Most kezdödő emlék

A korház fogságában

Ezzel kipipáltam az első szerelmemet. Remélem jó döntést hoztam. Ráadásul nem csak nekem sikerült így mivel a lányokat is felkérték barátnőnek és természetesen igent mondtak.

Hátra döltem a székemen. Elgondolkoztam azon, hogy mennyi jó dolog történt velem amióta itt vagyok. Már sokkal jobban érzem magam a szüleim halála óta. Lett egy barátom ami nagyon szuper. Mikor már végre biztonságba éreztem magam kaptam egy borzalmas hírt. Connort megtámadták és korházba kellet szállítani. Már voltam bent a korházba, de nem engedtek be hozzá. Nem tudom, hogy mi történt. Emlékszem, hogy legalább húsz percbe került mire lehiggadtam. Láttam az orvoson, hogy nem rossz szándékból nem enged be, de akkor sem tudtam elfogadni. Attól féltek, hogy nem baleset volt. Mindenesetre el kell aludnom, hogy holnap minél hamarabb beérjek.

-Jó reggelt. A bátyjámhoz jöttem. Itt van nálam a váltóruhája.

-Jó reggelt. Hogy hívják?

-Layla West.

-Nem téged, a bátyádat!

-Ó...elnézést Connor West.

-Értem. Ő az intenzíven van. Nem engedhetlek be hozzá az orvos engedélye nélkül. Idehívom egy pillanat.

-Rendben van.

Már a harmadik perc múlt el amikor megjelent előttem egy nagy köpenyes alak.

-Te vagy Layla?

-Igen. Connor, hogy van?

-Hol vannak a szüleitek?

-Meghaltak egy hónappal ezelőtt. Én vagyok az egyetlen rokon.

-Értem, nem engedhetlek be, de az üvegen keresztűl láthatod.

Ott volt és eszméletlenűl feküdt. Teljesen összeverték.

-Te jó ég! Connor! Connor, jól vagy? Válaszolj!

-Hagyd. Nem fog válaszolni. Ezért vagyok itt én. Ha kérdésed van, nekem tedd fel.

-Mi van vele? Mi történt vele?

-Valaki összeverte, de vannak olyan sérülések is ami a védekezésre utal. Nincs valami jó bőrben, mint ahogy azt te is láthatod. Akkor most én jövök. Mond, volt valaha a testvéred boxolni vagy harcolni?

-Nem! Dehogy is! Mindig segített mindenben mindenkinek. Sosem tudott bántani másokat.

-Értem. Akkor megtámadták. Amikor megtalálták nála volt a pénze, vagyis nem rablás. Mindenesetre ha többet szeretnél tudni azt a rendőrségen kérdezd.

-Jó. Akkor rendbe jön?

-Igen. Max. egy hetet kell bent maradnia.

-Köszönöm. Akkor megyek. Viszlát!

-Szivesen.

Miközben rohantam a rendőrség felé felhívtam Jack-et. Gyorsan elhadartam az egészet. Azt mondta, hogy mindjárt jön és segít. Addig legalább megismerhetem az édesapját. Majd gyorsan letettem a telefont.

-Rendbe jön?

-Igen. Az orvos azt mondta, hogy a jövő héten már elengedik.

-Értem. Amint felépült ki fogjuk kérdezni. Most csak annyit tudunk, hogy a támadó egy sikátorban verte el a bátyádat. Az eredmények holnap fognak csak megjönni.

-Milyen eredmények?

-Amikor verekedtek Connor is visszatámadt, így valószínüleg nem csak az ő vére maradt ott. Holnap jön meg a DNS vizsgálat a vérről amit találtunk.

-Akkor lehet, hogy meg lesz a tettes? Még az is lehet, hogy ő volt a felelős a gyilkosságok ért.

-Igen lehet, de nem biztos. Viszont ha már a fontos dolgoknál tartunk, láttam az aktádat. A szüleitek nem rég meghaltak. A körülmények pedig nem tűnnek különlegesnek. Ha viszont jobban megfigyeled nagyon hasonló egy másik ügyhöz.

Ekkor elővett egy aktát még 2005-ből. Erről beszélt Jack is.

-Egy fiatal pár autóbalesetben ma éjjel meghalt.

Ekkor elmondta amit már hallottam.

Várj van itt egy kisbetűs rész is. Azt is írja, hogy volt egy gyerek is a kocsiban. Ő túlélte. Akkor őt kéne megkeresni. Hmmm... sehol sem említik a nevét. Attól félek, hogy így nem fogjuk megtalálni. Nincs róla semmilyen adat sem. Nem értem, hisz ő egy szemtanú.

-Akkor valamilyen adatnak a bíróságról kell lennie.

-Ezek alapján még azt sem tudom megmondani, hogy fiú vagy lány.

-Oh. Elnézést kérek.

-Bocsánat eléggé felhúztam magam, mivel semmit sem haladtunk az elmúlt ídőszakban.

Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett Jack.

-Szia Layla. Mire jutottatok?

-Sajnos semmire sem.

Hosszas gondolkodás és tanácskozás után Jack-kel úgy döntöttem, hogy visszamegyünk a korházba. Út közben eleredt az eső. Teljesen elázva totyogtunk végig a folyósókon. Leültem, csak vártam és néztem a majdnem halálra vert bátyámat. Egy idő után Jack-nek el kellett mennie. Így egyedűl maradtam. Nem bírtam megállni, hogy ne menjek be hozzá. Leültem mellé és lehajtottam a fejemet. Mikor felébredtem már senki sem volt a folyósókon. Olyan békésnek tűnt most minden, amíg hirtelen el nem ment az áram.

-Mi a...

A lélegeztetőgépek is kikapcsoltak. Amikor kinéztem az ajtón ott állt valaki és engem bámult.