Agapéra táncolni. Igaz ez?

A fiú egy pillanatra megdermedt. Kerestem a tekintetét, de nem nézett rám. Úgy látszik nem látta, hogy ott vagyok.

- Hát nagyjából igaz...

A riporter egyből lecsapott az érzékeny témára.

- Ez egy nagyon zavaros válasz... ki ez a lány? Ki ő neked?

Engem is nagyon érdekeltek a válaszai, de nem voltam benne biztos, hogy így akarom megtudni őket.

- A lány kilétét nem árulhatom el... egy nagyon fontos személy számomra.

- Oh, hogy fontos számodra? A barátnőd?

Yuri nyelt egyet és felemelte a fejét. Észrevett engem. Én egy aprót bólintottam, mire ő elmosolyodott és a kamerába nézett.

- Igen, ő a barátnőm.

A riporternek feltűnt az apró mosoly és oldalra tekintés Yurinál. Ő is arra fordult amerre Yuri és megint megakadt rajtam a szeme.