💖Purr-Purr💖

Szóval így, mi az isten?

      Jimin szemszöge:

  Jin hyung nagyon felizgatott, és amikor ráestem, teljesen kiborultam. Otthon aztán megláttam, hogy a kis Jimin rakoncátlankodni kezd szóval azt tettem amit ilyenkor minden férfi. Viszont miközben magamat elégítettem ki, Jungkook tipegett be a szobába, és szokásához híven elkezdett hozzámdörgölőzni. Én pedig orgazmusom közepette lerúgtam őt az ágyról. Viszont amikor meg akartam nézni, hogy jól van-e, egy felnőtt férfi feküdt a padlómon MEZTELENÜL. Erre a hátára fordult, felült, rám mosolygott és mély hangon csak annyit mondott;
- Hello Gazdi!
   Nos én ott kaptam szívfaszt, úgy megijedtem. Meg sem bírtam szólalni, annyira meglepődtem. Felé akartam nyúlni, de rájöttem, hogy a kezem még mindig tiszta dzsuva, és még mindig fél-meztelen vagyok. Gyorsan magamra húztam a takarót és letöröltem az élvezetem a kezemről, amit a férfi végig nézett egy pimasz mosollyal az arcán.
- Te ki vagy, és hogy kerülsz ide, és hol van Jungkook? -Rebegtem össze-vissza.
- Nahát Gazdi! Már rám se ismersz? -tapázkodott fel az illető, és lassan felmászott az ágyamra. Egy pillanatra ránéztem, végigmérve jóképű arcát, izmos testét, erős végtagjait, és nem mellesleg azt a rohadt nagy faszt ott a lábai között.
- De, izé. Te nem lehetsz Kookshie! Te ember vagy! -kezdtem el én is hátrálni.
- Ember, macska, nem mindegy? Én ugyan az maradtam -egyre csak közeledett felém, s már szinte rajtam volt, amikor is csengettek.
Köszönöm istenem, hogy ide küldted azt a szomszédot, ismerőst, közmunkást, akárkit, aki megzavarta a Kookie és köztem izzó forró levegőt. Szó szerint kiestem az ágyból, magamra kaptam a gatyámat, majd oda szóltam Kook-nak;
- Te is kapj fel egy nadrágot minimum!
Majdnem orrabuktam a nagy sietségben. Az előszobában aztán fölkaptam a köpenyemet, és megpróbáltam rendezni a kinézetemet. Amikor kinyitottam az ajtót, Regina állt ott.
- Szia Jiminie! -mosolygott rám a lány.
- Szia Regi! Hogy kerülsz ide? -Kérdeztem kicsit idegesen.
- Hát ott hagytad a kávézóban a szemüveged és gondoltam elhozom. Elég ziláltnak tűnsz, minden oké. És amúgy jól hallottam, hogy az előbb beszéltél valakivel? -kezdett el kíváncsian mögém nézegetni.
- Nos ja! Van egy hívatlan vendégem. AKi MoSt A hÁlÓszObÁbAn VAN, ÉS OTT IS FOG MARADNI!! -mondtam elég hangosan ahhoz, hogy lehetőleg Kookie is meghallja.
- És mégis miért van a vendéged a hálóban? -kérdezte Regina, perverz mosollyal az arcán.
- Nos, khm tudo.... -Hát nem, nem tudod. Nem tudtam befejezni, mert ekkor Jungkook lépett ki a szobámból az egyik nadrágomban, ami elég kicsi volt neki és ezért úgy feszült rajta, hogy minden eléggé kidudorodott.
- Chimmy! Mit is mondtál? Nem értettem! -mondta olyan arccal, mint aki direkt szivat, mikor meglátta Reginát, csak úgy köszönt neki, és tovább ment a konyhába. Mondhatni, égett a pofám rendesen.
- Te Jimin! Ki ez az alak?! A pasid? Miért nem szóltál róla? - Elözönlöttek a kérdései, szóval egy kicsit lecsillapítottam.
- Figyelj Regina! Ez még nekem is zavaros, ha mindent megbeszéltünk, akkor majd szólok neked is, jó? Addig is köszi a szemüveget és szia! -csuktam rá az ajtót.
Kibattyogtan Kookie után a konyhába, hogy jól lecsesszem.
- Szóval! -kezdtem- Te ki vagy?
- Hányszor mondjam még el? Kookshie vagyok.
