YOU - Tom Holland ff.

✨második✨

ELIZABETH VINCENT

Tom, heló! - néztem a szemébe.
-Öhm, szia! Tudod, ugye te vagy Zendaya lelkitársa, - legalább is szerinte - és ezért megadod a számod, hogyha valami történne? - mondta zavartan, mire elmosolyodtam. Volt egy olyan érzésem, hogy nem azért kéri el, hogyha csak baj történne, de ezt a gondolatot elhesegettem, mint gyerekek a galambokat.

-Tessék! - írtam fel egy rózsaszín fecnire.-De, csak meg kellett volna kérdezned, a számom és ennyi. - mire elmosolyodott. Boldogan indultam haza. Tudtam, hogy még ma hívni fog.

☁️

A fürdőkádamban ültem, egy borospohárral, a laptopommal és a To All The Boys I've Loved Before-t néztem. Imádtam a nyugis estéket, ami mostanában egyre kevesebbszer fordult elő, így, hogy ilyen szociális a legjobb barátnőm. Sokszor jött át hozzám vagy pedig én vendégeskedtem nála. Vagy pedig szimplán betuszkolt engem egy buliba.

Egy ismerős dallam csendült fel, majd egyre hangosabban töltötte be a szobát. Kinyújtóztam, majd megnyomtam a zöld ikont. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy mivan akkor, ha most meg akarnak ölni, de rájöttem, hogy nem érdekel.

-Haló, Elizabeth Vincent telefonja!
-Szia Beth, Tom vagyok! - mondta, amire felment a pulzusom. Nem értettem miért. Valami furcsa volt, de aztán rájöttem. Beth-nek hívott. Nem Liza-nak. Ez tetszett.
-Ó, hello! Mizu?
-Szia! Nem tudom, hogy láttad-e az e-mailt, de azt akarják, hogy csináljunk úgy, mintha szakítottunk volna. Nemsokára lesz egy díjátadó és csak azt szeretném kérdezni, hogy... - dadogott.
-Hogy?
-Lennél a plusz egy főm? - én azt hittem, hogy beleejtem a telefonom a kádba. Összeszedtem magam, majd egy elfojtott mosollyal kimondtam válaszom.
-Igen, persze! - hallottam, hogy a vonal túlsóvégén kifújja a levegőt. - De biztos jó ötlet ez?
-Nyugi, tudom mit csinálok! - kuncogott.-De aranyos, hogy aggódsz!
-Szóval, ez mikor is lesz?
-Holnap után! Tudom, hogy vártlanul jött, de nincs ok aggodalomra!
-Aha, gondolom... - dünnyögtem.
-Gyere holnap át hozzám, mert eleve oda jön minden stylist és kiválasztod az outfitedet! - mondta, mire elnevettem magam. - Legalább is nekem valami ilyesmit mondott, de sokkal cincogóbb hangon!
-Oké, akkor holnap! - a fejemen már egy levakarhatatlan vigyor virított.

☁️

Másnap délután, vagyis inkább este fele Tom lakásán próbálgattam a ruhákat. Egy zöld ruhára esett a választásom, így a fiú is zöld nyakkendőt vesz fel. Mivel nagyon untam magam, felkaptam a cipőmet és megfogtam Tom kezét (rajta már volt lábbeli) és húzni kezdtem az utcára. Futni kezdtem, de a kezét még mindig nem engedtem el. Mivel London egyik új, modern kerületében voltunk, egy magas felhőkarcoló tetejére mentünk. Vagy is inkább vittem, mert neki semmiről sem volt fogalma. Nagyon sok ember között szlalomoztunk. A kameráik csak pittyegtek. Amint felértünk az épület tetejére, hihetlenkedve nézett felém.
-Gondoltam tetszene... - mondtam lehajtott fejjel. - És annyira untam magam! - nevettem fel.

-Köszönöm! - mosolyodott el. - Csinálunk egy képet?
-Persze! - odasétáltam a telefonjához és nagy mosollyal az arcomon a vállára hajtottam a fejem, ő pedig a derekamra tette a kezét. A mozdulatától zavarba estem és lehet, hogy egy kicsit ki is pirultam.
Csak ültünk és néztük a varátzslatos naplementét. Imádtam itt élni. Kis koromban, amikor még Magyarországon éltem, azt gondoltam, hogy nem juthatok ki ide. De aztán a gimiben jól teljesítettem és felvettek ide egyetemre. Hamar megtanultam itt élni.

-Mit szólnál, ha kérdezz-feleleket játszanánk, hogy jobban megismerjük egymást?
-Oké, benne vagyok! - mosolyodtam el.

Aznap este mosolyogva aludtam el. Nem azért, mert nem volt problémám, sem azért, mert minden számlát befizettem.
Tudtam, hogy Tomban egy jó barátot vagy egy kicsit többet találtam. Aki előtt kimondhatom azt,amire gondolok és emiatt nem ítél el.

_______________

Ilyenkor jövök rá, hogy nagyon szeretem ezt a történetet!

_______________

_______________

By: naprendszer

2019.08.13.

_________________