A beavatás {Ticci Toby Fan Fiction }

VII

Forog körülöttem a világ. A tüdőm szaporán és szabályozatlanul veszi a levegőt miközben a szívem csak szakad ki a helyéről olyan gyorsan ver. Az izzadt tenyeremmel támaszkodom egy fának. Körül nézek és.... fák, fák vannak mindenhol amik a végtelenségbe nyúlnak. Túlságosan a végtelenségbe. Nem tudom, hogy honnan jöttem. Amikor szaladtam nem néztem körül, hogy hol megyek, mint a lovak amikor kantáron lévő szemzőtől nem látnak oldalra. De idióta vagyok. Elhúzva a számat leülök a kidőlt farönkre. Hangosan kifújom a levegőt. Itt talán lenyugodhatok... Miket beszélek? Nem tudom merre vagyok. Legalább ha tudnám hogy tényleg biztonságában vagyok vagy jobban mondva ha nem tudnék a létezéséről.

A szívem újra elkezd erősen dobogni szaporán és szakadozottan veszem a levegőt. A szemem lehunyom és érősen összeszorítom. Rá könyökölök a térdemre. A füzet még mindig a kezembe van. Üresen ránézek. A bőr felületén ott látszik a kéznyomom. A táskám fél vállamra engedem és a golyóstollat keresem amit még beledobtam. Megvan! Kinyitom a füzetem és folytatom az írást. A füzet felé görnyedem. Sokat írtam eddig még egy kicsi van és talán befejezem ma.

Felhőtlenül írok míg nem kapok értesítést majd még rezeg is a telefonom hosszasan. Nem foglalkozok vele. Viszont az értesítések mind csak jönnek. Mérgembe előveszem a telefont. Sam kétszer hívott, Rachel írt üzenetet. Aggódnak, hogy miért nem válaszolok mivel szünet van. A telefont lenémítom és a táska mélyére süllyesztem. Tudom, hogy nem kéne ezt tegyem de egyszerűen nincs kedvem senkihez. Egy kevés bűntudatom van. Szárazon nyelek egyet. Ez nem rám vall, hogy elhanyagoljam a barátaimat. Vissza írok neki... majd. Önmagam nyugtatgatom, hogy nem vagyok egy pocsék barát és folytatom az írást.

A friss levegőt mélyen szívom be majd fújom ki. Amikor megmozdulok a levelek jobban össze törnek a lábam alatt. A szél hallkan végig süvít a fák ágai között. Egy darabig még biztos itt leszek. Zavar a gondolat, hogy nem válaszolok a barátaim üzeneteire. Csak egy üzenet.

"Szia Rae nem hallottam a telefont ma egész nap le volt némítva. Nyugodj meg nincs semmi bajom."

Írtam neki, remélem nem haragszik meg.

Toby szemszöge:

Még, hogy gyerekes vagyok. Esküszöm, hogy egyszer letámadom azt a seggfej maszkost ha mégegyszer azt mondja és szép lassan kibelezem míg el nem vérzik teljesen. Na akkor mondja, hogy gyerekes vagyok.

Támadod te a francokat!

Fogd be! Hagyjál békén. Amúgyis eleget baszogattál. A fejemet automatikusan megrázom, hogy újra koncentrálni tudjak de nem megy.

- Erdő fa, l-levelek. Zöld levelek. - mondom. Koncentrálj Toby! - Nagy fák és...

Nem megy ez neked te barom!

- Fogd-d már be! Erdő, szél, levelek, k-kidőlt fák...Egy lány. - a hangom elakad. Az arcát nem látom nekem háttal van és még távol is vagyok tölle. A sárga kapucnija a fején van. Ötletem sincs mit csinál de én azt tudom, hogy én vele mit csinálok. A szám széles mosolyra húzódik. Mostanában nem volt időm lazítani, szórakozni. Sok rajtam a nyomás. "Ezt csináld" "Azt csináld" "Idióta". A fejszéhez nyúlok, megérintem de végül elhúzóm a kezem. Nem nem nem nem! Ezt most élvezni fogom és érezni... faszom. Látni akarom a szemében ahogy kifolyik belőle az élet. A kezem álltal fog meghallni. Ha nem is Masky lesz kivéreztetve még mindig uygsnugy elvezni fogom. Lassan közeledek felé a színek pedig egyre jobban összefolynak. Minden egybeolvad csak a lány látszódik tisztán és a sárga felsője tűnik ki a látvanyból. A sárga felső amit majd vér fog borítani.