Mostoha (H.S. ff)

Első rész

Bizonytalan léptekkel haladt Kath a férfi után - milyen lesz az új otthona?
Amióta csak Harry aláírta a papírt, a lányt nem hagyta nyugodni, milyen lesz ott. Milyen lesz Harryvel?

Nagyon sok lehetőség zajlott le benne, de végül mindet elhessegette egytől egyig. Úgyis mindenre fény fog derülni, minek bizonytalanítsa el saját magát?

A férfi alighanem rendesnek tűnt - semmilyen módon nem okozz kellemetlen helyzetet, nem erőltetett semmit sem - az aláírás előtt, közben sőt még utána is megkérdezte a lányt, biztosan szeretne-e vele menni. Ugyan miért mondott volna nemet? Maga Harry is ebben a válaszban reménykedett, nem tudta volna elmagyarázni mi vonza ennyire a lányhoz.

Fiatal.

Talán ez az egyetlen dolog riasztotta meg kicsit, vissza tartotta. Mégsem volt képes annyira vissza tartani, hogy ne vigye magával Katherinet. Hogy képzelte a lány, hogy hozzá senki sem menne?

Mikor az előadásnak vége volt, többen tekingettek Kath felé, éppen ezért lépett oda amilyen gyorsan csak lehetett. Örült, hogy a lány végül vele szeretett volna menni, mégis megrémítette picit ez a helyzet.

-Pattanj be - mosolygott Harry a lányra, miközben autója ajtaját nyitotta ki előtte. Kath elvörösödött. Nem sokan mutattak eddig felé ekkora figyelmet, főleg az utóbbi években. Megmelengette bezárt szívét a férfi gesztusa, és ha nem lett volna túl szégyenlős, akár el is mosolyodott volna.
Végül beszállt az autóba, halkan elmormolt egy 'köszönöm'-öt. Harry azonban már bátrabb volt - kedvesen mosolygott Kathre, előbukkantva gödröcskéit arca két oldalán. Nem tudta, de ezzel még inkább zavarba hozta a lányt - persze, javítom;-Harry pontosan tudta, hogy mit tesz ez a lánnyal de élvezte nézni kipirult arcát, mikor szégyenlősen elfordul a másik irányba, majd erőre bírva magát vissza is fordul. Aranyos - gondolta.
A férfi bepakolta a lány cuccait a csomagtartóba.

Harry is beszállt a másik oldalra, kezét elhelyezte a kormányon, majd a gázra lépett. Kikanyarodott a parkolóból, háza felé véve az irányt.

Katherine az ablakon bámult kifelé - járhat majd suliba?

Az otthonban magántanárok tanították nekik a fontosabb dolgokat, évek óta nem járt már igazi iskolában. Szerencse, így a nyáron lenne ideje felkészülni rá, de az Harrynek még nagyobb felelősség lenne. Csak egy újabb teher megvenni az iskolába való felszereléseket, oda vinni és haza vinni. Túl nagy teher.

-Na és - hallotta meg hirtelen a férfi hangját, mire azonnal rá kapta tekintetét - Mit szeretsz csinálni?

Meglepte a göndör hirtelen jött kérdése, néhány másodpercig gobdolkodott magában a válaszon. Úgy tűnt, Harry nem bánja - hallotta, hogyan került oda a lány, ő pedig türelmesen várta, hogy szépen lassan megnyíljon neki.

-Hát - halk cincogásnak hallatszott szinte Kath hangja, ezért Harrynek igazán figyelnie kellett a szavaira, de kicsit sem zavarta. Majd feloldódik - Szeretek rajzolni, meg énekelni. Oh, és táncolni. De nagyon sokat olvasok, úgy nagyjából mindent. Kivéve az ilyen kötelező valamiket. Azok unalmasak - vonta meg vállait - Általában. Szoktam írni is, modjuk azt nem sokat, nincs hozzá érzékem - kuncogta el magát a végén. Harry először meglepetten nézett, majd elvigyorodott. Meglepte, hogy a lány hirtelen milyen nyitott lett, a végén már egészen lelkesen mesélte miket szeret.

-Sajnálom - mikor a lány ajkait elhagyta a szó, Harry értetlenül nézett.

-Micsodát?

-Sokat beszélek, többször is mondták, hogy fogjam be a szám mert idegesítő vagyok, nem akartalak zavarni téged a csacsogásommal - a férfi jóízűen elnevette magát. Imádná, ha Kath mindig csacsogna neki valamiről, akár még aludna is a csodás kis hangjára.

-Én pedig azt mondom, beszélj amennyi csak jól esik - mondta - Szerinted azért hoztalak el, hogy egyáltalán ne beszélhess?

-De én nem akarlak terhelni...-mielőtt rosszabb irányba terelte volna saját gondolatait Kath, Harold közbe vágott mondandójának.

-Nem vagy teher Katherine - a lány csak nézte a férfit beszéd közbe, nézte, milyen összhangban mozognak ajkai egymással. Késztetést érzett, hogy végig simítson rajtuk - de az vajon mennyire lenne helytelen? - Te minden vagy, csak teher nem. Szeretném ha csacsognál, mert érdekel az, hogy miről szeretnél csacsogni.

-Hát ha ennyire érdekel - szólt a lány - Tudnod kell, hogy mindent képes vagyok megtenni egy unikornisért. De komolyan, bármit - Harry felnevetett.

-Nem hiszem el! - nevetett még mindig - Esküszöm, venni fogok neked egy hatalmas unikornist - jókedve úgy tűnik ragájos volt, mert a mellette ülő aprócska lány is eleinte halk, végül pedig őrült kacagásba kezdett.
Harry úgy gobdolta, gyönyörűen nevet - a leggyönyörűbb dallam sem volt olyan, mint a lány édes és őszinte nevetése. Egész életében csak ezt szerette volna hallani - szerette volna megnevettetni, hogy újra és újra halhassa a hangot amely kitárja mellkasára nehezedő csontjait, fogságba őrizve szívét. Egyszerűen kiemelte volna szívét a helyéről, Katherine kezébe adva, hogy megőrizze - hogy érezze, bár már nincs test amit életbe tartana, valójában a lány tartja dobogásait.

De vajon lehetséges így érezni valaki iránt, akit ennyire kevés ideje ismerünk? Helyes lenne bármibe is belekezdeni egy ennyire ártatlan lánnyal, mint Katherine?

Nos, igazából hosszabbra terveztem ezt a részt, de valahogy úgy éreztem, ez megfelel ennek a befejezéséhez.
A következő rész azonban hosszabb és érdekesebb lesz, ezt megígérem.

Hogy tetszik eddig a történet?

Bevallom, kissé bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban😅
Köszönöm, hogy elolvastátok!❤