❝ isn't it lovely, all alone?
heart made of glass, my mind of stone
tear me to pieces, skin to bone
hello, welcome home❞
collection of random short stories
kyrakovacs™
cover made by @dayglows
I don't want to know what it's like to live without you
Don't want to know the other side of a world without you
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
★゜・。。・゜゜・。。・゜☆゜・。。・゜゜・。。・゜★
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Valószínűleg a legklisésebb dolog lenne azzal kezdeni a történetünket, ha azt mondanám, hogy mi csak átlagos tinédzserek vagyunk. De ez nem is hazugság, szóval mégis ezzel kezdem.
Mi nem tudtuk, hogy mi fog kisülni a dologból, csak sodródtunk az árral és éltük az életünket, viszonylag normálisan, amennyire egy kamasz élete normális lehet. Egy unalmas és hideg kisváros, unalmas és hideg hétköznapjai.
Boldogok voltunk és persze voltak problémáink, de melyik tininek nincsenek?
Vártunk a nagy pillanatra, amikor végre minden megváltozik. De ki nem vágyik a nagy pillanatra?
Mindannyian hajtottunk arra, hogy végre elszakadhassunk a szüleinktől, akik folyamatosan csak azt szajkózták, hogy „tanulj rendesen" vagy „vegyél példát a többiekről". Mert Minnesotában például ezeket ismételgetik a szülők, megállás nélkül.
Mi meg, mint jó tinédzserek, csak forgattuk a szemünket és fintorogva néztünk össze.
Látjátok, hogy semmi új dolog nincs a történetünkben? Csak egy újabb sztori a felnőtté válásról, amiben a kamaszok tök átlagosak, hétköznapi dolgokat csinálnak, mint minden más amerikai, akiket a tévében látsz. Nem sokban különbözünk tőlük.
