Hajdanán az új nap alkonyán
hosszas életem virágán.
merengő látomás,
mely lassan felölei lelkem .
Könnyed lépteim
nehézzé váltak
lábaim a súlyt
érzik már tonnának.
Jövőm a kárhozás, Jövőm a kárhozás.
Itt lenne hát a vége
fiatalságom mit sem érve.
vén vagyok már, mint az idő,
s a múlt már oly dicső.
Bágyadt szemem
lerogyva tekint
s halkan egyre lehint.
Jövőm a kárhozás, Jövőm a kárhozás.
