Most kezdödő emlék

A Tavaszi Fesztivál

Végre minden visszaállt a kicsit sem normális és unalmas életembe. Nagyon félek, hogy továbbra is ilyen marad a helyzet, de ez ellen nem tudok most nagyon mit tenni. Viszont nem sokára kezdődik a Tavaszi Fesztivál amire mindenképpen el akarok menni a barátaimmal...

Azt beszéltük meg, hogy a kikötő előtt találkozunk délelőtt 11-kor. Amikor odaértem, már nagyban állítgatták a sátrakat. Kis várakozás után Tina is megérkezett.

-Szia Layla.

-Szia Tina.

Valahogy nem volt semmi mondanivalóm, így néma csendben várakoztunk tovább. Lassan mindenki megérkezett Jack-et kivéve.

Lisa: Layla, nem akarok bunkónak tűnni, de már egy jó ideje várunk Jack-re és ha így folytatjuk nem fogjuk tudni körbejárni az egész területet.

Tina: Szerintem is el kellene indulnuk. Lehet, hogy közbejött neki valami fontos.

Layla: Oké. Értem, de akkor is fáj, hogy nincs itt.

Paul: Mi segítünk, hogy ezzel ne legyen problémád, mivel nem lesz ídő azon gondolkodni, hogy hol lehet az a szívtipró.

James: Helyette gondolkozhatnál azon, hogy miket próbájunk ki először.

Layla: Oké. Akkor mit szólnátok ha a játszóházban kezdenénk?

Tina: Szerintem mindenkinek megfelel.

Amikor végeztünk az ugrálós résszel a "fordított valóság" jött. Az egész szobában az összes bútor, tárgy fel volt ragasztva a plafonra. Egy ídő után már oldalt is voltak bútorok, ezzel pedig azt az érzetet keltve mint ha körbe mennénk a falakon. Az utolsó szoba ajtaja össze volt kötve a kisértett ház bejáratával. A fiúk gyorsan belöktek minket mielőtt észbe kaphattunk volna.

Layla: Srácok én inkább kimegyek. Nagyon nem bírom az ilyesmit. Ráadásul a barátom sincs itt.

James: Ugyan már Layla. Ezekben semmi ijesztő nincsen.

Layla: Én inkább körbe nézek hát ha látom Jack-et. Ti nyugodtan menjetek nélkülem. Komolyan utálom az ilyeneket!

Tina: Oké akkor 45 perc múlva tálkozzunk a színpad előtt. Oké Layla?

Layla: Oké.

Ezzel otthagytam őket. A nagyon hosszú bolyongásom közben érdekes bódékat, játékokat láttam. Egy idő után megéheztem és leültem enni. Majd egyszer csak egy fura érzésem támadt mintha valaki figyelne.

Eközben a Tináéknál....

Tina: Áááh......Paul ne haggy egyedül!!

Paul: Csak előre mentem, hogy biztosan eléggé ijesztő-e.

Tina: Ne legyél már ennyire "gonosz".

Paul: Bocsánat. Én már csak ilyen "aljas" vagyok.

Tina: Ezt, hogy érted?

Paul: MARADJ MOZDULATLAN, VALAKI FEGYVERT FOG RÁD!?

Tina: MI?!

Ezzel erősen megcsókolt. Majd amikor már teljesen vörös lettem elmosolyodott.

Paul: Mondtam, én már csak ilyen "aljas" vagyok.

Eközben Lisáéknál.....

Lisa: Szerinted hol lehet Jack?

James: Őszintén? Fogalmam sincs. Igazából nem tudok róla valami sokat. Nem szokott magáról beszélni. Viszont rengeteget kérdezget minket. Egy igazi nyomozó. Néha kicsit ijesztő is.

Lisa: Szerinted nem túl komoly? Mármint túl okos, és tömeggyilkosságokat old meg. Ez csak szerintem furcsa?

James: Nem tudom. Nem én vagyok a rendőrkapitány fia.

Lisa: Rendőrkapitány? Nem csak nyomozó?

James: Nem tudom és most nem is nagyon érdekel. Itt vagy te és ez szerintem fontosabb, nem igaz?

Lisa: De.

Ezzel lábujjhegyre álltam és gyengéden megcsókoltam. Viszonozta és átkarolt.

Vissza Layla-hoz......

Éreztem, hogy valaki erőteljesen engem bámul. A szemem sarkából csak annyit tudtam kivenni, hogy férfi, napszemüvegben. Azok után amik eddig történtek velem, eléggé paranoiássá váltam az ilyen fickókkal kapcsolatban. Próbáltam nem feltűnően sietve menekülni. Amikor hátra néztem ott volt, most már biztos, hogy engem követ. Gyorsabban igyekeztem a sokat látogatott helyekre. Annyi ember előtt ugysem bánthat. Egy idő után már nem láttam sehol sem, így megkönnyebülten néztem meg a színpadon lévő előadásokat.

Egy jó 20 perc múlva Tináékkal találtam szembe magam.

Tina: Szia Layla! Mond minden rendben van? Esetleg hallottál valamit Jack hol-létéről?

Layla: Nem, semmit sem. Ti jól szórakoztatok?

Tina: Igen, nagyonn~. Lisa-ék?

Layla: Még nem jöttek meg.

Valaki hirtelen hátulról megfogta a vállamat. Amikor az ilyedt tekintetemmel hátra fordultam James röhögő képével találtam szembe magamat.

James: Te aztán tényleg nagyon félős vagy.

Lisa: Jaj, hagyd már békén.

James: Neked bármit.- ezzel kacsintott egyet Lisa-ra.

Paul: Jó akkor most hová menjünk?

Ezután rengeteget röhögtünk és szórakoztunk. A Nap is már lefelé ment amikor már mindegyik érdekes dolgon résztvettünk azok közül amiket ki akartunk próbálni. Persze mindenki együtt akarta megnézni a naplementét és az utána következő tűzijátékot.

Egyszerűen gyönyörű volt. A szivárvány összes árnyalatában pompáztak a fényes szikradarabok. Kicsit irigyeltem Tináékat annyira aranyosak voltak együtt. Jack viszont sehol sincs. Belefájdúlt a szívem, hogy pont ő nem tudott itt lenni. Pedig mi is együtt nézhetnénk ezt a remek tűzijátékot. Amikor vége lett úgy döntöttünk, hogy lassan haza kellene menni.

Ezzel nem csak mi voltunk így, mivel mindenki elindult a kijárat felé. Mi úgy döntöttünk, hogy beelőzzük őket. Egyszerűen levágtuk az utat. Egy ponttól mintha már senki sem lett volna mögöttünk. Kivéve egy embert akiniél egy általam már ismerős késsel a kezében futott utánunk.