Ha a nyár, el nem választ

Bevezető

Reggel nyolc óra van.  Amelia a megszokottnál korábban kellt fel.-Nincs mellette a fiú akinek a karjaiban aludt el a múltéjjel. Az illata rózsás volt, a teste meleg és puha, tökéletesen kidolgozott izmai féltőn, mégis lágyan fogták közre a lányt. És most nincs mellette.  Egy gondolat kisérti, ami nem hagyja nyugodni.

Amelia a félelemtől összerezzen, kipattan az ágyból, és a szomszéd szobába siet, feltépi az ajtót és kapkodott léptekkel a babaágyhoz megy. A szíve kihagy egy ütemet, ahogy szembesül a látvánnyal.

-Nem! Nem! -eszébe jut egy pillanat, ami újra és újra megtörténik és ettől csak idegesebb lesz.

-Nem! Az lehetetlen!- A nappaliba siet, ahol beszűrődik  a tenger hullámainak és a part, meredek szikláinak összecsapása. De ez kicsit sem nyugtatja meg. Ha az álmára gondol, ami mindig kisérti, összeszorul a szíve.

A tágra nyitott ajtóhoz kapja a fejét és elszörnyed, a gyomra görcsbe szorul, a lélegzete eláll ahogy meglátja a férjét és a kislányát egy szikla szélén állva. 

Kilöki az ajtót, akkora erővel hogy hatalmasat csattan amikor az a falhoz ütközik.Rohanni kezd a szikla felé, mintha farkasok üldöznék őt, de nem farkasok ezek...Rémálmok... Rémálmok és kisértetek, bűnök és fájó vétkek kergetik őt a saját vesztébe.

Már csak néhány méterre van a családjától, nyújtaná a kezét, amikor a férfi fájó tekintettel néz a lányra, és leugrik a szikláról magával rántva a kislányt. 

~Amelia izzadságban ázva riad fel, Beni autójában, ahogy a férfi megérinti a kezét.

-Ami, minden rendben?

 Amelia gyorsan a kormány mögé néz, és a férje aggódó tekintetével kerül szembe. Megnyugodva sóhajt fel, és kezd vissza térni a való életbe.

-Szivem, válaszolj kérlek. - a hangjában aggodalom és szomorúság enged magának leplet.

-I-igen...-Mondja bizonytalanul, még mindig nem sikerült feldolgoznia az imént látottakat.

-Ez nem volt túl meg győző.- Jelenti ki nyersen.

-Csak megint rosszat álmodtam, biztosan az utazás az oka. Semmiség. - Legszivesebben elmondaná, hogy mit is álmodott pontosan, de mindig félt kimondani bármit. Gyűlöli az álmait , mert mindig van valóság alapja, megálmodja , hogy  mi fog történni a közel jövőben. A nagypapája halála előtti este álmodta meg a tragédiát. Kórházba került, mert elesett ami miatt eltörte a lábát. Be akart menni hozzá meglátogatni, de nem engedték, a nagymamája mondta el neki, hogy mi történt valójában... Másnap délután, Amélia édesannya bement a lány szobályába és közölte vele, hogy előző éjjel a nagypapája szívrohamban hunyt el, már nem lehetett újra éleszteni. Amelia Bond akkor döbbent rá a képességére.

-Még vissza fordulhatunk ha szeretnél.- Szólalt meg Beni a volán mögül.

-Dehogy is! Szeretem az olasz fickókat.

Beni döbbenten nézett a lányra, -Amelia felnevett és pimaszul rákacsintott a mellette ülő férjére, akinek a szája mosolyra húzódott, a lány nevetését hallgatva.

- Megőrjítesz, te lány!- Mondja Benjámin, és a feleségére néz.

-Tudod, hogy szeretlek.- Mondja Amelia bocsánatkérően.

-Én is szeretlek.  - Majd csókot lehelt a lány kézfejére, és az utat figyelve vezetett tovább.

Sziasztok! Remélem tetszett a Bevezető. A helyes írási hibákért előre elnézést kérek. Ha van véleményetek vagy tanácsotok azt ne tarsátok magatokban :)