Yuri és Én (BEFEJEZETT)

3. Rész

Már két napja nem találkoztunk. Látni láttam instagramon, mondjuk nem igazán nyugodtam meg miatta. Mindig más lánnyal készült képeket rakott fel storyba, hiába tudtam, hogy ők csak rajongók, attól még igenis kirázott a hideg, ha mással láttam. De egyáltalán van jogom ehhez? Oké, történt ami történt, de most jelenleg semmi nem történik, azaz ergo nincs semmilyen kapcsolat köztünk.

Nem mintha most ez lenne a legnagyobb problémám. Egy csomó kép készült kettőnkről. Amikor a pálya szélén veszekedtünk... amikor kijöttünk az öltözőből és Yurin fordítva volt a pólója... sőt, még aznapról is vannak képek, amikor az ölében vitt be a szobájába. Szóval ja. Ha elmegyek az üzletbe nagy valószínűséggel felismernek, mert Yuri Plisetskyt itt mindenki ismeri! S ha őt ismerik, akkor a vele kapcsolatos szaftos híreket is. Vannak olyan címek, ahol bátortalanul kijelentik, hogy "A barátnőjével kaptuk le Yuri Plisetskyt?". Vannak oldalak, ahol határozottan kijelentik "Yuri Plisetsky egyik rajongója szexuális ajánlatot tett neki, mire a forrófejű punk el is fogadta azt". Yuri angyalkái azóta is azt beszélik, hogy mit tennének velem... s annyit mondhatok, hogy nem túl szépeket. Az insta és facebook fiókomat priváttá kellett tegyem, mert annyi üzenetet kaptam, hogy már nem tudtam követni. Kigondolta volna, hogy két nap alatt ennyi hülyeség kel szárnyra?

Már reggel hatkor ébren voltam. Nem voltam képes tovább az ágyban maradni. Reggeliztem, tusoltam, felöltöztem és hétkor már készen álltam az indulásra. Azt nem tudtam, hogy hova fogok menni, de már nem voltam képes egy helyben ülni. De mégis valamilyen megérzés miatt leültem pár percre a konyha asztalhoz. Megnyitottam az instámat, amit mostanában nem igazán használtam, mivel túl sok volt a fölösleges üzenet. Amint beléptem az oldalra száz új üzenet várt. Ezek közül csak pár olyan volt amit ismerősöktől kaptam, s azok is az interneten fellelhető képek valódiságáról érdeklődtek. Nem igazán volt kedvem ezzel foglalkozni szóval elkezdtem nézegetni a főoldalt. Amikor is megjelent, hogy valaki írt nekem. Megnyitottam a beszélgetést, ahol ez volt az első üzenet.

"Szia kicsi! Gondoltam írok, hogyha van kedved ma találkozni a Vip részlegben akkor a kapunál majd mondd a neved. Majd találkozunk ;)"

"Kicsi". Ez az a szó, amit az emberek aranyos becézésnek gondolnának, de nem ebben a helyzetben. Ha ő mondja akkor mást jelent. Rögtön el is kezdtem írni a választ, előre örvendezve a bosszúmon.

"Szia kicsi :) Majd megnézem a naptáramban, hogy lesz e időm meglátogatni téged... tudod, ott van J.J is :)"

Nem tudom miért pont J.J-t írtam. Talán, mert olyan karizmatikus? Azt sosem fogom elfelejteni amikor évekkel ezelőtt a bukása ellenére is mindenki őt ünnepelte.

"HÉ! Te is tudod, hogy nekem nem kicsi! J.J? Pff azt hittem jobb az ízlésed"

Nem mintha azt akarnám, hogy féltékeny legyen... de ez olyan jó buli.

"Akinek nem inge... szóval akkor mégis kicsi :) Hát ja, mit ne mondjak a Vip öltözőig én is azt hittem, hogy van ízlésem"

Hát igen... ízlés. Mióta az az én ízlésem, hogy kétszeres aranyérmes világbajnokokkal fekszek össze az öltözőben? De jó pont, hogy a nevét már tudtam...

"Ha, ha. Nagyon vicces. Nem hiszem, hogy a rossz ízlésed az öltözőben nyilvánult volna meg"

Hát pedig igen...

"Hát most már mindegy... majd megkérdem J.J-től, hogy nem tudna e nagyobbat adni a tiédnél :)"

Nem mintha bármikor is kívántam volna, hogy hozzám érjen.

"Pff. J.J sosem nyúlna egy olyan lapos lányhoz, mint te :)"

Ennyi volt a beszélgetésünk. Úgy látszik J.J majd mindent eldönt.