❝ isn't it lovely, all alone?
heart made of glass, my mind of stone
tear me to pieces, skin to bone
hello, welcome home❞
collection of random short stories
kyrakovacs™
cover made by @dayglows
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
★゜・。。・゜゜・。。・゜☆゜・。。・゜゜・。。・゜★
Minden a helyzet ellen szólt. Olyan volt, mint egy álom. De még sem volt az. Hanem a valóság. A szörnyű valóság. Egyik jelenlévő sem tudott hozzászólni a történtekhez. Azt kérdezgették maguktól: hogyan történt ez úgy, hogy észre sem vettük? Hihetetlen.
Egy lány még sokáig ott állt. Szívta magába a vizes föld és fű szagát. Nem érdekelte semmi. Az sem, hogy a bakancsa félig elsüllyed a sárban; az sem, hogy az arcára hullik az eső; hogy a haját tépi a szél. Pedig annyira a természete ellen szólt ez a lefagyott mozdulat. Hihetetlen.
A környezet felnagyobbodott a szemében, a hallása kiélesedett. Hallotta, ahogyan az órája másodpercmutatója halad, érezte, hogy a testében pumpál a vér. Viszont ott feküdt előtte egy test, abban a koporsóban, ami ennek a teljes ellentéte volt. A karóráján örökre megállt az idő, az ereiben nem csordogált többé vér. Egyszerűen hihetetlen.
Mi késztethet arra egy embert, hogy önnön életét kiontsa?- kérdezte önmagától, de nem várt választ. Tudta, hogy erre a kérdésre nem létezik válasz. De számára akkor is elképzelhetetlennek tűnt, hogy a másik fiatal, aki úgy élvezte az életet, mint még senki sem széles e világon, ezt tegye magával.
Az anyja szerint ezért a Pokolban fogja végezni. A gyászoló lány ezt korántsem hitte, hihetetlennek tartotta. Ha valakinek olyan angyali az arca, és angyali a természete is, nem kerülhet a pokolba. De ezt nem mondhatta ki, mert akkor jönne a te még csak gyerek vagy, semmit nem tudsz beszéd. De igenis tudott valamit.
Mégpedig azt, hogy nélküle nem lesz több értelme az ő életének sem. Mitöbb, nem lesz értelme semminek sem. Minden volt. Egy igazi angyal, aki megmentette a lányt is, a puszta jelenlétével.
Ennyi volt. Az ő angyala eltűnt, nincs többé, magára hagyta őt. Önző módon magára hagyta. De még ez az önzés is angyalhoz méltó volt.
Elhatározta magát. Készen állt, hogy tegyen érte.
Éjszaka már a víztorony széles korlátján egyensúlyozott. A bátorsága nagyobb volt, mint eddigi életében.
Széttárta a karját. Érezte, hogy kibillen az egyensúlyából. De nem esett le. Előbb felnézett az égre, azt remélve, hogy átlát a viharfelhőkön. Egy hangra várt. Egy jelre. Az ő őrangyalától. De nem érkezett semmi.
Életében másodszorra érezte igazán, hogy nincs vele. És már alig várta, hogy újra az ölelésébe fusson.
Ellendítette a lábát és előredőlt.
Az angyal akkor ismerszik meg, amikor repülni kezd. De ő nem volt angyal, mert csak zuhant és zuhant. De az agyában nem volt ennél jobb repülés. Mert az ő angyalához repült, miközben az anyja szavai visszhangzottak a fejében, ahogyan odalöki neki a mondatot a vacsoraasztalnál.
Bármily hihetetlen számodra, az öngyilkosok nem angyalok!
summer of 2016/17 (idk)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
