Mostoha (H.S. ff)

Nyolcadik rész

Katherine ideges volt.
Harry percek óta várta, hogy mondjon valamit. Azonban mégis mit mondhatna?

Liam és a lány a férfiról beszélgettek, ezt pedig képtelen lenne hangosan is kimondani előtte. Hogy is tudná? Tisztában van a válasszal amit kapna, s ha még hangosan is hallaná ezeket a szavakat magától Harrytől, elvesztené minden eddigi reményeit.

-Kath - megborzongott a férfi hangjától. Ezúttal nem gyengéd volt, sokkal inkább türelmetlen. Nem látta még így őt, hiába már hónapok óta együtt élnek, sosem viselkedett vele másképp. Megrémítette - Beszélj, Kath - egyetlen hang sem jött ki a lány torkán. Harry sóhajtott egyet. 

Leállította az autót, kiszállt. Katherinének is kinyitotta az ajtaját, majd még mindig dühösen elindult a bejárati ajtó felé. 

Harry maga sem tudta, miért dühös. Örülnie kellene amiért a lány végrle kezdett feloldódni és beszélgetni a körülötte lévőkkel, akkor mégis miért zavarja ez? Erre a gondolatra egy pillanatra megnyugodott. Hirtelen újra látta maga előtt ahogy a lány megragadja Liam pólóját, arra kéri, beszélgessenek még majd. Megtorpant a férfi. Hiszen ő féltékeny! Igen, pontosan ezt érezte, bármennyire is tisztában volt vele, hogy helytelen. Nem volt képes tenni ellene. 

A nappaliban állva hátrafodult, s akkor azonnal meghökkenve vélte felfedezni Katherine könnyáztatta arcát. Mielőtt egyetlen szót is szólt volna, a lány sírástól megcsappant hanggal, hangosan és fájdalmasan kezdett beszélni a férfihez.

-Nagyon sajnálom - a férfi álla leesett - Nem tettem semmi sem. Esküszöm! Liam csak beszélt hozzám és én válaszoltam, beszélgetni kezdtünk. Nem akartam, hogy a munkád közbe zavarjalak ezért mondtam igent és azért mert nem tudtam, hogy viselkedjek körülötted ezután - Harry nem tudott megszólalni, miközben a még mindig szipokó lányt hallgatta továbbra is - És én tudom, hogy nem szabadna így éreznem mert ez nem helyes és veszélyes, főleg rád nézve de én tényleg, komolyan kedvellek téged ezért...-egy pillanat. Egy pillanat volt az egész, amíg Harry felfogta a lány szavait. Egy pillanat volt az egész. Egy pillanat alatt késztette csendre a lányt a saját ajkaival. 

Katherine szeme nagyra nyíltak. Mire felfogta mi történt, a férfi már elhúzódott tőle, mosolyogva nézett le rá. 

-Tudom - Nem kell magadban tartanod mit érzel. Már nem, rendben? - bólintott. Harry végisimított az arcán és ismét megcsókolta. Katherine nem ellenkezett, nem volt már olyannyira meghökkenve, hogy ne tudná viszonozni a csókját. Ügyetlen volt, elvégre ezelőtt nem csinált ilyesmit, kivéve Harryvel. Bár a férfi ezt még édesebbnek találta benne. 

Végül Kath nem kapott választ, legalábbis nem azt amire számított. Harry nem utasította el, s nem is ismerte el, hogy kölcsönösen érez. Akárhogy is, addig nem hagyták abba a csókolózást, amíg fent volt a nap. 

I