Mi sorsra jut az ember,
ha halni nem mer?
Sokáig messze állt e gondolat,
de most meghalhat egy áldozat.
Hallani a távolból
a harang most megkondul.
Menekülőre foghatnám,
de lábam nem fut már.
Pír jelenik meg arcomon
a nap megsütött alkonyon.
Fűszálak rezdülése óva int,
s egy szempár épp feltekint.
Vívódásom tárgya ez,
szemem uralja a végtelent.
Egy ajtó nyílik előttem,
most vagy soha? kérdezem.
Hajnaloknak hajnalán,
kéjes patak csordogál.
Halak benne fényesek,
ott rejlik a szeretet.
Színes levelek,
melyek holtan hevernek.
Ők képezik a talajt,
s hallatnak egy kacajt.
Busásan jutalmazva,
kémlel egy pillanatra.
Majd támadást kezdeményez,
s oda hajol fegyveréhez.
Megtisztítja karmait,
s eltünteti nyomait.
Mintha meg se történt volna,
sokáig nézett vonakodva.
Elindulok feléje,
s közben tücsök oson zenélve.
Dallamszóra lépkedvén,
zajlik tovább e cselekmény.
Merengésem hosszasra húzódott,
a végszó sokáig íródott.
Lágy látomást tönkre téve,
lépett egy idegen a térre.
Sziasztok! Úgy gondoltam kissé színesebbé is tehetném ezt az alkotást, hisz ha már olyan sok munkám volt vele megérdemel egy kis ragyogást. Remélem így is tetszést vált ki belőletek. Őszintén szólva nem tudom már pontosan hány órája dolgozom rajta, de úgy gondolom azért látszik rajta, ha nem is nagyon legalább egy kicsit. Ebben a pillanatban csak ismételni tudom magam, szóval ha tetszett akkor jelezd nekem azt egy vote-al és ha szerinted jobb így vagy kicsit is feldobja a fekete-fehér sorokat a színesebbnél színesebb kép, akkor azt egy hozzászólás formájában jelezheted nekem.
További jó olvasást!