a Lány, aki sosem beszélt

csillag

❞

FIATAL LÁNY HOLTTESTÉRE TALÁLTAK A SZÜLEI HALÁLÁT KÖVETŐ
KILENCEDIK ÉVBEN

A naptár 2003. 11. 02-át írt, amikor a fiatal, tizenhét éves lány öngyilkosságot követett el a halott szüleinek házában, akiknek mintha le akarta volna utánozni a cselekedetét. Ők azelőtt pontosan kilenc évvel kiugrottak az erkélyről saját akaratukból, ami az ő életüket is követelte.

Serena Hale a nála egy évvel idősebb Finley Dayholt segítségével jutott erre a pontra. A fiú azt állítja, hogy szerelmesek voltak egymásba, ennek ellenére a rendőrök őrizetbe vették. Ő is csak találgatni tud, hogy Serenának vajon mi oka volt az öngyilkosságra, pontos információt viszont hozzánk hasonlóan képtelen mondani.

A lány legfontosabb jellemzői, hogy mióta a szüleit az a bizonyos tragikus esemény érte, egy szót sem szólt, és mielőtt ő is elrugaszkodott volna az erkély szélén álló vasrúd szorításából, a rengeteget érő nyakláncát a földre dobta - ám mielőtt a nyomozók kiértek, az kámforrá vált.

A helyszínt lezárták, a lány testét, a házat és az egész udvart pedig alaposan átvizsgálták, viszont semmi nyomot nem találtak...

A részletek a negyedik oldalon találhatóak.

❝

Finley Dayholt, akinek neve akarata ellenére bekerült a város újságjának címlapjára, kétségbeesetten olvasta a sorokat. A részletekért nem lapozott a negyedik oldalra, pedig kíváncsi lett volna az előzményekre - vagy a következményekre, vagy bármire. De nem kínozta magát ezzel. Egy nap alatt elvesztett valakit, aki egy nap alatt fontos lett neki. Szörnyű, egyben csodás volt az a nap. De majdcsak elfelejti, nem? Egyszer úgyis talál valaki mást, akit ennyire szerethet, és a boldogság újra az ölébe hullhat.

Ezen tűnődött, miközben keserű arckifejezéssel, könnyel áztatott szemekkel a Lány zárt koporsóját fürkészte, és ezerszer felidézte magában Galina csilingelő hangját. Maga elé képzelte a kecses formáját, a szelíd mosolyát, és a csókjukat. Azt is látta, amikor törékeny teste a sárba zuhan, és hallotta a csontok ropogását. A hullaszag még jobban facsarta az orrát, hogy tudta; tulajdonképpen miatta szállt a levegőbe.

A fiú mosolyt erőltetett az arcára, és belépett az ajtón. Mindent. Elölről.

- Hát itt vagy. Az egész világot körbejártam már, hogy megtalálhassalak. Mondhatták volna, hogy a csillagok között alszol...

☾
— VÉGE —