Idejét sem tudja már Kath, mióta is ücsörög és rendezgeti a szobát amit kapott. Minél otthonosabban szeretné berendezni, annál inkább rá kell jönnie, kevés holmija akad amiket bármiféle dologra is tudna használni. Ruhája sincsen annyira sok-mindössze egy hátitáskába be tudta pakolni azokat a dolgokat amiket magával hozott saját tulajdonában.
Amikor a hónap azon részén jártak az intézetben, hogy kimehettek a városba, Katherine mindig a fiatalokat nézte-legtöbbük kezében telefon vagy valami hasonló drága holmi volt, amire a lány még csak álmodni sem mert.
Most pedig, egyetlen polcot sem volt képes rendesen kidíszíteni a szobájában, ami igazán nagyon zavarta õt.
-Hogy állsz?-ütötte meg a fülét Harry hangja. A férfi már legalább egy órája ült kíváncsisága medrében a lány miatt, de így elnézve fogalma sem volt mit csinálhatott ennyi ideig egyedül.
-Hát-nézett körbe a lány-Szerintem minden holmim kipakoltam-a férfi szemei elkerekedtek. Ennyi mindene lenne mindössze? Szinte üres volt a szoba-már bele sem mert nézni a szekrénybe.
-Holnap elmegyünk vásárolni, vehetsz magadnak ruhákat és díszeket, bármit amire szükséged van. Majd megadom a számom, ha véletlen külön lennénk és akkor...-mikor a lány halkan közbe vágott, Harry valami olyasmit hallott tõle, amit sosem gondolta volna, hogy manapság hallani fog bárkitõl is.
-Nekem nincs telefonom, ha arra a számra gondolsz-mondta halkan a lány, Harry pedig kissé meglepett arckifejezésre váltott. Van ilyen? Érti, persze nem volt a legjobb sorsa szegény lánynak az intézetben, de ennyi mégis csak megjárt volna neki.
-Akkor veszünk-jelentette be. Kath szája is tátva maradt a meglepettségtõl: hogy Harry telefont vegyen neki? Pontosan tudja, milyen rengeteget keres a férfi, de mégsem várhatja el tõle, hogy ilyen drága dolgokat vegyen neki. Abban pedig biztos volt, hogy a férfi nem egy nyomógombos telefont készül vásárolni.
-De az nagyon drága-mondta a lány, s mikor látta a férfin a tiltakozás vágyát, azonnal folytatta-Én nem akarom, hogy ilyen drága dolgokat vegyél nekem, így is rengeteget tettél értem már most.
-Katherine-ejtette ki a nevét a férfi. Kath bõre bizseregni kezdett-még soha, senki sem ejtette ki ennyire kedvesen és édesen a nevét ajkaival, mint Harry. Tetszett neki-Számomra ez nem jelent sok pénzt, és szeretném ha mindened meg lenne amit csak szeretnél. Ha csak ránézel valamire, megveszem neked ha akarod. Nem kell ezért szégyenkezned.
Kath egy apró, erõtlen mosolyra húzta ajkait. Aprót bólintott válasza elõtt.
-Köszönöm, Harry-valójában nem gondolta így. Úgy érezte, egyetlen szó sem lenne képes elmondani a hálát amit a férfi iránt érzett, fõleg nem egy egyszerû 'köszönömmel'. Elfordította a fejét.
Megérdemli õ ezt?
YOU ARE READING
Mostoha (H.S. ff)
Romance,,Hangos csattanás a földszintről, remegés járta át a lány testét. Résnyire nyitotta szobája ajtaját, s mikor egy mély káromkodást hallott, nyugalom járta át. Kilépett szobája ajtaján, egyenesen a férfihez indult, de a látvány teljesen letaglózta. ...
