•AZ ELITEK KLUBJA•

5.~A Klub

Asher

-Majd felhívsz?-kérdezte incselkedve az a lány akivel az éjszakát töltöttem.

-Meglátjuk.-kacsintottam rá és elhagytam a stílusosan berendezett mentazöld szobáját.

Őszintén szólva eszem ágában sincs, hogy felhívjam a lányt, akinek még a nevét sem tudom. Lényegtelen.

Gyorsan elhúztam a villából, még mielőtt a lány szülei megláthatnának. Kifutottam és megkerestem a kocsimat amit két utcával arrébb kellett, hogy parkoljak. Ledobtam a hátsó ülésre a táskámat és begyújtottam az autót. Megigazítottam a visszapillantó tükröt, miközben magamat is szemügyre vettem. A hajam teljesen kócos volt, bár tudtam, hogy a lányok úgy is imádni fogják, az ingem is félre volt gombolva, ami szintén nem érdekelt, a nyakkendőm pedig csak hanyagul a nyakamban lógott.

Elvigyorodtam és elindultam az iskola felé. Már félúton járhattam amikor a járdáról a nevemet hallottam. Lelassítottam és végül megálltam. Gwen nyávogó hangja egyre csak hangosabban hallatta a nevemet, miközben ugrándozva integetett, hogy felhívja magára a figyelmemet. Sikerrel járt, mivel a mozdulattal oly testrészei keltették fel az érdeklődésemet, ami igen méltányos volt.

-Jó reggelt!-köszöntem ki a piros cabriomból.

-Miért abból az irányból jössz, Asher?-vont kérdőre.

Csak pimaszul rámosolyogtam, amiből neki rögtön leesett, hogy mi is történhetett pontosan. Végignézett rajtam, aztán elborzadt.

-Mi a franc? Mégis most melyik lányt fektetted meg?-őrjöngött.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon elmondjam-e a lány azonosságát, de aztán rájöttem, hogy még én magam sem tudom.

-Melyiket nem?-feleltem frappánsan.

-Gusztustalan vagy.-förmedt el, miközben átvette az egyik kezéből a másikba a kézitáskáját.

Gúnyosan felnevettem és így szóltam:

-Ez vicces, nem gondolod, Gwen? Hisz te sem vagy különb. Fogadni merek rá, hogy minden éjszaka elalvás előtt és minden reggel mikor felkelsz rám gondolsz. Az egész életemet rá merem tenni arra, hogy alig várod, hogy újra velem legyél.-kacsintottam rá. Még mielőtt tagadni próbálta, ami mellesleg teljesen felesleges lett volna, folytattam.-És mond csak. A hiányomban hány fiú fektetett már meg téged? Hagyd.-tartottam hatásszünetet.- Ez így egyszerűbb lesz. Mennyi nem?-kérdeztem egy kaján vigyor keretében.

Még mielőtt hisztizni kezdett volna felbőgettem a motort, beletapostam a gázba és elhajtottam, miközben porfelhőt hagytam.

• • •

Leparkoltam a kocsimat az Eliteknek fenntartott helyre és levettem a napszemüvegemet. Kivettem a hátsó ülésről a táskámat és hanyagul elindultam a bejárat felé. Már a kapuhoz vezető lépcsőn jártam mikor Edward és Mike csatlakozott hozzám, miközben valami jelentéktelen dolgokról beszéltek, ami egy fikarcnyit sem érdekelt. Így inkább kivettem a telefonomat a zsebemből és megnéztem az üzeneteimet, amíg be nem léptem az iskola kapuján.

Nyolc nem fogadott hívás anyámtól, és vagy kismillió üzenet, ami egytől-egyig arról szól, hogy már megint hol vagyok. Megnyitás nélkül visszacsúsztattam a nadrágom zsebébe a készüléket.

Mike előre lépett és kinyitotta nekünk az ajtót. Mint egy lelassított jelenet egy régi filmben, bementünk és minden szempár felénk tévedt. Természetes. Dobtam egyet a vállamon, hogy a táskám kényelmesen simuljon végig a fél hátamon. Először balra néztem, ahol pár gólya lány háttal neki támaszkodott a szekrényeknek és lélegzetvisszafojtva bámultak minket, végzősöket. Aztán jobbra tévedt a tekintetem, ahol Kaceyt láttam meg. A lány arca csak úgy ragyogott, ami meglepő volt, hisz a tegnap történtek nem éppen neki kedveztek. Hosszú lábai kikandikáltak a most mintha rövidebbnek tűnő szoknyája alól. Lehetséges, hogy mindig is ilyen volt, csak nem vettem eddig ennyire alaposan szemügyre a lányt. Nagy hiba volt. Azon kívül csak egy blúz volt rajta és az iskolánk jellegzetes nyakkendője. Sötétbarna haja lágyan hullot a háta közepére. Táskája az egyik vállán lógott, akárcsak nekem. A szekrényének dőlve nevetett valamin amit Maya mondott neki.