- De hogy lett belőled ember?
- Régebben még rendes ember voltam, viszont valahogy a reinkarnációmban  macska képében jelentem meg. De az még az eslő életemben volt -kacsintott rám.- Utána váltogatni tudtam a testemet. Közben kétszer meghaltam, de ez mellékes.
- Hogy mivan? Ez komoly, hogy a macskáknak kilenc életük van?
- Persze, miért mit hittél? Hogy a macskák csak vannak, és ha meghalnak, ugyan olyan nyomorult sorsuk lesz, mint minden másnak? -vonta fel a szemöldökét.
- Ez most nagyon bunkó volt...
- Jaj, el ne sírd magad! Persze, hogy nincs kilenc élete egy macskának! Ez abszurd! -még mindig flegmázik. El sem hiszem, hogy Jungkook emberként milyen bunkó.
- És mondd csak, mit tervezel ez után?
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy hová akarsz menni?
- Nem egyértelmű? Itt maradok.
- És ezt mégis hogy képzeled?
- Ugyan Jimin, ismerlek, nem visz rá a lélek, hogy kidobj engem -és milyen igaza van...
- Túl jól ismersz, te ádáz kis dög!
- Jajj ugyan már, bekamuzod, hogy a barátod vagyok.
- De, de ez így nem jó. Nem tudsz a macskám maradni?
- Miért maradnék a macskád, ha a szeretőd is lehetek? -Na ez meglepett...
- Mi?
- Mi?
- Mi?
- Hát miért ne? Hisz én ismerlek. Végig láttalak. Mondtam, attól még, hogy az alakom más, én ugyanaz maradtam -és tényleg. Ez a perverz alak folyton engem nézett, beengedtem a fürdőbe, együtt ettünk, néha még a lelkemet is kiöntöttem neki.
- Mondd, hogy nem vagy egy beteg fasz, aki eladja és megzsarol a titkaimmal.
- Már miért tenném? -nézett rám furán.
- Öööh, izé.... -megakadtam egy pillanatra, de ekkor olyan dolgot csinált, amire nem számítottam...
  Megcsókolt. Érted megcsókolt!!! Igen! Most hozzád beszélek. Te, aki olvasod ezt a nyomorult történtet, amiben elmesélem, hogy miként szerettem bele a macskámba, és hogyan lettek kiscicáink. Várj, mi??! Ehh, nemide...
  Szóval ott tartottam, hogy megcsókolt. Ajkait vadul mozgatta, miközben erőszakosan tuszkolta nyelvét a számba. Annyira jól esett, hogy képtelen voltam elhúzódni és inkább feladtam. Amikor elváltunk egymástól mélyen a szemembe nézett, majd rámugrott és letepert. Leestünk a padlóra, amitől szépen bebasztam a földbe a fejem és a lábam, de ő nem zavartatva magát, hanem lassan elkezdte csókolgatni a nyakamat. Mámorító érzés volt, élveztem a mozdulatait, akármilyen idegen is volt, viszont le kellett állnia.
- Jungkook! Kérlek ne mosth! - elfúló hangommal csak ennyit tudtam kinyögni, miközben óvatosan nekiálltt tapogatni.
- Hé Jiminie! Miért ellenkezel? Hisz te is akarod, nem? -kérdezte tőlem perverz nézéssel. Szemei mérhetetlen tekintélyt és dominanciát árasztottak. Gyakorlatilag a birtokába vette a nézésével.
- Ajjj! Francokat akarom! Állj meg te dög! Szóval mássz le rólam! -nehezemre esett eltolnom őt, mert cseszett nehéz a tag, de nem volt más választásom.- Figyelj Jungkook! Lakhatsz nálam, de csak akkor, ha keresel egy munkát, és a kanapén alszol. Értetted?
- Hát legyen -egyezett bele.- De lehet mégegyszer? -nézett rám sóvárgó szemekkel. Megadtam magamat és mégegyszer megcsókoltam.
  Most sokkal lágyabb volt. Odafigyelt, hogy azért én is rendesen élvezzem. Valahogy azt vettem ki a hirtelen személyiségváltásból, hogy eddig elcsábítani próbált, majd mikor beadtam a derekam, már a ,,tulajdonaként" kezel és több gondot fordít rám.