Remény mely elhallni vész,
Szomorú de ez a teljes rész.
Sokan megállnak a borítónál,
Pedig a lélek sokkal szebb a torz valónál.
Úgy érzed romba dől mindened
Balgaság, hisz mérgesen lihegek.
Érted vagyok érted élek,
De nélküled már mit sem érek.
Követtem el hibákat,
Nem egyet s hiába,
Számolom, s eleget cáfolom.
Ez nem a meny sem a pokol
Ez a lét mely halálba torkoll.
Ez a lélek úgy is feledésbe méllyed.
Halálom diadal lenne e népnek.
Hiába kínzom e testet,
Ha maradásra bírják e lelket.
Segítségem már nem kell,
Tedd hát meg, s engedj el.
Hagyd, hogy végre tényleg,
Örök nyugalomban éljek.
Sokan szeretnek téged,
Segítséget bárkitől kérhetsz.
Én sem vagyok más, mint a többi,
Egy barát a sok közül, hát mondd ki.
Szeretlek téged, tudod jól
Sok boldog estét okozól.
Barátnőmnek te vagy a legjobb,
De a mondat így is elfogy.
Egyszer minden történetnek vége,
Az enyémnek is, hisz tényleg,
Nincs már értelme végleg.
